A KGB-hez köthető DIVSZ, Molnár Csilla halála, csődbe vitt Autoimpex – Hogyan lehet az NKE docense az érinthetetlen moszkovita Fodros István?

Az NKE címzetes docense, egy távoli ország tiszteletbeli konzulja az a Fodros István, aki az érinthetetlen, moszkvai hátterű, hálózati emberek prototípusa. Fodros már fiatalon a KGB fedővállalatának tartott DIVSZ protokoll-főnöke volt, később a Tájékoztatási Hivatalhoz került, és elvégezte Moszkvában a diplomáciai akadémiát. A nyolcvanas években a médiacár Siklósi Norbert bizalmasa lett, aki a Magyar Média élére ültette. A másik leányvállalatot maga Siklósi, a harmadikat egy MNVK-2.-es tiszt vezette. A Magyar Média rendezte a botrányos szépségkirálynő-választást, amelynek fiatal győztese később öngyilkos lett. Molnár Csilla halálát nem lehetett elkenni, a gátlástalan Fodrossal ekkor példát statuáltak, de Siklósi átültette egy másik leányvállalat, a német-magyar Autoimpex élére, ahonnan az újabb botrányok után elküldték. Már a következő évben (!). Közben még megpróbálta magának kiutaltatni Füst Milán egykori lakását. Fodrost a rendszerváltozás idején a Reformban nyíltan összehozták a KGB-vel (amit ő tagadott), abban az interjúban nyíltan a “posztkommunista Omerta” megszegésével fenyegetőzött, majd pletykalapokat indított (Pszt!), később a Diplomata és Hekus magazinokat. Utóbbiak ma is hozzá tartoznak, nyáron is bizakodó vezércikket közölt. Egy elképesztő pályafutás, amely bemutatja, hogyan mentették át magukat a Fodroshoz hasonló alakok.

„Közlemény

Dr. Fodros István ezen cikk miatti közleményét változtatás nélkül közöljük. 

Dr. Fodros István nem volt 1990 előtt az állambiztonsági szervek által beszervezett személy, soha nem működött együtt az állambiztonsági szervekkel, nem volt titkos segítőtársuk, nem tett semmilyen jelentést sem formális, sem informális módon. 

Dr. Fodros István vonatkozásában, mivel főszerkesztő volt, az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyeket ellenőrző I. sz. Bizottság ellenőrzést folytatott le, majd 2002. szeptember 11. napon határozatba foglaltan igazolta, hogy dr. Fodros István az Etv. 1. §-ban meghatározott tevékenységet nem végzett, az ott megjelölt szervezeteknek tagja nem volt. 

Dr. Fodros István nem végezte el Moszkvában a diplomáciai akadémiát, oda csupán a munkáltatója iratta be, ott tanulmányokat nem folytatott. 

Dr. Fodros István sem lakásügyében, sem más hivatalos ügyében nem ment pisztollyal tárgyalni.

Dr. Fodros Istvánt nem küldték el az Autoimpex éléről, ahol ügyvezetőként dolgozott. Majde beosztásából betegállományba került, amelyből hosszantartó betegsége miatt leszázalékolták, ezt követően rokkantnyugdíjazták.”

Fodros István jogász, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem címzetes egyetemi docense, diplomata, São Tomé és Príncipe Demokratikus Köztársaság tiszteletbeli főkonzulja. Érdemei elismerése miatt 2009-ben megkapta a Köztársasági Érdemrendet. Korábban Göncz Árpád köztársasági elnök “katonai irodájának szakértője” volt. Övé a Hekus magazin és a Diplomata Magazin. Korábban a Rendőrtiszti Főiskolán is tanított. Most megpróbáljuk bemutatni, kicsoda is ő valójában.

A fiatal Molnár Csilla halála túlzás nélkül az egész országot megrázta.

