Járványellenes intézkedések mellett emlékeztek meg a magyar forradalom és szabadságharc 172 évvel ezelőtt kivégzett tábornokairól Aradon. A minorita templomban tartott szentmisén Kovács Gergely érsek szentbeszédében elmondta: az egyházi gyakorlatban a hitükért meghalt keresztényeket tekintik vértanúknak, Aradon azonban a nemzet vértanúiról beszélünk. Ők nem a hitükért, hanem a magyar szabadságért áldozták életüket. Többségük nem magyarnak született, de felesküdött Magyarországra, és az adott szavához a végsőkig hűséges maradt.
Mi érezzük ma ennek a magatartásnak a súlyát. (…) Tudunk az utolsókig ragaszkodni egy meggyőződéshez, az adott szóhoz?
– tette fel a kérdést. Az érsek a szertartás végén azért könyörgött, hogy az aradi hősöknek méltó utódnemzete legyünk.
A Megbékélés parkjában, a Szabadság szoborcsoport mellett tartott beszédében Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja kijelentette: az 1848-ban kialakított törvényi keretek ma is érvényesek és korszerűek. Az aradi tizenhármak és az első magyar miniszterelnök vértanúsága a főkonzul szerint azt üzeni a jövendő magyarjainak, hogy az áldozatként hullatott vérből mindig új élet sarjad.
Nem engedhetünk a ’48-ból, mert korszerűen gondolkodunk a jelen folyamatairól és a jövőnkről, hűen 1848–49 haladó szellemiségéhez. Nem engedünk szabadságunknak, független államiságunknak és nemzetünk polgárosodásának eszméjéből
– fogalmazott a főkonzul.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ügyvezető alelnöke, Hegedüs Csilla, az Európai Alapok Minisztériumának államtitkára arra emlékeztetett, hogy a szövetség számára Arad nemcsak a vértanúk példáját, hanem a Szabadság-szoborcsoport kiszabadításának és újbóli felállításának a küzdelmét is jelentette.
Küzdeni kell a jogainkért, a szabadságért, a szabadabb, tehát jobb életért. Itt, a régióban, magyarként és erdélyiként is
– jelentette ki. Megemlítette: most nem egy elnyomó hatalom, hanem egy vírus áll a szabadság útjában. Arra biztatta a jelenlevőket, hogy oltassák be magukat. A politikus arra is kitért, hogy az RMDSZ négy évi kormányzásra készült, és a jelenlegi romániai zavaros belpolitikában a szövetség az egyedüli biztos pont a közösség számára.
Călin Bibarț, Arad polgármestere gratulált a magyarságnak, amiért évről évre megemlékeznek a hőseikről. Hozzátette: a tábornokok a szabadság és a méltóság ideáljáért áldozták fel az életüket, és a nemzet szeretete állt az ideáljaik mögött. Az estébe hajló aradi megemlékezés koszorúzással zárult.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/Rosta Tibor
egresi istván jános ernő
2021-10-07 at 17:21
Tisztelt Juhász László:
Mint mindig, teljesen helytálló a hozzászólása!
Még annyit: Nem kívánok – egy nappal a gyásznap után – “szerecsenmosdatásba” belemenni (elnézést, a most azt hiszem illetlen kifejezésért), de az 1526 – 1918 időszakot, illetve Ferenc József személyét illetően, idézek a Kormányzó Úrtól, mert – szerintem – frappánsan összefoglalta a lényeget:
“„Aki történelmünket ismeri, tudja, hogy éppen egy évvel születésem előtt hozta létre Deák Ferenc, „a haza bölcse”, Ausztria és Magyarország között a „kiegyezést”, ahogyan Budapest és Bécs kölcsönös megbékülését nevezni szokás. Amióta Habsburg I. Ferdinándot 1527-ben megkoronázták, a magyar nemesség és a Habsburgok állandóan viszálykodtak, akárcsak a német-római szent birodalomban a fejedelmek és a rendek. A Kossuth vezetése alatt lefolyt 1848-49-es szabadságharcban a Habsburgokat a magyar tróntól megfosztották, és Ferenc József, az ifjú uralkodó, csakis az oroszok segítségével – akik akkor hatoltak be először hazánkba – tudta uralmát Magyarországra ismét kiterjeszteni. 1867-ben aztán Magyarország ősi szuverenitását újra elismerték. Ferenc József megkoronáztatta magát, és független, alkotmányos magyar kormányt nevezett ki.”
