Az utolsó védvonalainkat támadják
Lassan szinte bibliai időket élünk, háborúk robbannak ki, nő a feszültség az egész világon, naponta látjuk a földgolyó minden tájáról érkező lincselésekről szóló videókat. Tegnapelőtt Charlie Kirk-öt lemészárolta egy senkiházi, vadásznak a bátor és értelmes emberekre, az utolsó védvonalainkat támadják.
Hiába voltunk túl a XX. században az emberiség két legbrutálisabb háborúján, a világégések után csak viszonylagos és hazug béke köszöntött a világra. Európa, amely kivérzett és meghasonlott, hamis ábrándokba, zsírnövesztő jólétbe szenderítette magát és nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni, hogy a világbéke egy igazi marhaság. Jöttek a migránsok, először ezrével, aztán tízezrével, újabb évtizedek után pedig százezrével, a jólét felborulóban van, ahogy a hamis és álságos béke is. Mert ha az I. világháború után jogosan jósolta meg szinte teljesen pontosan Foch marsall, hogy ez csak húsz éves fegyverszünet, évtizedek óta éreznünk kell, hogy mi is átverjük magunkat, mert csak a bibliai idők kezdetét jelző vihar előtti csendben élünk. De már erősödik a szél. Érezzük. A globalista erők hosszan és alaposan terveznek, így Európa és a nyugati kultúra öngyilkos évtizedei most tetőznek be, és lassan le lehet aratni mérgező gyümölcseit. A kereszténység hamis színben való feltüntetése és gyengítése, az értékek kigúnyolása és kilúgozása, a hedonista életmód immár a szakadék szélére sodorta a kultúránkat, az utolsó védvonalunk maradt, semmi más. Azokat az embereket, politikusokat pedig egymás után levadássza az elmebeteg liberális szekta, akik a régi idők erkölcseit, stratégiai érzékét, lelkierejét képviselik, sajnos már egyre kisebb számban. Charlie Kirk is ilyen ember volt. Fontos volt a hite, tudott vitázni, erőt képviselt és meg tudta győzni a fiatalokat érvekkel. Nagyon szerették. Aljas módon mészárolták le ebben a beteg világban.
Az utolsó védvonalunk maradt, semmi más
Nincs már hova hátrálni, lassan elveszik az életterünket, a vallásunkat, a kultúránkat és a hagyományainkat. A nyugati ember a látszólagos jólétében mindezt egykedvűen, struccként, a földbe dugott fejjel várta, várja és szenvedi el. De van még tiszta lélek és akarat ebben a világban, akkor is, ha szó szerint sorban igyekeznek levadászni azokat, akik még egészséges erőt tudnak felmutatni. Tudjuk, hogy a gyáva, deviáns szörnyek az elfogadás jegyében mészárolnak, vágnak el torkokat, lincselnek meg embereket, tombolnak, hiszen ők mind a Sátán csürhéje és láthatóan elszabadultak. A rossz hír számukra azonban az, hogy az embert alapvetően jónak teremtette az Isten, így, ha a jó szárba tud szökkenni, nem kell neki sok tér, ahogy a frissítő zápor után is kihajt a zöld.
Sokféle vezető, influenszer, aktivista, politikus vagy akár csak gondolkodó van a világon, aki néhány meggyőző szóval, történettel, érvekkel és szeretettel tud hatni az embertársaira, a jó embereknek mindig könnyebb dolguk lesz, hiszen a természet mellettük van, nem úgy a természetellenes, beteges önsorsrontókkal, akik mindenki életét tönkre akarják tenni saját nyomorultságuk miatt. A világ azonban fordulóponthoz érkezett. A közösségi médiumok eszementen ontják magukból a szennyet, elkorcsosult és beteg dolgokat propagálnak, a deviancia lett az érték, és a megfelelő háttér nélküli emberek közül nagyon sokan vonaglanak kikötött aggyal a semmibe, a pusztulásba. A normalitás az utolsó védvonalain harcol, és most akarják végleg megroppantani az egyenes gerincet.
Féljetek! Ez az üzenet
Félelmet plántálnak mindenkibe, aki ellen mer mondani, elfogadásról, demokráciáról, szabadságjogokról beszélnek, de aki nem áll be a sorba, vagy megölik vagy megnyomorítják. A kettős mérce már nem rejtve, hátulról szurkálva véreztet ki bennünket, hanem nyíltan dobolja a fülünkbe a halál énekét, és gúnyosan vihog ránk közben. Megtörténhetett-e volna normális világban, hogy az Európai Unió baloldali többsége elutasította azt is, hogy egy perces néma csenddel tiszteljék meg az agyonlőtt Charlie Kirk emlékét. Ehelyett tapsikoltak és röhögcséltek. Milyen emberek ezek? Hogyan merészelnek ezek után emberségről és szeretetről hadoválni? Egy embert megöltek azért, mert hatással volt a fiatalokra, mert nem félt, mert volt véleménye és tudott vitázni. Felesége és két kisgyermeke maradt utána, a söpredék baloldal pedig nyíltan röhög rajta? Ez nem valami tébolyda pedig elvileg, hanem Európa krémje. Ez maradt a kontinensünkből, szégyenteljes.
De azt elfelejtik, hogy amikor már csak az utolsó védvonal maradt, akkor nincs hova hátrálni, ez pedig megacélozza az erőket. A bátor emberek eddig sem féltek, most azonban a nemzetünk, vallásunk és családjaink megmaradása a tét, az a világ, amelyet nem akarunk feladni és nem hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk. Adjon erőt, hogy az igazság mellettünk áll, és ha megtesszük, amit kell, az Isten is segíteni fog, de nem fogja helyettünk elvégezni a munkát.
Isten nyugosztalja Charlie Kirk-öt és minden olyan embert, akinek az életét a hitéért, az elveiért vették el a gonosz erők. Ne legyen hiábavaló a haláluk, tartsuk meg az utolsó védvonalat és tegyünk rendet a világban!
