A Szent Korona marad, a Jobbik nem, avagy Jakab Péter ma már a krumplira esküszik

„A Szent Koronára esküszöm” – imigyen kezdődik minden jobbikos képviselő hitvallása, legyen hivatala az európai parlamentben, a hazai országgyűlésben, vagy bármelyik önkormányzatban, megyei közgyűlésben. „Csak és kizárólag nemzetemet és magyar hazámat fogom szolgálni. Ellenállok minden anyagi és hatalmi csábításnak, nem engedek semmilyen külső nyomásnak és fenyegetésnek, óvom és védem nemzetemet a hazugságtól, a nélkülözéstől és a szolgaságtól” – folytatódik aztán. Most, miután a habarékellenzék összeállt, a Jobbik feladta identitását, logót váltott, újabban keresztény jelképet gyalázva kampányol és beállt Dobrev Klára miniszterelnöki ambíciói mögé, érdemes az orruk alá dörgölni az eskü tartalmát! De az is lehet, hogy mostantól jogtalanul kérjük számon őket, hisz Jakab Péter ma már inkább egy zsák krumplira esküszik.

Esküdni Istenre nem szoktunk – legalábbis komolyabb körökben kerüljük. Mert gyarlók vagyunk. Van olyan, aki anyja életére szokott, valaki csak indiánbecsszóra, és hát vannak ugyebár a jobbikosok, akik a Szent Koronára szoktak (volt).

A jobbikos politikusok esküje pontosan így szól:

Én, XY (pl. Jakab Péter, Gyöngyösi Márton, Ander Balázs, Dudás Róbert, Lukács László, Potocskáné Kőrösi Anita, Szabó Gábor, Szilágyi György, Z. Kárpát Dániel) a Szent Koronára esküszöm, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselőjeként csak és kizárólag nemzetemet, és magyar hazámat fogom szolgálni. Ellenállok minden anyagi és hatalmi csábításnak.  Nem engedek semmilyen külső nyomásnak és fenyegetésnek, óvom és védem nemzetemet a hazugságtól, nélkülözéstől és szolgaságtól. Minden erőmmel, tudásommal és tiszta lelkiismeretem megőrzésével azért fogok dolgozni, hogy a magyarság ügyének alázatos és hű szolgája legyek. Amennyiben a Jobbik országos elnökségének kétharmados döntése szerint alkalmatlanná válok, úgy képviselői mandátumomat azonnal visszaadom. Isten engem úgy segéljen.

2018-ban és 2019-ben is ezt mormolták még a „mi régi jobbikosaink” egy „jobb Magyarországért” fáradozva – többen ráadásul a Parlamentben, a Szent Korona előtt!

A Szent Korona történelmi, szakrális, közösségi és jogi értékeket kifejező szimbólum. Az Alaptörvény szerint a magyar állam folytonosságát és függetlenségét testesíti meg. A Szent Korona-tan a nemzet testi és lelki egységét jelképező jogi személynek tartja, mely minden hatalom és jog forrása, a legfőbb felség. Életre szóló elkötelezettséget jelent tehát esküt tenni előtte.

Persze a manapság dívó értékpluralizmus szerint csupán annak, aki elfogadja eme értékeket. A kommunizmus és a XX. században félresiklott liberalizmus agymosásának köszönhetően ugyanis egyeseknek üres, másoknak gyűlölt jelképpé vált; Szálasi esküje pedig további árnyékot vetett rá. Megint másoknak, amolyan fiatalos lazaságból, csupán a gúny tárgya lett. A Jobbik képviselői ellenben szabad akaratukból választottak szakrális jelképet, annak minden értékét elfogadva. A szívből jövő, őszinte eskü sosem lehet a kényszer szülötte.

Amennyiben szent ügyünk képviseletére a jövőben alkalmatlanná válok, úgy képviselői mandátumomat önként és azonnal visszaadom. Isten engem úgy segéljen!

– zárul végül a párt elöljáróinak hitvallása, ami felveti az alkalmasság kérdését is.

Jobbikos politikusok esküje 2019 júliusában. Fotó: Alfahír

Ki az áruló?

Miután pedig

Gyurcsány mézesmadzagjára cserélte a lelkiismeretét a Jobbik

– ahogy arra Gaudi-Nagy Tamás a PestiTV-n, a Karanténvlogban találóan utalt, adódik a kérdés: ki most az igazi áruló?

A kérdés költői ugyan, de érdemes közelebbről is megvizsgálni. Mert a Jobbikban a „bajtárs” és az „áruló”, no meg a „beépített ügynök” szokványos és sokszor előforduló kifejezés, ami egyszerű, de nagyszerű ítélet is egyben.

