Ruandában vasárnap megkezdődött a 25 évvel ezelőtti népirtás áldozatai emlékére tartandó egyhetes megemlékezés-sorozat. A megemlékezés során Paul Kagame ruandai elnök megkoszorúzza a népirtás Gisoziban álló emlékművét, ahol negyedmillió embert helyeztek örök nyugalomra.
“Emlékezni kell, mert így tudjuk bizosítani, hogy ami a múltban történt, nem ismétlődik meg” – mondta a 26 éves Olive Muhorakeye, egy túlélő. Délután vezető politikusok is csatlakoznak a parlamenttől a nemzeti labdarúgó stadionhoz tartó “emlékmenethez”, ez utóbbi helyszínen fáklyás virrasztást tartanak. A megemlékezésre legalább tíz államfőt, valamint Julie Payette kanadai főkormányzót és Jean-Claude Junkert, az Európai Bizottság elnökét is várják.
Az egykori kelet-afrikai belga gyarmaton 1994. április 6-án kezdődött tömegmészárlás száz napja alatt 800 ezer, többségükben a kisebbségi tuszi népcsoporthoz tartozó, valamint mérsékelt hutut öltek meg, miután a hutu kisebbséghez tartozó Juvénal Habyarimana elnök és vetélytársa, Cyprien Ntaryamira repülőgépét lelőtték a főváros felett. A támadás elkövetőit azóta sem nevezték meg. A merénylet mozgósította a hutu kormánykatonákat és a szövetséges szélsőséges milíciákat, amelyek a tuszi kisebbség kiirtására indított mészárlást megszervezték.
Az áldozatokkal machetével vagy lőfegyverrel végeztek, ha templomokba vagy iskolákba menekültek, az épületeket rájuk robbantották, a nőket kivégzésük előtt megerőszakolták. Naponta legalább 10 ezer embert gyilkoltak meg. A tuszi kisebbség 70, a ruandai lakosság több, mint 10 százaléka halt meg.
A harcok 1994 júliusában értek véget, amikor a Paul Kagame vezette, tuszi lázadó Ruandai Hazafias Front Ugandából benyomult az országba és átvette az országban az ellenőrzést. Ellenzéki vezetők diktatúrára való törekvéssel vádolják a kormánypártot, de Kagame a 2017. évi választásokon 96 százalékos részvétellel elért 99 százalékos győzelmére, valamint az erőteljes gazdasági növekedésére és a viszonylagos békére hivatkozva elutasítja a bírálatot – emlékeztetett a Reuters brit hírügynökség.
A franciák szerepe
Emmanuel Macron francia elnök a ruandai népirtás emléknapjává kívánja nyilvánítani április 7-ét – közölte Párizsban a francia elnöki hivatal. Macront is meghívták a Kigaliban tartott megemlékezésre, de maga helyett személyes képviselőjeként Hervé Berville nemzetgyűlési képviselőt, az 1994-ben Franciaországban örökbefogadott tuszi árvát küldte Ruandába.
A francia elnök “szolidaritását” fejezte ki a ruandai néppel és együttérzését tolmácsolta az áldozatoknak és családtagjaiknak” – áll az elnöki hivatal közleményében.
Franciaország szerepe a történtekben – így a Habryarimana elnöknek 1990 és 1994 között nyújtott katonai támogatás mértéke és népirtást kiváltó merénylet körülményei – máig vitatottak.
MacMondeau
2019-04-07 at 22:48
van ez így amikor egy nevető harmadik két(vagy akár több)népet arra alkalmas trükkel egymás ellen uszít(tehettek arról a gép lelövői hogy szerencsétlenek ennyire felültek a provokációnak?–a tuszik és a hutuk a ‘bűnösek’ mert nem látták át hogy csak egy
kis divide et imperát akartak játszani velük(egy kis álnok sajnálkozás meg mindig jól mutat)-elég gyakori játék és nem csak akkor afrikában hanem ma az orrunk előtt is folyik…
Gesztenye
2019-04-07 at 17:40
A dél-afrikai fehér apartheidről, vagyi s a fehér farmerek legyilkolásáról es a megmaradtak elmeneküléséről mikor emlékeznek meg?
Őszintén szólva amíg a fekák egymást írtják, addig minden rendben van, csak ide ne jöjjenek.
Köszönjük meg Európa szétverőinek, hogy idáig jutottunk.
csakafidesz
2019-04-07 at 17:25
Azért még elmegy, ha otthon egymás fejét vágják le machetével, de ide jöjjenek és a mi nyakunkat ne nyiszálják.