A címben leírtak természetesen nem igazak, de akár hallhattam is volna ilyesmit valamelyik kocsmában. És ha hasonló mentális állapotba kerülnék a permanens rettegéstől, mint Nagy Bandó András, akkor mindezen értesüléseimet meg is oszthatnám az ATV nézőivel és Rónai Egonnal. (PolgárPortál-publicisztika.)
Nagy Bandó András ugyanis (a továbbiakban NBA) olyan nyílt színi, élőadásban elkövetett idegösszeomlást produkált Rónai Egon műsorában, mely produktum láttán Simicska Lajos lehorgasztott fejjel elcsomagolta kedvenc festékszóró flakonját, és azonnal felkeresett egy jó hírű addiktológust; Kunhalmi Ágica pedig egyszerre kapott síró- és nevetőgörcsöt, majd ünnepélyesen bejelentette, hogy visszavonul. Eddig a jó hírek. De forduljunk rá gyorsan a kevésbé örömteli eseményekre!
NBA valaha egy tehetséges humorista volt. Családunk hétvégi kirándulásai alkalmával sokat hallgatta a Rádiókabaréban előadott műsorait. Édesapám felvette kazettára, majd betette a hófehér Zastava rádiós magnójába. Utaztunk, hallgattuk, nevettünk… Majd a hátsó ülésen, testvéremmel álomba zuhantunk. Általában pont akkor, amikor NBA elérkezett műsora hetedik percéhez. NBA ugyanis az a fajta művész, akit mindig is frusztrált az a tény, hogy humorista, ilyesformán nevetnek rajta. Pontosabban: kikacagják.
Védjegyévé vált a szomorkás, borongós hangulat. Minden hakniját átszőtte valamiféle mélyebbnek, komolyabbnak szánt gondolat. Ahol tanulság van, nemcsak vidámság. Minden száma végén valami rettenetes kilátástalanság, világvége hangulat lett úrra az emberen. Merthogy művészünk azt akarta, hogy hallgatósága is ugyanolyan pocsékul érezze magát a bőrében, mint ő. Mentségére legyen mondva, hogy ez akkoriban nagy divat volt. A magyar filmek – a viccesnek szántak is – mind ezt a sírva-nevetős vonalat vitték. A szereplők szerencsétlenek, esendők, kicsit életképtelenek voltak. Folyton elbuktak, de mindig próbálkoztak. Mindhiába.
Mert a kádári kisember-mentalitást propagáló forgatókönyvírók mindig “a merjünk kicsit álmodni” sorsot szánták hőseiknek a Kádár-rendszerben.
“Minden szar. Az ország is szar. Sose lesz jobb. Mert végső soron magyarok vagyunk. Kicsik, savanyúak, meg sárgák, de mégis narancsnak képzeljük magunkat. Ezért csalódunk. Mert ha elfogadnánk, hogy citromok vagyunk, sokkal egyszerűbb lenne minden.”
Szól Dés András szaxofonja, a kádári kisember sírva nevet magán, vége, főcím, stáblista. A 90-es évek véleményvezérei is ezt sugallták.
Bandó is. Nem tudom, hogy eleve ilyen szomorú bohóc volt-e mindig is vagy csak a rendszerváltás miatt kezdte elveszteni a humorát és az életkedvét, mindenesetre én már a 90-es évektől valami végtelen szomorúságot véltem kihallani a hangjából.
Kádár bohócai (színészek, balettművészek, rendezők és humoristák) nagyon rosszul viselték, hogy vége van annak a rendszernek, amikor Aczél elvtárs gondoskodó tenyeréből zabálták a pogácsát, fújtak a központilag engedélyezett passzátszelet, és játszották a kamu-ellenzékit. Talán egyikük másikuk el is hitte magáról, hogy ők maguk a rendszer félelmet nem ismerő ellenzékiségének krémje.
Abban a rendszerben az Aczél kedvenceknek volt kocsijuk, telefonjuk, balatoni nyaralójuk, telkük, lakásuk,valutájuk és külföldre is utazhattak. Őfelsége ellenzéke voltak. Voltak valakik. Bandó is.
Aztán vége lett a szép időknek. Beköszöntött a demokrácia. Bandó kicsit elment polgármesterkedni, összerúgta a port a Fidesszel (ennek már több, mint húsz éve), és azóta olyan Orbán-fóbia lett úrra rajta, hogy Kálmán Olga nyeretlen kétéves hozzá képest. Lényegében egyetlen dolog motiválja: az Orbán iránt érzet gyűlölet.
Ezt az érzését meglehetősen gyakran van alkalma papírra vetni. Állítása szerint 2002 óta. Amit most egyébként könyv formájában ki is ad. Ezt a könyvet promózta Rónai Egonnál. Meg valami két hakniját is. Hellyel, pontos dátummal. (Ott a helyem!)
Ismerve a kereskedelmi média működését, nem tartom kizártnak, hogy ez az “orbánozós fröcsögése” is valamiféle barter üzlet volt. (Emlékszünk ugye Bródy, Alföldi, és Lovasi hasonló Fidesz-szidó hakni körútjaira? Ha kijön egy új lemez/könyv, vagy reklámozni kell egy új rendezést, akkor irány a HírTV, vagy ATV stúdiója, jön egy kis diktatúrázás – a művész úr felmondja a kötelezően elvárt fasiszta diktatúrára vonatkozó baromságait -, és akkor a barter részeként lehetősége nyílik elmondani azt is, mikor és hol találkozhat vele az ő fantasztikus közönsége legközelebb)
Ezt történhetett most is. Illetve ennél egy kicsit több. NBA átlépett egy határt.