Nehezen követhető, hogy az elmúlt két évben hány politikust zártak ki, vagy távozott saját elhatározásból; és van olyan is, akire mindkét állítás igaz. De mikor válik valaki esküszegővé? Sokan – akiket kizártak vagy kiléptek (vagy mindkettő egyszerre) – úgy vélekednek, hogy nem az elnökség véleményének követésére, hanem egy feladatra esküdtek fel, így megtarthatják ilyen-olyan mandátumokat, politikai pozíciójukat. A másik oldalról pedig azt lehet hallani, hogy a kivált, kizárt emberek esküszegő árulók, így nem kár értük. De kinek van igaza?

Ugye, hogy milyen bölcs dolog követni azt a szokást, hogy nem esküszünk Istenre?

Rövid, zárójeles megjegyzés fura tapasztalataimról: egy stúdióba igyekeztem még tavaly decemberben, az úton három ember is rám köszönt itt-ott, kérdezték – miután elárultam, hová a nagy sietség –, mi lesz a téma? A Jobbik összeállt a Demokratikus Koalícióval és Gyurcsány Ferenccel – válaszoltam magabiztosan. Egyikük virtuálisan köpött egy jókorát, a másik sejtelmesen somolygott, de a harmadik nem hitt nekem. Csodálkoztam is, mert mint mondta, mindig nézi a politikai műsorokat. Na mondom… Inkább nem mondtam semmit. A stúdióban is akadt, aki úgy vélte, hogy mindez nem igaz, csak mi, „propagandisták” találtuk ki. És azóta is találkozom olyan értelmes emberekkel, akik így vélekednek. Ennyit röviden – az egyébként hivatalos közvéleménynek aligha tartható, de tanulságos – tapasztalatomról.

A Jobbik 2022-ben már nem lesz

Minden kétkedőnek mondom, kétszer is elmondom: nem lehet 2022-ben a Jobbikra szavazni!

Azon egyszerű oknál fogva, hogy nem lesz Jobbik. Lesz egy összefogás, egy szivárványkoalíció, melynek sem nevét, sem identitását nem ismerjük még.

A habarékellenzékről egyelőre annyit tudunk, hogy:

• Demokratikus Koalíció, Jobbik Magyarországért Mozgalom, LMP-Zöldek, Momentum, Magyar Szocialista Párt, Párbeszéd Magyarország nem lesz.
• „Együtt” vagy valami másmilyen összefogás lesz.
• Közös miniszterelnök-jelölt lesz.
• Valami közös programszerűség a „váltsuk le az Orbán-kormányt!” mellett lesz.
• Gyurcsány Ferenc ott lesz.
• Casting lesz.
• Veszekedés még lesz.

Annyit sejtünk még, hogy a már eddig is aktív NGO-hálózat szintén mellettük lesz, ahogy a külföldi támogatóknak sem kell majd megosztaniuk a pártoknak szánt „adományaikat”. Mert valóban az a helyzet, hogy újra kétosztatúvá vált a pártrendszer.

Az egyik oldalon a Fidesz vezette nemzeti tábor, a másikon egy nemzetközi gyűjtőpárt feszül egymásnak majd 2022-ben.

Mert ezek tényleg összeálltak – bárki, bármit is hisz. Ahogy Békés Márton, a Terror Háza kutatási igazgatója fogalmazott:

egyetlen, nemzetközi párttá vált az ellenzék.

És ennek szerves része a Jobbik is. Erre vajon szintén fel fognak valahol esküdni az egykori esküszegők? Vagy az esküszegő esküje már fabatkát sem ér, így felesleges elvárás a fogadkozás bármilyen formája?

Jakab Péter itt már a krumplira esküszik (2020)

A Szent Korona marad, a Jobbik nem

Mikor a Jobbik már nem lesz, mikor az eskü szövegére már senki sem emlékszik, a Szent Korona akkor is ott lesz. Hogy ki fog olcsó színjátékot űzve fogadalmat tenni előtte, azt még nem tudjuk. Azt már azonban igen, hogy kik próbálták (és a kicsiny tapasztalatomat figyelembe véve most is próbálják) átverni az országot.

Szentnek nevezik a koronát, mert a legszentebbnek gondolatát köték hozzája: gondolatát a szabad nemzet egy testbe foglalásának, gondolatát az egyesült néperőnek, mely ne csak idegen bitorló, de egyes honfiak féktelensége s hatalomvágya ellen is bonthatatlan gátat emeljen

– mondta egykor ünnepi beszédében Kölcsey Ferenc.

A Szent Koronát mára viszont kezdi bepiszkítani az egyéni önzés és a politikusok becstelen hatalmi vágya. Ezért tényleg kár volt fogadkozni!