Az 1985-ös, hírhedt szépségkirálynő-választás győztese 1986 nyarán vetett véget az életének. A tragédiából hatalmas botrány lett, a szinte még gyereklány halálát nehezen lehetett összeegyeztetni a legvidámabb barakk léthazugságával. Az öngyilkosságot követő hetekben két komolyabb cikk is megjelent a rezsim legfontosabb, üzenőfalként is szolgáló lapjaiban. Az egyik a Népszabadságban (amely ’56 után kapta ezt a nevet), a másik az ÉS-ben (amelyet ’56 után indítottak el).

Annak idején a Magyar Hírlapnál dolgozó Gazsó L. Ferenc és Zelei Miklós is utánament a szépségkirálynős ügynek, cikkük eredetileg a Hírlapban jött volna le, de mivel a Népszabadság már írt a témáról, ezért csak egy héttel később, az ÉS-ben publikálhatták. Ezt az író Zelei Miklós mondta el egyik beszélgetésünkkor.

Az ügy hátterét a hatalom igyekezett elhallgatni, nem véletlenül, hiszen az akkori médiacár, a Lapkiadó Vállalatot vezető Siklósi Norbert is belekeveredett. A könyvkiadás területén viszont akadt egy kis joghézag, ezt játszották ki ügyesen Zeleiék, és írták meg a könyvüket, ami végül magánkiadásban jelent meg 1986-ban.

A több tízezer példányban kinyomtatott művet (Szépséghibák) szétkapkodták az olvasók. Ezután már a propaganda-vezetésnek is lépnie kellett. A Magyar Ifjúságban nagy cikk jelent meg az ügyről, valamint Zeleiék könyvéről (már 1987 decemberében), és az is kiderült, hogy utánuk Friderikusz Sándor is kiadta a saját művét.

Fodros István a Magyar Médiában

Bár a Népszabadságban megjelent cikkben többször felmerült a versenyt szervező Magyar Média gátlástalan igazgatójának személye, őt egyszer sem nevezték meg. Nem véletlenül.

Olyan figura volt, akitől szinte mindenki tartott, egy törtető, veszélyes alak, Fodros István. Fodros 1970 és 1974 között a kommunista Demokratikus Ifjúsági Világszövetség (DIVSZ) protokollfőnökeként “kezdte” [a DIVSZ a KGB egyik fedőszervezete volt], majd 1980-ig a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalánál dolgozott. Ezt követően négy évig Moszkvában, a szocialista országok alkotta Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) sajtóosztályán volt, onnan ejtőernyőzött a Magyar Média igazgatói székébe – megfelelő ember a megfelelő helyre. Közben Moszkvában elvégezte a diplomáciai akadémiát. 

Korábban Borvendég Zsuzsanna kutatásait idézve már megírtam, hogy a Siklósi Norbert médiacár vezette Lapkiadó Vállalat a nyolcvanas években több leányvállalatot alapított. Ebből három a sajtó, a lapkiadás területén dolgozott. Az egyiket ő maga vezette – ez volt az Interedition, ahol a hírszerzőtiszt Dalmady György ügyeskedett –, a másodikat a katonai szolgálat (MNVK-2) tisztje irányította – ez volt a Delta –, a harmadikat pedig Fodros. A Magyar Médiát.

Utóbbi rendezte meg azt a segélykoncertet is, amit elvileg az afrikaiak javára szolgált, és amelyről korábbi cikkünkben már írtunk.

Eltűnt milliók, félresikerült segélykoncert

A botrányos koncertet 1985 karácsonyán, a szépségkirálynő-választás évében tartották meg. A befolyt pénz nagy része végül nem jutott el a Vöröskereszthez. Bár az eseményt Presser Gábor és a hatalomnál szintén jól fekvő és népszerű Sztevanovity Zorán szervezte, akik számtalan ismert, népszerű előadót meghívtak, mégsem jött össze a telt ház a Budapest Sportcsarnokban.

Ennek ellenére is gyanús volt mindenkinek, hogy a tervezett nyolc-kilenc millió helyett csak egymillió jött össze. Ez már csak azért is érdekes volt, mert Fodrosék a nyereségilleték-fizetési kötelezettség alól is mentesültek.

A sajtó ekkoriban már ezzel is foglalkozhatott, de jellemző, hogy sem a Médiánál dolgozó, amúgy külkeres Varga Györgyöt, sem az igazgató Fodrost nem szólaltatták, nem szólaltathatták meg. Mindkettejük védve volt: Varga nem sokkal később elindította a Danubius Rádiót.

Két ekkora bukást – főleg szépségkirálynő-választást – már egy Fodros sem úszhatott meg sértetlenül. Bár a moszkovita káder az érinthetetlenek közé tartozott, ekkor már a vezetésnek is lépnie kellett. Fodrossal látszólag példát statuáltak – persze csak a színfalak előtt.

Maga Bányász Rezső, a Tájékoztatási Hivatal elnöke [sorozatunk Virág elvtársának főnöke] írt 1986. júliusában az ügyében az agitprop vezér Lakatos Ernőnek: „A szépségkirálynő-választást […] be kell szüntetni, mert a magyar társadalom jelentős részét erősen irritálja ez az erkölcsi felfogásunkat sértő rendezvénysorozat. A rendezvények sajtópropagandáját máris leállítottuk. Javasoljuk a rendezvények körüli anomáliákért elsősorban felelős – a Magyar Médiától egyébként májusban már felmentett – dr. Fodros István eltávolítását a Lapkiadó Vállalattól.”

Fodros elvtárs az Autoimpexnél landolt

Győzött a „kommunista erkölcs”, Fodrost végül kizárták az MSZMP-ből, kirúgták a Lapkiadó Vállalattól (ahol Siklósi mögött vezérigazgató-helyettes volt), de hálózati emberként természetesen puhára esett.

Siklósi egyszerűen átültette a Lapkiadó másik leányvállalatába, ezúttal egy impexbe.

Fodrost Bányász levele és a központi döntés után már nyilvánosan is le lehetett és kellett „leplezni”, a KISZ propaganda-lapjában, a Magyar Ifjúságban meg is jelent a feladatra tökéletesen alkalmas riport – persze már 1987 decemberében. Szerzője Décsi Ágnes volt.

A riportból kiderült, hogy Fodros már a botránya után azért még kiutaltatta magának Füst Milán 250 négyzetméteres, rózsadombi lakását. [A kiutalt, megszerzett lakások régi-új rendszere…] Majd amikor visszavonták a lakást kiutaló határozatot, azt bírósági keresettel támadta meg. Volt bőr a képén. Már akkor is.

MagyarIfjusag_1987-3__pages831-831

A cikkből az is nyilvánossá vált, hogy Siklósi Fodrost egy olyan német-magyar impexes cég élére ültette, amely engedély nélkül végzett erdőirtást és dózerrel leromboltatta egy idős asszony házát. „Többen telefonáltak a Budapesti Körzeti Televízió stúdiójába, hogy Máriaremetén megszüntettek egy vendéglőt és irtják a fákat. Utánanéztünk a híreknek, és kiderült még az is, hogy a helyszínen a vendéglő új tulajdonosa,

az Autoimpex Kft az engedély kiadását megelőzően nagyszabású építkezésbe kezdett, egy idős asszonynak a területen levő kőépületét rendőri asszisztálás mellett dózerral rombolták le; szóval sok furcsaság történt arrafelé. Ez az Autoimpex vegyesvállalatként valamiféle leányvállalata a Lapkiadó Vállalatnak, Nyugaton vásárolt roncsautókat kíván rendbehozni, majd külföldieknek eladni, gondolom, a tájvédelmi körzetben, a híres búcsújáróhely mellett nem kis zajjal és környezetszennyezéssel. A cég igazgatója – dr. Fodros István”.

Látjuk, hogy Fodros a Moszkvában végzett hálózati emberek szélsőséges típusa. Forrásaink akkoriban körbekérdeztek róla, és kiderült, hogy a legtöbb apparatcsik gyűlölte és félt tőle, állítólag a lakásügyében egyenesen pisztollyal ment tárgyalni… Nyilvánvalóan azt gondolta, hogy bármit megtehet, és ez nagyjából így is volt. Még akkor is, ha a Párt „példát statuált” vele.

Röpült az Autoimpexből egy hosszabb betegállomány után

1988-ban már az Esti Hírlapban jelent meg róla egy nagyobb anyag „Mindenáron való pénzszerzés vezette” címmel. A szerzője Horváth K. József volt. Ez is felsőbb utasításra születhetett. A cikkben Darvas Dánielt, „az MSZMP Budapesti Bizottsága fegyelmi csoportjának vezetőjét” és „Bakó Sándor politikai munkatársat” szólaltatták meg. Darvas elmondta, hogy Fodrost kizárták, a lakásügyet megúszta, de az Autoimpextől azért elküldték. Persze ezt is csak a német fél kérte „erkölcsi kifogások miatt” – ezek szerint létezett ilyen, általában nem nagyon érdekelték a német feleket a morális, antikommunista értékek. Lásd: a Springer Budapest és az átmentett kommunista főszerkesztők történetét.

Az is kiderült, hogy Fodros 1987 decembere óta már betegállományban volt a cégnél. A cikk egyébként nyáron jelent meg. Ma már külön szórakoztató az MSZMP-káderek erkölcsi ítélete:

„Bár életútja pozitív indíttatású, a felelősségteljes munkakörbe kerülés, az ezzel járó politikai és társadalmi kapcsolatok rossz irányba vitték személyiségét: visszaélt beosztásával, kapcsolatait egyéni érdekeinek erkölcstelen, mindenekfeletti érvényesítésére használta föl.”

EstiHirlap_1988_06__pages160-160 (1)

Pozitív inditatású: egyszóval rendes kommunista törtetőként kezdte. Tipikus ez a szöveg, ahogyan az is, amit az ügyben folytatott eljárásokról írtak, illetve nem elhallgattak. Bár a cikk elején megemlítették a „devizagazdálkodás megsértésének bűntette, valamint engedély nélküli külkereskedelmi tevékenység elkövetésének gyanúja miatt” indított ügyeket, ezekről később egy szó sem esett. Nyilván nem is lett semmi belőlük.

Az Autoimpex és az Interag közös üzlete

Nem árt bemutatni a botrányhős Autoimpexét. A cég létrehozásáról 1987 márciusán értesült a közvélemény, az Autó-Motorban Fodros még a vállalat nevének említése nélkül nyilatkozott: „A jelek szerint az a ma még neve sincs vállalkozás húzta ki a pakliból az adu ászt, amelyik az olcsónál is olcsóbbat kínál. Dr. Fodros István, a vállalat megbízott ügyvezető igazgatója egyben a hazai partnert képviseli. Mert a vállalkozás vegyes vállalatként, 49 százalékban nyugatnémet tőkével rajtol. Hans Jürgensen, az autósport megszállottja, az egyik legnagyobb autójavító cég tulajdonosa hazájában. A vegyes vállalat a sérült autók behozatalával, kijavításával és értékesítésével kívánja jobbítani az ország személyautóparkját. – Ebből csak a behozatal és a javítás tartozik a vegyes vállalatra – mondja Fodros István –, ugyanis az Interag értékesíti majd a kijavított autókat a nyártól – főképpen a hazai piacon, kisebb részben pedig külföldi partnerünk hálózatának felhasználásával harmadik piacon”.

[Közbevetésként: ez az Interag volt az a hírhedt impex, amit Gerő László szt-tiszt vezetett. Ő maga a következőket mondta a cégről és cégvezetési stílusáról Dézsy Zoltánnak és Ilkei Csabának még jóval korábban: „Lopok, csalok, hazudok, hogy becsülettel szolgálhassam a népgazdaság érdekeit.” Az Interag történetével Borvendég Zsuzsanna is számtalan cikkben és könyvben foglalkozott.]

Érdekes, hogy egy azonos nevű Autoimpexet már jóval korábban megalapítottak Bulgáriában, utóbbi bolgár autókkal kereskedett. A hetvenes évekből származik az a hirdetés, ami erről tudósított.

