A szegények és a gazdagok is szívesen gondolják magukat középosztálybelinek. Mi olyan vonzó ebben a társadalmi rétegben, mi a jelentősége az erejének, és mi múlik rajta? Ezek a kérdések merültek fel György László közgazdász, egyetemi docens, kormánybiztos új könyvének bemutatóján a XXI. Század Intézetben. A középosztály forradalma – Meritokratikus stratégia a 21. századra című könyvben a szerző által bevezetett új fejlettségi mérőszám is nagy hangsúlyt kapott, hogy ne mások számolják ki az ő mércéjük szerint, mennyire állunk jól vagy rosszul.
Szerethető vizionáriusnak nevezte György Lászlót a könyvet laudáló Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója, ám olyan vizionáriusnak, akiben a megvalósításra is van igény. Szavai szerint a könyv célja olyan társadalmi berendezkedés megtalálása, amelyben a közösség mobilitással és kiszámítható előrejutással jutalmazza az egyéni kezdeményezést, tehetséget, szorgalmat, ám az erre önhibájukon kívül képteleneket se hagyja az út szélén. Mindezek egybeesnek a középosztály normáival, életstílusával, ezért a könyv egy középosztály-elméletet is felvonultat. Ebben a középosztályt nem csupán gazdasági és szociális jellemzői alapján írja le, hanem társadalompolitikai, szellemi, sőt lelki vonatkozásaiban is.
Békés a Széchenyitől származó, reformkori „magabíró” fogalmat idézte, amelynek jelentése: más segítségére nem szoruló, saját erejére támaszkodó.
A kötet a magyar kormány 2010 óta érvényes gazdaságstratégiai célkitűzéseit és azok társadalompolitikai vetületét mutatja be – mondta Békés. Adatokkal alátámasztva állítja, hogy ez a meritokratikus gazdaságpolitika kifejezetten a középosztályosodást szolgálja, bemutat továbbá a könyv egy új mérőszámot, amelyet a szerző a munkatársaival dolgozott ki: ez a harmonikus növekedés-index (ld. lejjebb).
„Ez túlmutat a GDP-n, számos ágazatban törekszik a fenntarthatóságra, és ezeket harmonikus egységbe integrálja”
– foglalta össze Békés Márton. A mutató társadalmi, gazdasági, sőt környezetvédelmi indikátorokat vesz figyelembe, és ezeket súlyozva mutatja meg, hogy az adott társadalom fejlődése mennyiben szolgálja a jólétet és a jóllétet. Ezen mutató szerint Magyarország egyértelmű javulása látható a 2010 óta tartó gazdaságpolitikai időszakban. A pénzügyi fenntarthatóság javítása, a folyó fizetési mérleg rendben tartása, az államadósság csökkentése, a foglalkoztatás jelentős bővítése, a mediánbér növelése és a középosztály szélesítése mind-mind hozzájárulnak ehhez a javuló tendenciához.
„Szociológiai nyelven a középosztályról, politológiai értelemben a polgárságról, történelmileg pedig a középrendűekről van itt szó”
– fogalmazott a kötet laudálója, kiemelve, hogy egy meritokratikus, tehát érdemalapú társadalom állandósága és prosperitása a lehető legszélesebben értelmezett középrétegen múlik. Hozzátette, hogy a rend és a stabilitás a szuverenitáson múlik, az pedig az ahhoz szükséges önerőn, vagyis a magabíráson – erről szól A középosztály forradalma című könyv.
Békés Márton a könyv laudációja közben (fotó: XXI. Század Intézet)
Mindenki a középosztályhoz szeretne tartozni
A laudációt követően György Lászlóval, valamint G. Fodor Gáborral beszélgetett Szabó László. A szerző elmondása szerint a könyv leginkább egy gazdaságpolitikai kisokos, amely választ ad a középosztály zsugorodására a fejlett világban. Állítása szerint ugyanis
a globalizáció legnagyobb vesztese a nyugati középosztály, és ennek zsugorodása összefügg a demográfiai válsággal, a bizalmi és az identitásválsággal.
G. Fodor felidézte, hogy egy évtizeddel ezelőtt vezetett egy középosztály-kutatást, amelyben arra jutottak, hogy Magyarország a középosztályosodó társadalmak közé tartozik, de ezt valós folyamattal kéne megtölteni, nem pedig középosztály-sznobériával, amikor úgy élünk, ahogy nem engedhetnénk meg magunknak. Mint elmondta, a középosztályos társadalmak ennek a rétegnek a lecsúszásával, zsugorodásával küszködtek, míg az ún. ollótársadalmakban, amelyekben gyors középosztályosodáson mentek át, az újonnan kibővült réteg sebezhetősége a gond. György László a középosztály definícióját is máshonnan, egészen Arisztotelésztől indította. Eszerint aki felépített valamit az életében, annak van veszítenivalója és emiatt felelősségtudata. Arisztotelész rossznak tekintette a sokak uralmára épülő rendszereket, ehelyett a középosztály felelősségteljes uralmát üdvözölte.
