Pesti Srácok

A szabadságharc veresége utáni történelmünkből megtanulhattuk, hogy mit jelent a nemzeti önrendelkezés elvesztése

A szabadságharc veresége utáni történelmünkből megtanulhattuk, hogy mit jelent a nemzeti önrendelkezés elvesztése

A történelemben persze nincsen mód megítélni, hogy mi lett volna, ha győz a forradalomból kibontakozó szabadságharc. De azt, hogy mire jutottunk nemzeti szuverenitás híján, nagyon alaposan meg tudjuk vizsgálni, hiszen apáink, nagyapáink, dédapáink, ükapáink nagyon is megtapasztalták mindazokat a következményeket, amelyek a nemzet szabad döntési képességének elvesztéséből következtek.

Hiba lenne, ha a sajnos máig általános, marxizáló, tulajdonképpen a magyar történelmi eliteket, a magyar nemzeti polgárságot is lenéző kommunista történetírást tekintenénk egy ilyen vizsgálat alapjának. Valójában nem a török hódoltság vezetett el Trianonhoz, nem is a magyar elitek tehetségtelensége, alacsony minősége, a nemzet adaptációs képességének hiányos volta, fejlődésképtelensége, hanem az, hogy a szabadságharc elvesztésével a Magyar Királyság fejlődési irányát a primitív osztrák politika szabta meg, amely pont olyan lendülettel vezetett a Monarchia és az osztrák császári hatalom pusztulásához, mint a történelmi Magyarország szétrablásához.

Amikor a Magyar Királyság szabadon működhetett, mindig képes volt olyan biztonságot nyújtani a Szent Korona alattvalóinak, amely az adott kor színvonalának megfelelt, sőt, a Magyar Királyság hatalmas elmaradása a tökéletes nyugati társadalomfejlődéstől, amely minden progresszív történész kedvelt toposza, egyszerre következik a nyugat sokszor alap nélkül vélelmezett felsőbbrendűsége előtti giccses meghódolásból, illetve a mindenkori haladárok, progresszívek azon csalódásából, hogy igazából néhány külső eredetű válságot leszámítva sem a magyarok, sem úgy általában a királyság népei, polgárai nem kértek belőlük és mindig kirívóan zavaros eszméikből.

A kiegyezés utáni két emberöltő egy csodálatos fejlődés volt a nemzet számára, de nem azért, mert az osztrákok idehozták az ő csodás képességeiket, hanem azért, mert a nemzet és az elitje önmagában képes volt erre, a soknemzetiségű ország képes volt egységként működni. A magyar nemzet, a magyar politikai elit számára mind a Monarchia, mind a magyar királyság szintjén értelmetlen volt területszerző háborúban gondolkozni. Siker esetén ezek az akciók értelemszerűen csökkentették volna a magyarság arányát és érdekérvényesítő képességét a saját országában és magában a Monarchiában is. Örök időre szóló tapasztalat, hogy a Monarchiához, a magyar királyként alig-alig viselkedő osztrák császárhoz való hűsége mennyit ért a magyar királyság és a monarchia nem magyar népeinek. A Kárpát-medence népei közös ellenségnek tekintették a Kárpát-medence legerősebb nemzetét, a magyarságot. Az egyáltalán nem érdekelte őket, hogy mit köszönhetnek a balkáni viszonyokhoz képest a magyar állam biztonságának, ahol korábban demográfiailag fel tudtak nőni a magyarság mellé.

PestiSracok facebook image

A XIX. században azonban Bécsnek nem volt érdeke egy erős és sikeres Magyarország, sem 1848 előtt, sem 1867 után. Az osztrákok mindig abban voltak érdekeltek, hogy a magyarság befolyását csökkentsék a birodalmukon belül. Ma már nehéz elhinni, miért is gondolhatták azt, hogy azok a népek, akiket bátorítanak a magyarok ellen, azok majd ezért hálásak lesznek a császárnak. Mindenesetre a század egyik nagy korszakában sem volt az ország és elitje abban a helyzetben, hogy a magyar nemzetállamot megerősítse annyira, hogy sorsa ne mások kezében legyen.