A bolgár szál említése is kulcsfontosságú: Szófiával állt a legszorosabb együttműködésben a szovjet vezetés és állambiztonság. Arról, hogy az MGIMO-s politikusok hogyan lopták szét Bulgáriát a rendszerváltás idején, ebben és ebben a cikkben írtunk.]

Fodros csődközeli helyzetbe vezette az impexet

Fodrosék Autoimpexe állítólag rengeteg üzletet megkötött az indulása után: „Korábbi számainkból lapunk olvasói már értesülhettek egy új vállalat, a Pallas Lap- és Könyvkiadó leányvállalata, az Autoimpex megalakulásáról. A használt nyugati gépkocsikat forgalmazó vegyes vállalat, az Autó-Motor szerkesztőségével közös kiállítási területen mutatkozott be a nagyközönségnek. a március végi Utazás ’88 kiállításon. Az óriási érdeklődés és a megkötött üzletek száma jelzi, hogy az Autoimpex rugalmas üzletpolitikája révén elnyerte a vásárlók bizalmát és eredményesen segítheti elő e kereskedelmi ágazat egyelőre lassú vérkeringésének felfrissítését.”

A valóság máshogy festett. Bár 1988 elején még megjelent egy bizakodó cikk, ugyanebben az évben már a csődközeli helyzetről tudósított a Magyar Nemzet.

A cikk szerint Fodrosék átverték a német felet, s mivel az autókat valójában nem adhatják el Magyarországon, ezért azok a nyakukon ragadtak. Fodros ekkor már betegállományban volt, helyette a kereskedelmi igazgató nyilatkozott.

„Ha nem is mondta ki, de minden szavával érzékeltette Tibori János, az Autóimpex igazgatója, hogy átok ül a vállalkozáson. Megnevezhető ez az átok, bár ő inkább csak körülírja. Mondjuk ki mi: Fodros István. […] Ez az ember tavaly december 14-ig, havi 38 ezer forint fizetést vett fel ennek az üzletnek az >irányításáért<. Pillanatnyilag táppénzen van.”

Havi harmincnyolcezret.

A cikk szerint a német Jürgensen hiába fordult a minisztériumokhoz, majd a miniszterelnökhöz – 1987. június 25. és 1988. november 24. között Grósz Károly, utána Németh Miklós –, csak széttárták a kezüket. „Már meg sem lepődött, amikor a Pénzügyminisztérium egyik illetékese éppen erre célozva jegyezte meg: >Jobban kellett volna társat választani<. Nem is a volt igazgató [Fodros] kizárólagos használatában lévő két Mercedes összetörését sajnálta igazán, hanem azt az inkorrektséget nem tudta megmagyarázni még magának sem, amivel lényegileg ebbe az üzletbe belehúzták.”

Tibori szerint hiába kerestek dokumentumokat, azok eltűntek: „Ezeket is úgy tudtuk megmenteni, hogy amikor már láttuk a vészhelyzetet, másolatokat készíttettünk a jogásszal. Előrelátásunk beigazolódott, amikor végre felnyithattuk a páncélszekrényt és abban a cég iratai helyett egy Sztálin-képet találtunk.”

Két összetört Mercedes, eltűnt iratok, Sztálin kép – a szokásos kép Fodros után. Az igazgatót ezután megint ejtették, és megadták rá a kilövési engedélyt. Ennek megfelelően 1988 és 1989 között több cikkben írtak róla, a Ludas Matyitól elkezdve a Magyar Nemzetig. Ettől láthatóan besokallt, és visszaüzent az őt „eláruló” elvtársaknak.

Jellemző, hogy erre a Virág elvtársék lapját, a Reformot vélte igazán alkalmasnak, amelyet Tőke Péter titkos munkatárs irányított.