„Ez egy életforma, a szegények és a gazdagok is szeretik magukat a középosztályba sorolni. Relatív fogalom a középosztály, ezért a könyvben egzakt közgazdasági definíciót próbáltam adni neki”
– magyarázta György László. A könyv gazdasági vetületéről szólva arra is kitért, hogy a közgazdaságtan társadalomtudomány, és éppen az a baj, hogy a közgazdászok elkezdték anélkül értelmezni.
fotó: XXI. Század Intézet
G. Fodor meglátása szerint az elméletek helyénvalóak, csakhogy a politika és annak rövidtávú célkitűzései ennél sokkal esetlegesebbek. A szerző által pozitív hozzáállással keresett kapaszkodókat csak összetett szintézissel lehet használni ezeknek az esetlegességeknek a világában – érvelt. Annak fontosságát is kiemelte ugyanakkor, aláhúzva György Lászlóék mérőszámának jelentőségét, hogy a kormányzati teljesítményünket a saját mércénkkel mérjük, ne másokéval, ami eleve úgy van felállítva, hogy rosszul álljunk benne. Erős példa erre a Soros-hálózat szolgálatában álló Transparency International teljesen saját módszertant alkalmazó korrupcióérzékelési indexe, amelynél a kívánt végeredményhez szabva gyűjtik össze a szóbeli véleményeket, számszerűsítik, majd átlagolják és súlyozzák azokat.
A saját mércénkkel mérjünk magunkat másoké helyett!
Az idealizmus felvetésére úgy reagált György László, hogy a mindenkit tehetsége, képessége és szorgalma szerint jutalmazó meritokratikus társadalom valóban utópia, de törekedni kell rá. Ennek a szemléletnek a jelenlegi magyarországi programja lényegében azon nyugszik, hogy nem a termelésből kimaradóknak, hanem a vállalkozóknak, dolgozó embereknek, családoknak adja oda a pénzt az állam az újraosztásnál.
György László néhány saját dalát is előadta a könyvbemutató előtt és után (fotó: XXI. Század Intézet)
Különösen mellbevágó az, a szerző által bemutatott grafikon, amely az 1988–2008 közti reáljövedelem-növekedést mutatja az egyes társadalmi szegmensek esetében, azaz láttatja, ki mennyire járt jól a globalizációval. A legnagyobb nyertesei Kelet-Ázsia középosztályai, amelyek reáljövedelme a tárgyalt húsz évben 60-80 százalékkal növekedett, és szorosan ott vannak mögöttük a globális tőketulajdonosok, akik 60 százalékos reáljövedelem-növekedést könyvelhettek el. Nyugat-Európa alsó középosztályai és Közép-Kelet-Európa teljes középosztályai csupán 5-30 százalékos növekedést értek el. Ezzel ott vannak a globalizációból akkor még jórészt kimaradó Afrika szintén 5 százalék körüli szintjén.
„A politikai küzdelmet megnyertük, a gazdaságit elvesztettük”
– sommázta a rendszerváltás utáni évtizedeink történetét György László. A számok alapján ebben történt jókora fordulat 2010-től kezdve. Egymillióval bővült a munkavállalók száma, amihez több, mint 200 ezer fő érkezett a közfoglalkoztatásból. Akik pedig korábban segélyekből éltek, azok megízlelték az érdemeik szerint részesülést, és elkezdtek pénzt keresni.
Az egész Európai Unióban nálunk szorult vissza legnagyobb arányban a szegénység, és kétmillió embert sikerült a szegények közül felzárkóztatni a középosztályhoz. Ez jócskán 20 százalék fölötti arányt jelent a 10 százalék alatti EU-átlaggal szemben.
A mindezeket figyelembe vevő harmonikus növekedési index szerint Magyarország az 50. helyről a 29. helyre lépett előre a világban 2021-re. Ez a komplex mutató teljesen más állásról tanúskodik, mint a Magyarországot mindig a rangsorok hátuljába száműző liberális és nyílttársadalmi elemzések. György László szerint azonban ilyen módon nyerhető a verseny a tudomány világában, és aztán a politikában is. Elmondása szerint olyan tükröket tartanak elénk, amelyekben nem nézünk ki jól, pedig vannak meggyőző eredményeink. A könyv hamarosan angolul is megjelenik, amitől azt várja a szerző, hogy külföldön is megértethessék, mit miért csinálunk Magyarországon.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS