A Kúria helybenhagyta a Szeviép-ügy hatályon kívül helyezését – másodfokon újrakezdődik a büntetőper

A vádhatóság és a vádlottak fellebbezését is elutasította szerdán a Kúria a Szeviép-ügyben és helybenhagyta a Pécsi Ítélőtábla másodfokú ítéletet hatályon kívül helyező végzését. Ez azt jelenti, hogy a csődbűncselekmény miatt folyamatban lévő büntetőügyet a Szeviép-vezérek ellen másodfokon újra le kell tárgyalni. Hogy hol, az egyelőre még kérdéses. A jogrend szerint a Szegedi Törvényszéknek dobták vissza, annak a Szegedi Törvényszéknek, amely botrányos eljárásban az összes vádlottat felmentette. Az ügyben eljáró bírók és a szeviépes védők, valamint a szegedi önkormányzat és az ügyet kiszignáló és abban másodfokon eljáró bírók közötti kapcsolódásokat a PestiSrácok.hu cikksorozatban fedte fel. Ennek hatására az OBH korábban példátlan eljárást indított. A Szegedi Törvényszék elnökének, Tárkány-Szűcs Babettnek a megbízását visszavonták, Nagy Andreától – aki éppen erre a tanácsra szignálta az ügyet – elvették az ügykiszignálási feladatkört, a tanácsvezető bírót, Kovalcsik Évát nyugdíjazták, Nóvé Ágnes pedig új munkakört kapott és büntetés-végrehajtási bíró lett, így nem kerül büntetőügy vádirata közelébe sem. Az OBH a vizsgálat után összesen három ítészt szolgálati bíróság elé állításáról döntött. Ilyen előzmények után furcsa lenne, ha a Szegedi Törvényszék folytatná le a megismételt eljárást, ha elfogultságot jelentenek; mivel ezt a Szegedi Ítélőtábla már korábban megtette, a Kúriának kell majd kijelölnie, mely bíróság vigye tovább a Szeviép-ügyet.

A Szeviép-ügy az évtized egyik, ha nem a legdurvább gazdasági bűncselekménye. A szegedi építőipari céget, amely a baloldali kormányok idején zsinórban nyerte a nagy beruházásokat, és amely Botka László házi beszállító cégeként működött, úgy ment csődbe, hogy több száz alvállalkozóját nem fizette ki. Bár az állam sokakat kártalanított, voltak kis családi vállalkozások, amelyek tönkrementek, de olyan károsultja is van a pénzemberek ámokfutásának, aki belebetegedett, majd belehalt a történtekbe, és olyan is, aki még akkor önkezével véget vetett életének. Tény: a Szeviép csődje emberek százait nyomorította meg, a tulajdonosok, a semmiből meggazdagodott üzletemberek pedig, akiknek mellesleg korábban köze nem volt az építőiparhoz, a mai napig gond nélkül élik fényűző életüket. Azt is oknyomozó cikksorozatban mutattuk be, milyen offshore végződésű céghálókban ülnek ma is milliárdos vagyonokon, részben külföldi tulajdonú cégek által, részben gyerekeik, családtagjaik nevén, vagy épp Delaware államban, fél-offshore-ban.

A három cégvezetőt, cégtulajdonost csődbűncselekménnyel vádolták meg, mivel aprólékosan nyomonkövethető, hogy a Szeviép fizetésképtelenné válása után, sőt, esetenként még a csődeljárás alatt is saját érdekeltségükbe tartozó vállalkozásoknak kölcsönöztek – azokba tolták ki az utolsó százmilliókat is.

Elsőfokon még mindhármukat, P. Lászlót, B. Sándort és O. Józsefet is letöltendő börtönbüntetésre ítélték, majd jött másodfokon a Szegedi Törvényszék és szépen felmentette az összes felelőst. Ezután mutattuk be, hogy az ügyben eljáró bírói tanács egyik bírája, Nóvé Ágnes családi cége busás megbízásokat kapott Botkáéktól, ráadásként az egyik vádlotti védő a férjével közös cégük ügyeiben is eljár. A tanácsvezető bíró, Kovalcsik Éva potom pénzért vásárolhatott meg egy szegedi belvárosi palotalakást, amelynek még csak nem is ő volt a bérlője, hanem eltartási szerződést kötött a bérlővel. A hab volt a tortán, hogy az ügyet kiszignáló bíró, Nagy Andrea a párja, volt párja, gyermeke édesanyja az egyik vádlotti védőnek, Szilágyi Jánosnak, aki mellesleg szegedi önkormányzati ügyekben is eljár.

Persze egyik bíró sem jelentett összeférhetetlenséget, elfogultságot, hanem végigtárgyalták az ügyet és szépen felmentették a Szeviép-vezéreket. A harmadfokon eljáró bíróság szerint megalapozatlan ítélettel. Harmadfokon egyébként már nem is Szegeden tárgyaltak Szeviép-ügyben. A Szegedi Ítélőtábla a történtek hatására elfogultságot jelentett. A Kúria által kijelölt Pécsi Ítélőtábla kimondta, hogy újra le kell folytatni másodfokon az eljárást. A felmentő ítéletet hatályon kívül helyezte. Ezt erősítette meg most a Kúria.