Fodros és az ő lezárva maradt tarsolya

Fodros a vele készített interjúban szabályosan bosszút esküdött: „Meggyőződésem, hogy az akkori politikai-közéleti változások előszeleként, a sajtót fölhasználva, koncként dobtak oda a közvéleménynek. Pedig voltak, s jó néhányan még ma is vannak pozícióban olyanok, akiket szintén ki lehetett volna kezdeni… […] A tarsolyomban van a lista. Könyvben fogom összegezni azokat az élményeimet, amelyeknek a korábbi >elvtársi< kapcsolatrendszerben nemcsak tanúja, hanem sokszor bizony kiszolgálója is voltam. Konkrét nevekről, esetekről fogok szólni. Többek között volt főnökeimről: Lakatos Ernőről, a KB volt agitációs és propagandaosztály-vezetőjéről, Lengyel Lászlóról, a Tájékoztatási Hivatal volt elnökhelyetteséről…”.

Fájdalom, de Fodros könyvét azóta is csak várjuk. [Ha gondolja, itt szívesen publikáljuk régi, leellenőrzött történeteit.] A beszélgetésben a Reform újságírója, Bubrik Gáspár szóba hozta a Fodrosról terjedt pletykát, miszerint a KGB-nek dolgozott: „Miért nem élt [a bosszú során] a mások által sokat emlegetett titokzatos kapcsolataival? Tényleg, tagja volt a KGB-nek?” – kérdezték a laptól, mire Fodros: „Nem volt szükség a kapcsolataim emlegetésére, mivel a hatalom vezetőit nemigen érdekelte a szépségverseny. Ami pedig a szovjet állambiztonsági tagságot illeti: nevetséges a feltételezés. Ilyen alapon minden külföldön dolgozó magyar megvádolható, hogy beépített ember.”

Bulvárlapokat indított a rendszerváltozás után 

A sajtó- és hatalomátmentés történetét ismerve már előre sejthettük, hogy ezzel az előélettel Fodros elképesztő karriert futott be a rendszerváltás után. Így is történt. Először a bulvárlapok piacán lett meghatározó, de összességében – ekkor még ismert, lejáratódott nevével – rejtőzködve élt, nem igazán akart szerepelni a sajtóban.

1990-ben a 168 órában tette fel a kérdést egy naiv olvasó: „Miért kaphat soron kívül tanácsi lakást magas beosztású, jó anyagiakkal rendelkező személy, mint például a Magyar Multimédia volt igazgatója, Fodros István vagy Angyal Ádám mint kerületi párttitkár?” – kérdezte egy olvasó. Ezek szerint megmaradt a vonzódása a potyalakásokhoz.

Közben – ez is teljesen állambiztonsági, hálózati terület Magyarországon – a pletykaújságok területén tört előre.

Fodros először a Pszt magazint indította el, 1992-ben ezt írták a frissen bemutatkozó lapról: „Egy panamai-magyar kft. adja ki a magyar sajtópiac ki tudja hányadik pletykalapját, amely a PISZT PletyKALAP [így írták] címet viseli. Az impresszumban felelős kiadóként dr. Fodros István, a botrányba fulladt első magyarországi szépségkirálynő- választás fő szervezője szerepel. Az új sajtótermék kulturált pletykákat óhajt közölni, nem lesz finomkodó, de rágalmazó, sértegető sem, és tartózkodik a blöfföléstől – hallottuk a budai Lúdláb vendéglőben tartott sajtótájékoztatón, amelyen Zalatnay Sarolta, Záray Márta és Kibédy Ervin is megjelent.” Csudálatos.

Fodros megalapította a Duna EMC Press Kiadót, majd a Szuper Pszt és a Sztár Revü Magazin élén alkotott.

Ennek a körnek a másik meghatározó alakja az a Menyhért Mészáros László volt, akit még a nyolcvanas években szerveztek be a III/II.-re, majd akkor újították fel vele a kapcsolatot, amikor 1989-ben a lejáratásra szakosodott Kacsa magazin főszerkesztője lett. Ő azzal vált ismerté, hogy egyszer Nagy-Bandó András is eltángálta.

Releváns észrevételeiket továbbra is várjuk a mezo.gabor@pestisracok.hu címre!

Folytatjuk.