A Hálózat – Krassó látta, hogy aki Rajkéktól, Demszkyéktől függetlenül próbált szamizdatot kiadni, az csúnyán megütötte a bokáját (Videó!)

Maroknyi ember Krassó Györgyre emlékezett a legendás rendszerváltó születésnapján, október 19-én. Sajnos tényleg csak maroknyian voltunk. Molnár Tamás (Inconnu), Jakab Lajos (Áramlat Kiadó) és társaik azt is bejelentették, hogy megalakították az Antikommunista Szabad Sajtó Egyesületet, hogy ne csak az antifasisztáknak, de az antikommunistáknak is legyen végre egy közös csoportja. A hetvenes, nyolcvanas évek letagadott, el nem is ismert ellenállóival természetesen Krassóról is beszélgettünk, aki hihetetlenül tisztán átlátott már akkor szinte mindent. Nem véletlenül határolódott el az SZDSZ-től, hiszen felismerte, hogy nem a rendszerváltást, hanem az átmentést képviseli. Ahogyan Gondos Béla, a „Könyves” mondta még korábban: „Látta, hogy aki Rajkéktól, Demszkyéktől függetlenül próbált szamizdatot kiadni, az bizony csúnyán megütötte a bokáját, míg az előbbiek mindig megúszták egy ejnyebejnyével.” Emlékezzünk a valódi antikommunistákra és adjuk meg nekik, ami jár!

Nézzék meg a Pesti TV A Hálózat című műsorának csütörtöki adását, amelyben több egykori ellenálló: Molnár Tamás, Jakab Lajos és Gondos Béla is megszólal! Utóbbi még régebben így mesélt saját magáról és Krassóról a Demokratának (1996):

1989-ig sokszor még a szamizdatok előállításában is részt vettünk. Akik ebben a titkos tevékenységben szerepet vállaltak, sokféleképpen vélekedtek a kilátásokról. Csak egyetlen ember volt közöttünk, aki viszonylag tisztán látta a jövőt: Krassó György. Azt hiszem nyugodtam mondhatom, barátok voltunk. Jóslatai, az akkor még csak leendő SZDSZ nemzetellenességéről és a posztkommunista hatalomba való beépüléséről mind beigazolódtak. Fölismerte azt is, hogy az MSZMP-s ve­zetés másféleképpen viselkedik egy-egy ellenzéki figurával, vagy kisebb csoport­tal szemben, és sejtette e különös differenciálás valódi okait is. Látta, hogy aki Rajkéktól, Demszkyéktől függetlenül próbált szamizdatot kiadni, az bizony csúnyán megütötte a bokáját, míg az előbbiek mindig megúszták egy ejnyebejnyével. Akkor még voltunk néhányan, akik azt hittük, mindez csak azért van, mert egyszerűen ők a szeren­csésebbek. Végül 1989-ben a Postánál is lehetetlenné tették a helyzetemet, és kénytelen voltam a saját lábamra állni. Sikerült elhelyezkednem az Állami Könyvterjesztőnél és a vállalat hallgató­lagos beleegyezésével mást is árulhattam az általuk biztosított standon, nem csak azt, amit ők adtak.  Korábbi kapcsolataim segítségével olyan könyvekhez jutottam hozzá, amelyeket még a nagyobb könyv­tárak is csak igen nehezen tudtak meg­szerezni. Az volt a célom, hogy kínála­tomban ott legyenek a határainkon túli, illetve az emigrációban élő magyar írók művei is.

Vezető kép: Krassó György. Fotó: Fortepan