Megkeresésünkre a Kúria Sajtóosztálya azt írta: a Pécsi Ítélőtábla a Szegedi Törvényszék ítéletét a II. rendű vádlott és a III. rendű vádlott vonatkozásában hatályon kívül helyező és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasító végzését helybenhagyta. (Az elsőrendű vádlottról azért nincs szó, mert O. József időközben elhunyt, ellene az egész büntetőeljárást meg kellett szüntetni – a szerk.) Indokolásában a Kúria megállapította: a Pécsi Fellebbviteli Főügyészség, valamint a III. rendű vádlott és védőjének fellebbezése nem volt alapos. A védői indítvány ráadásul joghiányos is. Úgy indítványozták, hogy hatályon kívül helyezés esetén az első fokú ítéletet is helyezzék hatályon kívül, hogy fellebbezése tartalma szerint nem terjedt ki annak okaira.

A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és ezért a hatályon kívül helyezésről – a harmadfokú bíróság törvényesen rendelkezett-e – áll az ítéleti indokolásban. Hozzátették az is, hogy a fellebbezés elbírálása során az eldöntendő kérdés nem az, hogy a hatályon kívül helyezett alsóbb fokú ítélet megalapozott volt-e, hanem az, hogy a hatályon kívül helyező döntés alapos volt-e, volt-e rá törvényes ok, és az eljárási ok megállapításának törvényi feltételei fennálltak-e.

A Kúria egyetértett a Pécsi Ítélőtábla azon megállapításával, hogy a Csongrád Megyei Főügyészség által bejelentett és a Pécsi Fellebbviteli Főügyészség által eredeti tartalma alapján fenntartott fellebbezése a harmadfokú eljárásban nem vezethetett eredményre, mert a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását megváltoztatta, a vád tárgyává tett cselekmény tekintetében azt állapította meg, hogy kétséget kizáróan nem állapítható meg annak elkövetése. A Be. 619. § (3) bekezdése értelmében pedig a harmadfokú eljárásban ettől eltérő – azaz a cselekmény elkövetését megállapító – tényállás megállapítása kizárt. A harmadfokú bíróság a jogszabály helyes értelmezése és az általánosnak tekinthető bírói gyakorlat alapján állapította meg, hogy a másodfokú bíróság helytelenül értelmezte a Be. bizonyításra vonatkozó előírásait, miszerint a bíróság indítvány hiányában bizonyíték beszerzésére és megvizsgálására nem köteles. A jogszabály éppen a tényállás megállapításának maradéktalan érvényre juttatását biztosítja – húzták alá. Mindezek alapján helyesen állapította meg a harmadfokú bíróság, hogy a másodfokú bíróság eljárási szabálysértést követett el, aminek a másodfokú bíróság ügydöntő határozatára jelentős kihatása volt.

A Kúriának a felülbírálat során azt kellett vizsgálnia, hogy a harmadfokú bíróság helytállóan állapította-e meg, a megalapozatlanság a tényállás kiegészítésével, illetve helyesbítésével nem volt kiküszöbölhető. A Kúria osztotta a harmadfokú bíróság azon megállapítását, hogy valamennyi vád tárgyává tett részcselekmény tekintetében számot kell adni és az ítéleti tényállásban rögzíteni kell a törvényi tényállást megalapozó tényeket, illetve azok hiányát. Így helyesen állapította meg az ítélőtábla, hogy a 2009. január 1. napja előtti időszakra vonatkozóan a bíróságnak elsődlegesen azt kellett volna vizsgálnia, hogy fizetésképtelenség előtt milyen nagyságrendű vagyonvesztés következett be a Szeviép Zrt.-nél, illetve ennek mekkora része volt a vádlottak ésszerű gazdálkodás szabályaival ellentétes vagyonkezelői döntéseire visszavezethető. Ennek a büntetőjogi felelősség megállapítása tekintetében azért van jelentősége, mert az ésszerű gazdálkodás a büntetőjogi felelősség megállapítását kizárja. Továbbá egyebek mellett az alap- és kiegészítő szakvéleményekben a Szeviép Zrt. fizetésképtelensége, csődje és felszámolása kapcsán több helyen, esetenként egymásnak ellenmondó, reflektálatlan megállapítások találhatók, amelyek feloldása, tisztázása nem lett volna mellőzhető.

A Kúria megállapította, hogy az ítélőtábla a II. rendű és a III. rendű vádlott terhére megállapított csődbűncselekmény tekintetében büntetőjogilag relevanciával bíró – a büntetőjogi főkérdés eldöntését megalapozó – tények vonatkozásában állapította meg az elsőfokú és másodfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozatlanságát, és helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy annak kiküszöbölése kizárólag bizonyítás felvételével történhet meg, ami a harmadfokú eljárásban törvényben kizárt. Ezért a Kúria a Pécsi Ítélőtábla – a Szegedi Törvényszék ítéletét a II. rendű vádlott és a III. rendű vádlott vonatkozásában hatályon kívül helyező és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasító – végzését helybenhagyja.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu