Alapmindent mindenkinek, 2. rész – Mi minden jár a modern, gyermektelen, középkorú férfinak?
Nem lehet minden együgyű ellenzéki propaganda mellé véleménycikket állítani, mégis olykor érdemes. A nagy magabiztossággal előadott, béna hazudozás is tud szórakoztató lenni egy ideig, de a legjobb pillanatok akkor jönnek el, amikor átfordul szánalmas önsajnáltatásba. Amikor beindul a „nekem ez jár” követelőzés, akkor biztosak lehetünk benne, hogy egy teljesítmény nélküli politikai csoport akarja ismét megkötni a szövetségét a hasonszőrű emberekkel – ennek eszköze pedig mindenkor az igazságtalanság érzetének felszítása.
Még sokan emlékezhetnek a 2010-es második felének nagy ötletére, az alapjövedelemre. Mára ugyan elhalványult az a fantasztikus érvelés, hogy munka nélkül is járjon a viszonylag tisztes megélhetés, és hogy az állam (azaz a semmirekellők polgártársainak) feladata ennek a biztosítása.
Az emögött meghúzódó eszmeiséggel viszont természetesen újra és újra találkoznunk kell. Most már egyértelműen jelenségnek számít az a követelőzés, amely a magyar családtámogatási tételek sokasodása mentén bukkant fel. Egy vészesen fogyó és még annál is vészesebben öregedő, törékeny korfájú országban bizony a jövő múlik azon, hogy születik-e elég gyerek. Aki gyerekeket szül, nevel, felelősséget vállal értük, az az ország jövőjéért vállal felelősséget.
A korábban alapjövedelmet követelők azonban ettől megijednek, hogy kiderül a semmirekellőségük. Ez áll a demokratának álcázott, passzív-agresszív „én nem érek annyit?!” kérdezgetés mögött.
Önértékelési zavarokra alapozott politika
Amikor az MSZP ereje, retorikája és képességei még meghaladták egy átlagos, picike szakszervezetét, akkor előbb MSZMP néven kifosztotta az országot az impexes sikkasztásokkal meg az adósságcsapdával, aztán már MSZP-SZDSZ néven újra kifosztotta az országot a rablóprivatizációval, és eközben egy sikeres karriert tudott alapozni ezen ügyletek károsultjainak a képviseletére. Utóbbiak voltak azok, akik ragaszkodnak is a vesztes mivoltukhoz. A magyarországi szegénységet körüljáró statisztikák ugyanakkor arról tanúskodnak, hogy a baloldal a szegénységet, a jobboldal viszont a szegényeket támogatja. A szegények mintegy fele ennek köszönhetően tudott 2012-től kezdődően elmozdulni felfelé, a középosztály irányába. A baloldali politika azonban továbbra is kapaszkodik az ilyen tudattal élő emberekbe, akik méltatlankodnak, ha valamiből nem kapnak, de észre sem veszik, vagy természetesnek tartják, ha kapnak valamit. Nekik szól a közkézen terjedő propagandajegyzet, a középkorú, gyermektelen férfi panaszai. A teljesség igénye nélkül érdemes végigszaladni a „mit kapott a Fidesztől” elnevezésű oszlopon, amely a kártékony dolgokat hivatott felsorolni. Ezek között találjuk az egykulcsos jövedelemadót, amelynek köszönhetően nemcsak a gazdagok, de a középosztálybeliek is alig fele annyi jövedelemadót fizetnek, mint azelőtt.
Ha a „középkorú, gyermektelen férfi” tisztes keresettel rendelkezik, akkor itt éppen azon rinyál, hogy az állam nem szed be tőle sokkal több adót. Ilyenről eddig csak Etyeken hallottunk.
A 650 forintos benzinár is a felsoroltak közt van, itt viszont még nagyobb köszönettel tartoznak a Fidesz felé azok a nyugat-európai országok, amelyeknek 700-800 forintos benzinárat intézett. Itt kell rámutatnunk a lista hiányosságára, hiszen a hangulatromboló, szürke novemberi idő, a napsütés hiánya, a csípős téli szél, illetve a nyári izzasztó napsütés kimaradt belőle a Fidesz bűnei közül. A KATA adózás kinyírása viszont szerepel a felrosoltak között, ami a személyes kedvencem. Néplélek-helyreállító hatása miatt is kiválónak tartottam a katát (a gazdasági vonatkozásaihoz nem értek), ám ezt nemcsak a Fidesz vette el, hanem annak idején a Fidesz is adta. De jól van, propagandaanyagot olvasgatunk, elengedem az elvárásaimat, lássuk a lényeget!
Neki jár
Miből nem részesült a középkorú, gyermektelen férfi a panaszkodása szerint? Nem kapott például SZJA-mentességet. Szült már gyerekeket a középkorú, gyermektelen férfi? Nem. Hát akkor ez lehet az ok. Legalább a feleségével közösen várt már babát? Nem? Akkor ez állhat annak a hátterében, hogy a babaváró hitelből is kimaradt.