Magyarország egy olyan, világháborúvá szélesedő háborúba lépett a vélt osztrák érdekeket képviselő királya – aki mint mindig, ebben az esetben is osztrák császárként döntött – parancsa nyomán, amelyhez a szó szoros értelmében semmi köze sem volt. Ahogy soha később sem, Európa kis nemzeteinek 1914-ben sem volt érdeke egy, a kontinenst erővel és teljesen uraló Németország, német birodalom. Egy önálló, történelmi területein regnáló Magyar Királyság politikai elitjében bizonyosan nagyobb eséllyel lett volna elegendő bölcsesség, hogy kimaradjon a franciák, németek, oroszok, angolok háborújából. Nem lehet egyébként eléggé hangsúlyozni, hogy addig, amíg létezett katonailag is erős Németország, addig a nyugati hatalmak valahogy meg tudták oldani, hogy Oroszország az ő oldalukon álljon, viseljen hadat.

1848–49-ben a szabadságharc esetleges sikerével annak a lehetőségét szereztük volna meg, hogy talán okos politikával kimaradhattunk volna a XX. század nagy őrületeiből. 1989-ben azt hittük, hogy ha gazdasági értelemben nem is, de politikai értelemben a magyar nemzet visszaszerezte a szuverenitását, többé nem kell mások háborúiban oldalt választanunk. De az elmúlt 200 évben végig létező politikai irányzat mindig velünk maradt, az, amely a nyugati minták, parancsok, kívánságok, óhajok feltétlen követésében találta meg a saját triumfálásának és ebből következőleg a magyar nemzet létezésének értelmét.

A történelem csak a vérzivatarosságában és a geopolitikai kényszerek mentén ismétli magát, de azt a lehetőséget azért megadja, hogy ugyanazt a hibát elkövessük és egy újabb értelmetlen háborúban pusztuljanak el a gyermekeink, hogy aztán akár a nagyok asztalánál a győztesek között is a vesztesek sorsa jusson nekünk. Akik ma az országot bele akarják vinni a nyugat és a kelet között kibontakozó háborúba, azok semmit nem értettek meg március 15. alapvető felismeréséből, hiszen a szellemi frissességét már rég elvesztett osztrák császárhoz hasonlóan viselkedő brüsszeli elit kezébe akarják letenni minden szuverenitásunkat.

Nem tudom, milyenek voltak 1848 labancai, de a maiakat elnézve azokat sem az eszük emelte ki a tömegből, hanem az osztrák önkény. A nemzeti szuverenitásunk legfontosabb értelme az, hogy ha egy háborúból ki lehet maradni, akkor a magyar nemzet maradjon ki. A szabadság a saját döntési képességünk megőrzése is, hogy ne csak erővel ne nyomjanak el bennünket, hanem ideológiák és téveszmék se vegyék el a józan eszünket, a fiatalságunk eszét.

Minden nemzedék legfőbb dolga, hogy a következő kezébe adja a józan ész fegyverét, és a béke és döntési szabadság megtartásának képességét. Az erős külföldi nyomások ellenére a szabadságharc óta talán a legnagyobb döntési szabadsággal rendelkezünk; nem szabad eltékozolnunk ezt a lehetőséget.

Vezető kép: Hagyományőrző huszárok sorakoznak a XVIII. Nyíregyházi Huszártalálkozón az Országzászló téren, Nyíregyházán, 2023. augusztus 26-án. Fotó: MTI/Balázs Attila

Ajánljuk még

Az RTL Klub egykori hírigazgatója tagadja, hogy büntetőeljárás folyna ellene kábítószer-kereskedelem és más bűncselekmények miatt

Forró drót 2024 november 15.
Kotroczó Róbert volt korábban az egyik legnagyobb magyarországi kereskedelmi televízió, az RTL Klub hírigazgatója, akit Ábrahám Róbert, egykori kollégánk összefüggésbe hozott az Odakint szörnyek járnak című sorozata megbotránkoztató ügyeivel. A szálak állítása szerint a volt tévéshez is elvezetnek, kábítószer-kereskedelem, ezzel összefüggő haláleset és orgiák is szóba kerültek. Kotroczó elmondta azonban, hogy nincs ellene semmilyen büntetőügy folyamatban és jogi lépéseket tervez az elhangzottak miatt.