“Sohasem tudott megszabadulni attól a nyomasztó hatástól, amellyel a szabadságharc végén, 1849-ben, Aradon kivégzett tizenhárom tábornok emléke ránehezedett – pedig az akkor csak tizennyolc (helyesen: tizenkilenc, ez a javítás tőlem) éves ifjú aligha tehető jogosan felelőssé a kamarilla önkényes hatalmaskodásáért.”
Idézetek forrása: Horthy Miklós: Emlékirataim, Budapest, 1993.
Még annyit: Tegnap este, Ligeti Dávid történész, az M1 műsorában, este, arról is beszélt – a császáriak bosszúján kívül , – hogy “Ferenc József uralkodó formálisan soha nem kért bocsánatot az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlásért, de idővel számos jelét adta annak, hogy megbánta.”
Idézet forrása: https://hirado.hu/belfold/cikk/2019/10/06/ligeti-ferenc-jozsef-soha-nem-kert-bocsanatot
Én a történész nyilatkozatához csak annyit teszek hozzá – és egyáltalán nem október 6-a alóli “felmentés” szándékával -, bár csak Kádár – és a pártállam többi vezetője – változtak volna annyit az ’56-osok (és általában a magyar nép) irányába, mint FJ 1867-ben – és az utána következő időszakban – a magyarság felé; érdemes elolvasni Horthy Miklós Emlékiratait.
trance
2021-10-07 at 17:06
Te gyúrcsótány…..te köcsög fejű alkoholista takony. Hogy is volt az IMF hitellel???? Kellett aztán semmi sem épült az országban belőle???
De a svájci bankszámlák meg tele vannak???
Hogy is van ez? Hazudtatok már akkor is reggel, éjjel, meg este????
Jajj azt ne mondd hogy megváltoztatok!!! Egy kommunista csak rossz irányba tud változni négyzetes sebességgel.
Te démoni fejű harcsa buksza. Egyébként a tehenedet már át is műtötték férfivá?
Juhász László
2021-10-07 at 11:27
Tisztelt Kiss Andrea!
A Habsburg-ház három szakaszban összesen 407 éven át adta Magyarország apostoli királyait, először 1437-1439 között Albert, majd 1444-1457 között V. László személyében, végül 1526 és 1918 között gyakorlatilag folyamatosan.
Ezen 407 év során a Habsburg-ház tagjai gyakorolták a legfőbb hatalmat Magyarországon, döntő befolyást gyakorolva a magyar nemzet történelmére.
Vagyis Habsburg-ház bármely másik dinasztiánál, még az Árpádoknál is tovább uralkodott Magyarországon, mellesleg leányágon maguk a Habsburgok is az Árpád-ház leszármazottai, tehát valamennyi Habsburg magyar királyban ott csörgedezett Árpád vére.
A magyar nemzet történelmének nagy alakjai közül többen a Habsburgok hívei és támogatói voltak, mint például Dobó István, Zrínyi Miklós, a szigetvári hős, a haza bölcse, Deák Ferenc, az írófejedelem Jókai Mór (1867 után), vagy a nagy miniszterelnök, Tisza István.
Ennek fényében igencsak indokolt a Habsburgokkal és a magyarországi uralmukkal kiemelten foglalkozni.
Nem kell szeretni a Habsburgokat, de a döntő jelentőségük a magyar nemzet történelmében vitathatatlan.
Kiss Andrea
2021-10-07 at 09:47
Jó lenne, ha október 6.-a valóban a nemzeti emlékezet napja lenne. Nemcsak – sajnos – Aradon végezték ki, gyilkolták meg hőseinket, hanem – mint olvashatjuk az itt bemásolt cikkben – Pozsonyban is! Méghozzá a fegyveres harcok közben, elrettentésűl 1849.július 5-én. https://felvidek.ma/2021/10/a-tizenharom-nador-huszar-vertanu/ Erről is kéne beszélni! Azt márcsak én teszem hozzá és kérdezem, hogy ezekután miért pont Budapesten van a Habsburg Történeti Intézet, amit a 2o11-ben a kormány a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány részévé tett. Kinek a pénzéből? Ki kérte őket erre? Ez szégyen!! Ránk – magyar emberekre -nézve is! Igaz, a népet erről SEM kérdezte meg a Fidesz! “Köszönjük szépen”!
ERZSI
2021-10-07 at 02:38
Tanulnunk kell a történelemből, és a 30 vagy 15 évvel ezelőtti is történelem!
Etel
2021-10-06 at 23:53
Bibart polgármester gyásznapi gratulációja valahogy nem hiányzott.
De azért el ne felejtsék az aradiak alkalom adtan viszonozni ezt a gesztust.
Tuti
2021-10-06 at 22:56
„Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket;
A lelkes eljár ősei sírlakához,
S gyújt régi fénynél új szövétneket.“
Garay János.