Az amerikás magyar bűnöző, akinek Gyárfást (is) köszönhetjük – Békesi László alezredes, Bodnár György és a média lenyúlásának története (3.)

Amikor a Nemzeti Sport újságírója 1997-ben arról kérdezte Vitrayt, hogy ugyan hogyan sikerült a közszolgálati tévének elkótyavetyélni a jogokat Bodnárnak, így felelt: „Bodnár György ezerkilencszázkilencvenkettőben, a nyár folyamán egymillió forinttal támogatta a Szuperkupát. Emlékszem, embertelen melegben játszottak a csapatok, de a pénz igencsak motiválta őket. Miután Bodnárnak ez az első számítása bejött, értelemszerűen elkezdett gondolkodni a folytatáson.

Megjegyzem, hogy sem ekkor, sem Nahlik alatt, sőt, a Horváth Ádám-, Székely Ferenc-érában a sportosztály nem képviseltethette magát ezeken a tárgyalásokon. Mi csak mint tudomásul vevők szerepeltünk. Magam Székely Ferencnél másfél percet ültem egy tárgyaláson, amikor az urak már paroláztak.

<...> Egyes zuglapok szívesen állítják be úgy a helyzetet, hogy szegény Knézy Jenőnek mennyi a baja, bezzeg könnyű volt nekem, mert Bodnár bizalmi emberének számítottam. Ostobaság! Az tény, én mindig tudtam vele egyeztetni, de sohasem a tévé kárára.”

Békesi elvtárs éppen jókor adott engedélyt

A korabeli sajtó ennek ellenére végig következetesen Bodnár emberének nevezte Vitrayt. És Békesi Lászlót is. Utóbbi – aki Gyárfás olimpiai könyvének lektora volt – adta meg az engedélyt Bodnárnak ahhoz, hogy megnyithassa a kaszinóit. Éppen pénzügyminiszteri ciklusának a legvégén.

„Ez 1990. április 18-án történt, nem sokkal azelőtt, hogy Békésinek át kellett adnia helyét az új pénzügyminiszternek. Három hónapra rá pedig Békési felügyelőbizottsági tag lett Bodnár egy másik vállalkozásában...”

– olvashatjuk az Új Magyarország cikkében. Bodnár partnere a kaszinóüzletben a most elhunyt Andy Vajna volt. Kapcsolatukról a Fourfourtwo.hu 2015-ös cikkében ezt írta: „Los Angelesben gyakran találkoznak. Kapcsolatukból a magyar futball profitált, amikor Bodnár György – megakadályozva, hogy széthulljon a gyűjtemény – még árverés előtt megvásárolta a Bonhams brit aukciósháztól azt a kollekciót, amelyet Puskás Ferencné ajánlott fel aukcióra, többnyire férje Budapesten összegyűlt exkluzív ajándékaiból: Andy Vajna magángépén hozta haza Angliából 2005-ben a Puskás-gyűjteményt.” Fontos megjegyezni, hogy nem áll rendelkezésre olyan információ, amely Andy Vajna jóhiszeműségét ebben az üzletben megkérdőjelezné, tehát az a tény, hogy Bodnár bűnözővé vált, nem ad okot következtetésre Andy Vajna tisztaságát illetően.

Tény, hogy Bodnár és Vajna 1990. decemberében Panamában alapította meg azt a Blackburn International Casino vállalatot, amelynek egyikük az elnöke, másikuk az alelnöke volt. Ebben segített nekik Békesi. Ugyanehhez a körhöz sorolhatjuk az akkoriban szintén Los Angelesben élő Várszegi Gábort is, aki a Gemini zenészeként hagyta el az országot – engedéllyel.

Névtelen forrásom szerint Várszeginek Bodnár adta a pénzt, így történt vagy sem, előbbi a rendszerváltás után már kelet-európai egyik leggazdagabb emberének számított. Békesi természetesen a Fotex-ben is feltűnt, a rendszerváltozás után igazgatósági tagja volt a Fotex-holdingnak. Jellemző, hogy pénzügyminiszterként simán megtehette, hogy el sem határolódott Bodnártól, amikor megszellőztették annak múltját:

„A pénzügyminiszter kérdésre válaszolva elmondta, Bodnár Györggyel nem szakította és nem is szakítja meg a kapcsolatát, hiszen ő Bodnárt rámenős és ötletes üzletembernek ismerte meg, és fel sem merült benne, hogy az előéletében kutakodjon”

– írta 1994-ben a Népszabadság. Éppen portálunkon jelent meg az a cikk, amelyben egy névtelenséget kérő informátor a Fenyő-gyilkosságról beszélt. Azt mondta, hogy Fenyő János és Gyárfás Tamás sokáig nem is ismerték egymást személyesen, „annak ellenére, hogy mindketten a szaknévsoros Bodnár György köpenyéből bújtak elő. Bodnár nélkül egyikük sem lett volna dúsgazdag, mint ahogy Várszegi Gábor is más karriert futott volna be.” Ennyit Bodnár szerepéről.