És nagyon sajnálatos, hogy Rónai Egon csendben hallgatta, szinte szótlanul figyelte, ahogy átlépi azt a bizonyos határt, hogy teret biztosított egy láthatóan nagyon zavart állapotban levő embernek, hogy elmondhassa, miket is hallott ő Orbánról. Hogy miket hallott az utcán, milyen pletykákat suttognak a fülébe a prolik.
Azt a hazugságot, hogy Orbán veri a feleségét. Rendszeresen. Hogy Orbán beteg ember. Hogy Orbán fel van puffadva a betegségtől. Hogy Orbán feleségét Kecskeméten szokták összecsavarozni a rendszeres verések után.
És nem az a baj, hogy egy lerobbant, borzalmas állapotban lévő, tehetségét, és humorát rég elvesztett szerencsétlen a leggusztustalanabb, gyalázkodó trolloktól hallott gátlástalan, minden alapot nélkülöző, a szocik álltál terjesztett suttogó propagandát mondhatja fel előadásban, hanem hogy Rónai Egon csak hümmögni tud, meg annyit tud hozzáfűzni, hogy igen… “ez egy régi pletyka”.
És a végén megköszönni, hogy Bandó elmondta mindezt.
Ne vicceljünk már!
Ilyenkor nem köszöngetni kell, hanem betolni egy reklámot, karon fogni a furcsán viselkedő, gyalázkodó vendéget, beadni a gyógyszereit, és visszavitetni az Árkádba dedikálni. Nem megköszönni, hogy ott volt!
Ha a holnapi vendég arról fog kiselőadást tartani, hogy Lázár Thaiföldre jár tízéves transzszexuális gyerekeket felcsípni, ágyba vinni, majd feldarabolni, arra is csak annyi lesz a reakció, hogy “hm… ez régi városi legenda“?
Ez nem az ATV szintje(!). Ez a DK-s névtelen trollok szintje. Ott megy ilyen színvonalú társalgás. Az internet segglyukában szoktak a kommentelők kiegyenesített kaszával, IFA platóra pakolással, forradalommal fenyegetőzni. Az internet segglyukában szoktak cigányozni, grazi klinikákról, meg asszonyverésről “beszélgetni”. Ott szokták a legaljasabb kommunista rendszer örökségéből megmaradt suttogó propaganda munkacímű ocsmányságokat terjeszteni. Nem Rónai Egonnál.
Egészen döbbenetes, hogy Rónai Egon csak kedélyesen megköszönte, hogy Bandó fegyveres felkelésre buzdította a népet. Mert Orbán gyalázása után ilyen is elhangzott. (Természetesen álságosan, behízelgő hangon, már előre mosakodva, hogy dehogy szeretné ezt, na de a népnek joga van ugyanolyan eszközökkel válaszolni, amivel támadja a hatalom, hiszen egy fegyveres betörőt is le lehet lőni.)
Én tényleg nem szeretnék futóbolondok idegösszeomlásával foglalkozni. Foglalkozzon Bandó állapotával a Hírtévé, meg a 24.hu. Akik alkalmazzák. És foglalkozzon Rónai Egon! Akinek az (lenne) a feladata, hogy normális keretek között tartson egy beszélgetést. És:
ne egy nappal később posztoljon ki egy hugymeleg mosakodást a Facebookra, hanem azon nyomban, ahogy azt tapasztalja, hogy a beszélgető társa nincs beszámítható állapotban, és emiatt alkalmatlan a normális kommunikációra, végül azonnal szakítsa félbe a beszélgetést.
Ezért kapja a fizetését. Ezért ül ott. Nem azért, hogy hümmögések közepette végighallgassa Bandó gyalázkodó, gusztustalan rágalmait.
Ne haragudj Egon, ez nem a te szinted volt!
Amióta írok egyszer sem álltam beléd. Ennek egyik oka az, hogy bár jól láthatóan a legkevésbé sem vagy a kormánypártok barátja, de nem úgy végzed a munkádat, mint mondjuk Kálmán Olga, vagy a Zsúrpubis-Alfahíres Simicska/Jobbik-propagandisták. Te törekszel arra, hogy ne ellenzéki propagandát vezess, hanem egy politikai-közéleti műsort. Legalábbis mostanáig. De most te is átléptél egy határt. Szerintem rohadt gyorsan vissza kellene menned a határ normális oldalára! Ahol nem egy olyan mederben folynak a közéletet elemző beszélgetések, hogy én azt hallottam, hogy Rónai Egon heroinfüggő, és erőszakolja a gyerekeit (ami persze szintén hazugság!). Meg ahol arról dumálok az EchoTV-ben, hogy azt súgták a fülemben az utcán, hogy Nagy Bandó András állatokkal szexel, miután eltussoltatott egy cserbenhagyásos gázolást, mely során egy terhes anyuka, és két gyereke vesztette életét. (Nem. Természetesen nem hallottam ilyeneket. És nem is hazudnék ilyet…)
Ahol a beszélgetés moderátora nem hümmög, hogy hát “igen, ez egy régi pletyka”. És ahol a moderátor nem moderál egy olyan mondatot, hogy “nem zörög a haraszt…” Hanem megköszöni az elhangzott ocsmányságokat.
Ez a beszélgetés nagyon nem volt rendben Egon.
Én eddig azon az állásponton voltam, hogy inkább ezer Rónai Egont, mint egy Kálmán Olgát. Eddig. Vissza kellene fordulni a határ normális oldalára!
Apáti Bence
Facebook
Twitter
YouTube
RSS