Több mint húszéves, de rendkívül tanulságos történet Verespatak kálváriája, a felelőtlen és kapzsi, beláthatatlan károkat okozó, de a kártérítés alól kibújó multicégről, és egy másikról, amely ott folytatta volna, ahol az előző abbahagyta. Szerencsére az UNESCO döntése értelmében Verespatak immáron a világörökség része, igaz, római kori emlékei, és nem a súlyos természetkárosítás miatt. Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetsége programvezetője, aki rendszeresen segített megértenünk a tiszai ciánszennyezés nyomán kialakult helyzetet, most portálunknak elmondta: az UNESCO nemcsak arról határozott, hogy Verespatak világörökségi besorolásra méltó, de egyúttal a veszélyeztetett világörökségi kategóriát is megkapta, amely arra is utal, hogy bármilyen további bányászati beruházás veszélybe sodorhatja a világörökségi helyszínt. A világ szeme tehát végre hivatalosan is Verespatak felé fordult.
Tavaly január végén ismét felcsillant a remény, hogy Verespatak ismételt UNESCO-jelölésével biztonságba kerül. Mint ismert, az Aurul bányavállalat felelőtlenségének köszönhetően Nagybánya térségéből 2000-ben százezer köbméter cianidos szennyvíz került a folyóba, teljesen kipusztítva annak élővilágát. A súlyos szennyezés dacára a Gabriel Resources multinacionális cég hasonló technológiával kedzte volna meg a kitermelést Verespatakon. 2017-ben az akkori román kormány ugyanakkor bejelentette (majd egy másik kormány még ugyanabban az évben, feltehetően a multicég nyomására vissza is vonta), hogy elindítja Verespatak felvételét az UNESCO világörökségi listájára. Verespatak kálváriájára végül az UNESCO júliusi konferenciáján született döntés tett pontot, amellyel Verespatak elnyerte a világörökségi besorolást. A sikerről Fidrich Róbertet, a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) programvezetőjét kérdeztük.
Mint ismert, több mint húsz évvel ezelőtt, 2000. január 30-án 22 órakor a nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből 100 ezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába, és óriási környezeti katasztrófát okozva elszennyezte folyóvizeinket. A ciánszennyezés hatására becslések szerint 1240 tonna hal pusztult el a Tiszán. Magyarország 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, de a ciánszennyezésért felelős ausztrál-román vegyesvállalat, az Aurul megúszta anélkül, hogy egyetlen fillér kártérítést kellett volna fizetnie.
Külszíni bányászati kitermelés krátere az erdélyi Verespatakon. Fotó: MTI
A multicég vállalhatatlan kárigénye hátráltatta a folyamatot
Fidrich Róbert elöljáróban felidézte: rögös, bizonytalanságokkal teli út vezetett az UNESCO döntéséhez, hiszen 2017-ben az akkori szocialista kormány egyszer már visszatáncolt a folyamat elindításától, ami nagy tiltakozási hullámot váltott ki. Hozzátette: 2020 januárjában, a tiszai ciánszennyezés 20. évfordulóján is érkezett olyan jelzés a verespataki civilektől, hogy néhány dokumentumot az akkori román kormány még mindig visszatartott, így ismételten fölmerült annak lehetősége, hogy a világörökségi folyamat újraindítása megakad. Az utolsó pillanatban, az ekkor szerveződő ismételt tiltakozásokkal szinte párhuzamosan jelentette be a román kulturális miniszter, hogy leadták a szükséges dokumentumokat. A programvezető elmondta: idén, június végén egy kisebb kormányválság kapcsán ismét felmerült annak lehetősége, hogy a miniszterelnök a kormánypárti és Fehér megyei képviselőket maga mellé állítva beáldozza Verespatakot azzal, hogy visszavonja a jelölést, ez azonban már nem történt meg, és június végén az UNESCO illetékes bizottságának online ülésén végül megszavazták, hogy Verespatak a világörökség részévé váljon.
Verespatak mellett tervezett ciántechnológiás aranybánya ellen tüntetnek a parlament bukaresti épülete előtt. Fotó: MTI/EPA/Robert Ghement
Fidrich Róbert megjegyezte: a folyamatot nagyban befolyásolta az a tény is, hogy a kanadai multicég, a Gabriel Resources egy New York-i székhelyű, a Világbankhoz is köthető vitarendező testülethez fordult négy évvel ezelőtt, 4,4 milliárd dollár kártérítést követelve a román államtól a versespataki kitermelés megszüntetése miatt elmaradt haszonért. A szakértő hozzátette: a román kormányból többen is érveltek amellett, hogy a világörökséggé nyilvánítás gyengítené a román állam pozícióját ebben a perben, bár ezt számtalan szakérő megcáfolta többek között abból kiindulva, hogy a nemzeti kulturális örökséggé nyilvánítás folyamata már jóval a pert megelőzően megkezdődött.
Külszíni bányászati kitermelés krátere az erdélyi Verespatakon. Fotó: MTI
Római öröksége mentette meg Verespatakot
A programvezető kitért arra is: a világörökség Verespatak esetében kulturális örökségvédelmet jelent, azaz nem arról van szó, hogy a tönkretett természeti környezet miatt kapna természetvédelmi védettséget Verespatak. Mint kifejtette, alapvetően a verespataki hegyek mélyén több tíz kilométer hosszan elnyúló római kori, több mint kétezer éves aranybánya-tárnákhoz kapcsolódó emlékek azok, amelyek miatt a nemzetközi szakértők is szorgalmazták a világörökségi besorolást. Fidrich Róbert ugyanakkor kiemelte: az UNESCO nemcsak arról határozott, hogy Verespatak világörökségi besorolásra méltó, de egyúttal a veszélyeztetett világörökségi kategóriát is megkapta, amely arra is utal, hogy bármilyen további bányászati beruházás veszélybe sodorhatja a világörökségi helyszínt.
Munkás lép ki egy turisztikai célból megnyíló római kori bánya kapuján a romániai Verespatakon; fotó: MTI
Királynő a sakktáblán
A környezetvédők azt szokták emlegetni, hogy Verespatak a királynő a sakktáblán, azaz, ha elesik, akkor zöld utat kaphatnának más természetkárosító beruházások is – emelte ki az MTVSZ programvezetője. Fidrich Róbert szerint ezért is jelent kiemelkedő sikert a civilek, környezetvédők összefogása és kitartása, mert az eredményes fellépés arra is rámutat: a természetvédelem, a kulturális örökség védelme fontosabb, mint a pénz, amely a legtöbb esetben néhány ember zsebébe vándorol, míg közös örökségünk mindannyiunké, és az utánunk következő generációké. Fidrich Róbert ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet: amíg egy ilyen történet mögött nagyon sok pénz van, addig feltehetően a kanadai cég sem adja fel, és tovább folytatja a Románia és az Egyesült Királyág között megkötött szabadkereskedelmi egyezmény által lehetővé tett pert (a Gabriel Resources Jersey szigetén, lényegében egy adóparadicsomban van bejegyezve, amely bizonyos szempontból az Egyesült Királyság része). Hozzátette: a multicég tulajdonképpen a román adófizetőkből igyekszik pénzt kisajtolni a vélelmezett kára miatt, ezért is kell továbbra is ébernek maradnia a civileknek, még akkor is, ha most az ünneplés ideje van.
Vezetőkép: MTI/Czeglédi Zsolt
Facebook
Twitter
YouTube
RSS