A papírmaffia és a kiszorított magyar bűnözők

De térjünk vissza Los Angelesbe. A források szerint 1981-ben szabadult Bodnárral Gyárfás is a nyolcvanas éveken ismerkedett meg, sőt, vele is üzlettársak lettek. Bodnár – akinek papír-írószer kereskedése volt és ezért is a hírhedt magyar papírmaffiához sorolták – forrásom szerint tejben-vajban fürösztette a kommunista diktatúra magyar küldöttségét, erről volt szó Vitray esetében is, ezért próbált utóbbi pereskedni. Mert ez nagyon nem illett bele a róla kialakított mesterséges képbe.

„Üzletet nyitott. 1982 februárjában holtan találták Los Angeles-i lakásában, két golyó volt a szívében. A rendőrség öngyilkosságként zárta le az ügyet. Rejtély, hogy tudta kétszer szíven lőni magát. Annyi tudható, hogy Barta Tamás valószínűleg belekeveredett a Los Angeles-i magyar papírmaffiába, amelyik abból élt, hogy megvesztegette a nagyvállalatok beszerzési igazgatóit, hogy tőle rendeljék az írószert. A pénzt felvette, az árut viszont nem szállította le. Lehet, hogy kábítószer-kereskedőknek tartozott. Esetleg lemásolt egy olyan listát, amelyiket nem kellett volna” – írták erről a Magyar Nemzetben.

Szintén ekkoriban, a nyolcvanas évek közepén, végén történt, hogy az FBI kiszorította az országból a magyar maffiát és a hozzá köthető vagy csak hozzájuk között embereket. Visszajöttek a feladóhoz. A magyar állam, de az alvilág sem volt felkészülve erre, így az amerikás magyarok rögvest átvették a hatalmat. Minden területen.

„Egy Amerikában élő hazánk fia indított egy céget, akivel megismerkedtem – mondta erről már 2015-ben Bodnár nevét elhallgatva közös ismerősüknek, Vitraynak. – Született egy vegyesvállalat, amelynek én lettem a vezetője. Elindítottuk a Sport Plusz hetilapot, adott rá kettő millió forintot.”

Gyárfás és Bodnár közben megalapította az említett, és hamar hírhedtté vált Sport Plusz hetilapot, ahol Havas Henriket is alkalmazták, aki – láss csodát – első interjúját éppen Békesi Lászlóval készítette. „Az egész sokkal egyszerűbben kezdődött, mint bárki gondolná – mondta Havas 1989-ben későbbi napkeltés társának, Lakat T. Károlynak. – Egy nap csörgött a rádióban a telefon, és egy ember bemutatkozott, hogy ő Gyárfás Tamás, a Sport plusz főszerkesztője, szeretne tőlem interjúkat kapni. Nem ismertem őt személyesen, magáról a lapról is csak hallottam, hogy van, ám miután gyerekkorom óta mániákusan szeretem a sportot, valahogy vonzott, hogy sportújságba írhatok.

Már nem tudom, miért, de dr. Békési László neve merült fel először mint interjúalanyé, akivel én már hosszú évek óta jó kapcsolatban vagyok, Igazán nem tűnt körülményesnek az interjú elkészítése.”

Szerencsénkre Havas tovább beszélgetett Lakat T. Károllyal: „Egyébként sem a sportbeszélgetések az igazán kemény interjúk manapság! Sőt, még csak nem is azok, amelyeket mondjuk egy Békesi Lászlóval, egy Csehák Judittal, egy Maróthy Lászlóval folytat az ember. Ha velük beszélgetek, biztos lehetek abban, hogy nem az ellenséget látják bennem.

De amikor például a magyar ellenzék egyik nagyon kemény tagját, Krassó Györgyöt kell szóra bírni, amikor Krassó keményen visszakérdez és éppen az általam képviselt riporteri magatartást támadja, akkor ... szóval akkor az nagyon kemény játék, tétre megy”.

Pontosan – az interjú 1989 júniusában jelent meg, Havas ekkor még vígan pajtásainak nevezhette a kommunista klientúra tagjait. Arról pedig korábban már írtam, hogy Forró Tamás titkos megbízottal hogyan próbálták sikertelenül lejáratni Krassó Györgyöt, aki hülyét csinált belőlük élő-egyenes adásban.