Az SZJA-mentességen és a babaváró hitelen túl, ugyanezen okból nem kapott CSOK-ot, zöld hitelt, kamatplafont, első házasok kedvezményét, ÁFA-visszatérítést, SZJA-visszatérítést, nagycsaládosok autóvásárlási kedvezményét. Merthogy a gyermeket vállalók ezt mindet kapták.
Lehet persze indulatosan felhúzni a szemöldököt, hogy „én nem érek annyit?”, de ez téves értelmezés. Senki sem fejtegette, hogy mennyit érsz, a listádban amúgy szintén felsorolt depresszióddal, szorongásoddal, undoroddal együtt. Arról van szó, hogy ki mennyit tesz. Az ország jövőjét talán mindennél erősebben befolyásoló demográfiai szempontból te nem tettél semmit, mások viszont igen. A kormány ezeket a másokat jutalmazza, illetve azokat ösztönzi, akik szintén szívesen kapnának jutalmat. Téged nem büntet senki, csak nem jutalmaz, mert nincs miért.
Fekete-Győr András ürességből és homályból építkező tekintete sejlik föl előttünk ezeket a sirámokat olvasva, hogy a gyereket nevelő fiatalok kedvezményei nem járnak a gyermektelen középkorúaknak.
És még fokozni is lehet ám! A középkorú, gyermektelen férfi sérelmezi, hogy a 25 év alattiak SZJA-mentességéből, a diákhitelből és az ingyenes jogosítványból is kimaradt. Ez amúgy a pamflet legmegindítóbb része; az ifjúkorától menthetetlenül elbúcsúzott középkorú ember sorsát csak tovább nehezíti, ha mindezen a lelki vívódáson gyermektelenül kell átesnie. Vigasztalhatja azonban, hogy az általa szintén hiányolt 13. havi nyugdíj és nyugdíjprémium még meglehet, csak meg kell hozzá öregednie!
Nekem is jár!
Emberünk szeretne fegyverpénzt, munkás hitelt, földalapú támogatást is, noha erős a gyanúnk, hogy nem rendőr, nem munkás és nem gazda. Ez a bátor követelőzés azonban nagy távlatokat nyit meg. Mindenekelőtt én is szeretnék 13. havi nyugdíjat meg nyugdíjprémiumot – nagyon jól tudna esni a fizetésem mellé! Gyerekeket nevelő, középkorú férfi vagyok, így a felsorolt családtámogató intézkedések közül jó néhányból részesültünk, de én is szeretnék SZJA-mentességet, ami jelen állás szerint csak a feleségemnek lesz elérhető. Ez igazságtalan! Ez egyenlőtlen!
Legyen mindenki adómentes, és az állam a befolyó adókból finanszírozza ennek a költségeit!
Eszembe jut, hogy sosem végeztem első helyen sportversenyen így kimaradtam az ezért járó pénzből, egyéb jutalomból. Mások viszont, akik nyertek, azok megkapták. Én talán nem érek annyit, mint ők?! Ide kérem ezt mindet! A nyugdíjasok, diákok és kisgyerekesek kedvezménnyel utazhatnak a tömegközlekedésen – én is kedvezményesen akarom venni a bérletet, sőt legyen ingyenes nekem is, ha ez jár a 14 év alattiaknak, és a kedvezményemet egyesítsék az ingyenességgel! A földalapú támogatás is jöhet, ne csak a gazdák kapják, én is ugyanolyan értékű állampolgár vagyok, mint ők! Mondtam már, hogy a fegyverpénzen felül el akarok menni nyugdíjba negyvenpár évesen? Az egyenlőség megcsúfolása, hogy ezt most csak a rendőrök tehetik meg állami költségen. Nem, azt nem kérem, hogy bármikor megkéselhet valami őrült barom, nekem csak a fegyverpénz és a nyugdíj kell. Jól van, ne kerülgessük itt a forró kását, ugyanazt a fizetést akarom, amit a köztársasági elnök kap. Ő is egy állampolgár, meg én is, tehát ugyanaz jár nekünk. De hiába követelem mindezt. Embertelen és gonosz ez a rezsim, hogy ezek megtagadásával táplálja az egyenlőtlenségeket. Bezzeg Kádár idejében, akkor az Öreg is csak krumplilevest evett! A propagandalevél végén, a Fidesz által adott dolgok felsorolása végén ott van még a depresszió, a szorongás és az undor. Tudom, hogy nehéz, de az ilyen silány röpiratok szövegére fogékony érintetteknek meg kéne próbálniuk ezekkel leszámolni az életükben, és feltehetően mindjárt szebb színben látnák a világot, benne a kormánnyal és minden mással.