„Akkor még volt miből fizetni, de három hónappal később elfogyott a két tulajdonos – a MOVI és a Mai Nap – által összedobott alaptőke, bevétel meg semmi. Olyan valakire volt szükség, aki képes az egészet üzletivé tenni, de nem akarja megváltoztatni a műsor filozófiáját. Ekkor jött Gyárfás Tamás. Pénzt ő sem hozott, de csinált” – emlékezett Havas a 168 óra 1999-es cikkében, majd egy másik, ugyanebben az évben adott interjúban így beszélt a Népszabadságnak: „És ekkor jöttem én az ötletemmel, hogy nézzük meg a Gyárfást. Gyárfás Tamás nemrég indította a Sport Plusz című hetilapot, amibe én is írtam.

Zseniális üzletembernek látszott, már csak azért is, mert ki tudta fizetni a honoráriumot, amit kértem. A Fradi-pálya vendéglőjében hoztam össze Székellyel, éppen azon a napon, amikor végleg elfogyott a Nap TV pénze.

Mikor ezt Gyárfással közöltem, azonnal szimatot fogott. Számára ez a négy betű, hogy pénz, olyan volt, mint katonalónak a trombita. Rögtön faggatni kezdett minket a körülményekről, s végül megállapodtunk. Összehoztunk egy szerződést, miszerint megkapja a műsor reklámidejének X százalékát, cserébe hoz X millió forintot, amiből a műsor még legalább három hónapig tud működni.

Mindezt Gyárfás Bodnár György anyagi hátterével merte vállalni, aki akkor még a Sport Plusz tulajdonosa volt, s akivel együtt voltak tulajdonosok a Szaknévsort kiadó HTD Kft.-ben is.

Ők végül is nem tettek pénzt a buliba, hanem a reklámokon keresztül jutottak tulajdonrészhez. Addig mindenki csak vitte a pénzt, Gyárfás volt az első, aki hozta, mert érdekes módon valóban kezdtek jönni a reklámok. Később a Nap TV-ben feltűntek új tulajdonosok, például a Postabank. Emlékszem, egyszer voltunk Princz Gábornál, aki azt mondta, mi egy nagy család vagyunk. Hogy aztán itt hogyan vándoroltak a tulajdonrészek, fogalmam sincs. De ettől kezdve mi ketten a Forróval már nem vagyunk benne a Nap TV történetében, csak dolgozni jártunk be. Gyárfás viszont kezdte élvezni a dolgot, kezdte kiépíteni a kapcsolatait. Bejött a tévébe a vendég, Gyárfás leült vele, kifaggatta, tíz perc múlva már a barátja volt. Ehhez nagyon értett.”

Egy másik Népszabadság-cikk szerint (1994) a társaság „1989-ben 10,6 millió forinttal társult a Nap TV-be”, de az összeg valahol lényegtelen. Az viszont nem véletlen, hogy Gyárfás 2015-ben már azt mondta, hogy csupán fedezetként volt szükség Bodnár pénzére. Utóbbit ekkor már jobb volt letagadni, ahogyan azt gondolom, az sem véletlen, hogy sem ő, sem Várszegi nem él már az országban.

Volt ez az amerikai ember...

Gyárfás szerint amúgy könnyen ment a megegyezés Székelyékkel, akik rábólintottak arra, hogy ha „év végéig ha a szükséges összeget hozzuk, akkor rögtön elnöke leszek. . Vagy megszűnik, vagy hozzuk a pénzt. Volt ez az amerikai ember, a fedezetem. De nem volt rá szükség.”

Ez az amerikai ember... Visszatekintve már érdekesen cseng, hogy Gyárfás ekkor is kapcsolataiból, a fellépéséből, a szponzorok meggyőzéséből élt. Harcostársa, Havas erről ezt mondta: „A szponzorjelöltek azzal az eltökéltséggel sétáltak és sétálnak be ma is irodájába, hogy nem hagynak lyukat beszélni a hasukba. Aztán azon kapják magukat, hogy már alá is írták a szerződést, és fejüket fogva menekülnek az Angol utcából. A producer állítja, hogy nem ő maga meggyőző, hanem a Nap TV szakmai teljesítménye. Azért kell, hogy legyen valami üzleti vonzereje is a Nap TV-nek, ha abba egy időre beszállt a Postabank is, és Fenyő János is igyekezett rátenni a kezét! Gyárfás mindenkinél erősebb volt”.

Ezt pontosan tudjuk. Hogyan próbálta Fenyő lenyúlni a Nap-Tv-t? Hogyan próbálta meg kijátszani Székely Ferenc Gyárfást? Ezzel folytatom.