A libernyák-újbeszél kapcsán önálló nyelvről természetesen (még) nem beszélhetünk, hisz a mesterséges libernyák-újbeszél nyelv egy úgynevezett parazita-nyelv: a meglévő szókészletet használja és alakítja át úgy, hogy a szavak jelentéstartalmát igyekszik megváltoztatni, próbálja eredeti jelentésüktől megfosztani, és azt egyetlen, általa helyesnek gondolt jelentéssel felruházni. Ebben teljes mértékben követi azt az egyébként logikus és lingvisztikai szempontból Orwell által tökéletesen kigondolt szabályrendszert, amelyet a regény Függelékében olvashatunk: itt próbálja meg röviden bemutatni Orwell az újbeszél célját és nyelvtani szabályrendszerét, és itt említi meg, hogy az újbeszél nyelv a meglévő (óbeszél) szavakat használja és alakítja át. Az újbeszél úgy működik, mint az organizmusokban a rákos sejt: szépen lassan bekebelezi és megbetegíti az egészséges sejteket, majd egy idő után az egész organizmust.
A mai libernyák-újbeszél szókincse már 4-5000 szóra tehető, ami azt jelenti, hogy a Magyar Nyelv Értelmező Szótára mintegy hatvanezer alapszavának közel tizede már szennyezett újbeszél szavakat tartalmaz, és figyelembe véve a haladás eme új nyelvének virulens, agresszív természetét, ez a szám az elkövetkezendő egy évtized alatt akár meg is sokszorozódhat.
Tekintsük át röviden, milyen főbb funkciói vannak a gyakorlatban – a beszélt libernyák-újbeszélben – eme nyelvi jelenségnek, illusztrációként pedig egy-egy libernyák-újbeszél „sajtótermék” cikkének címét idézzük.
Az újbeszél alapfunkciója kialakításától kezdve a kizáró, megbélyegző, büntető funkció: a liberális diktatúra és a globális világrend ellenfeleinek elsősorban a társadalomból, az anyagi javakból, a szociális térből, a médiából, az állásokból, egyetemi katedrákból, a közéletből való kiiktatása. Aki fasiszta, rasszista, szexista, iszlamofób stb., annak nincs helye a toleráns, befogadó, haladó emberek között. Ez a funkció ragyogóan működött idáig, a régi „varázsszavak” azonban mára megkoptak, a szándékok lelepleződni látszanak, de az újbeszél, virulens természetéből adódóan újabb megbélyegző szavakat kreál az eredeti alapfunkció megtartása érdekében (például homofób, populista). A kizáró, megbélyegző, büntető szavak használata egyben az egy akolhoz való tartozás jelzése is, ám ez paradox módon a laikus számára is felismerhetővé, beazonosíthatóvá teszi a libernyák-újbeszéleket.
Egy, a HVG-ben megjelent írás címe:
Rasszista nézetei miatt Voltaire-t ma már be sem engednék a párizsi szalonokba
Olvasva a HVG már-már metaforikus magasságokba emelkedő írásának címét, nincs könnyű dolgunk, ha megpróbáljuk a hagyományos (óbeszél) nyelv keretei között értelmezni (lefordítani): Voltaire az európai fehér ember, aki rasszista, a párizsi szalon pedig maga liberális világ, ahol nincs helye olyan „szélsőségeseknek”, akik nem az újbeszél kánon szerint léteznek. A kirekesztés ellen küzdő haladók a legkörmönfontabb kirekesztők, hiszen Voltaire-től eltagadják a „fejlődés” jogát, de párizsi szalonoktól nem.
Jelentős funkciói közé tartozik (egyben elsődleges célja is, mint azt az 1. részben bemutattuk) a társadalom alapegységei lerombolásának elősegítése annak érdekében, hogy az így meggyengített és identitásától megfosztott kozmopolita tömeg könnyen irányítható legyen. Ezért például a család, nemzet, haza, közösség, identitás stb. szavakat, fogalmakat negatív tartalmakkal ruházza fel (családon belüli erőszak, magyarkodás, nemzetállam stb.), használóikat pedig a kirekesztő funkció segítségével szalonképtelenné, nevetségessé próbálja tenni (konzervatív, maradi, populista, fasiszta stb.).
Egy, a 24.hu-n megjelent írás címe:
Trianon hangjegyekben – a legnagyobbak nem irredenta nótákban jelenítették meg a traumát
Ezt állapítja meg a 24.hu. Libernyák-újbeszél körökben nagyon nem comme il faut nemzetben, hazában gondolkodni, a nemzetállam maga az ördög, a nacionalisták (fasiszták, populisták) a haladás kerékkötői, a szülőföld, a haza visszaszerzésében reménykedni pedig „irredentizmus”. A 24.hu szerint tehát a „legnagyobbak” – bárkik legyenek is – bizonyosan liberálisok voltak, vagy lettek volna.
Az újbeszél nyelv történetének későbbi szakaszában (’80-as, ’90-es évek) alakult ki és mára teljesedett ki az a funkció, amely meglévő és mesterségesen kreált „kisebbségek” létrehozásával, azok jogegyenlőségének hangos követelésével próbálja szétszabdalni a társadalmat: vegánok, kerékpárosok, down-szindrómások, bigenderek, hullagyalázók, állatbarátok, drogliberilazációért küzdők, és tulajdonképpen végtelen számú „kisebbség” kreációjával érik el, hogy
…így egyre irracionálisabb és szűkebb kisebbségek jönnek létre, ami végül oda vezet, hogy minden egyes individuum egy kisebbség lesz, tehát létrejön hét és fél milliárd különálló entitás a földön, a totális atomizáltság és szétesettség állapotában. (Fricz Tamás)
A megvédeni kívánt kisebbségek között valódi, értékeket hordozó és a társadalom védelmére szoruló, pozitív érzelmeket keltő csoportokat is találunk (például a különböző fogyatékosok, autisták, állatvédők, bűncselekmények áldozatai), akik a libernyák-újbeszélnek köszönhetően társadalmi értelemben felülreprezentáltak és hierarchikusan a folyamat nyertesei lettek a pozitív diszkrimináció (a haladók egyik kedvenc szóösszetétele, amelynek eredeti jelentése teljesen azonos a diszkriminációéval, vagy akár a negatív diszkriminációéval, csak sokkal jobban hangzik) segítségével. Ezen csoportok beemelésére azért volt szükség, hogy általuk könnyebben elfogadhatóbbá váljanak a beteg, perverz, abnormális kisebbségek (homoszexuálisok, transzvesztiták, pedofilek, nekrofilek stb.), hiszen ki ne szeretné a kiskutyákat, vagy ki ne érezne szolidaritást az elesettekkel. Mivel többnyire ugyanazok az álcivil szervezetek állnak ki a mozgáskorlátozottak, a jegesmedvék, a hajléktalanok és a nekrofilek jogaiért, észre sem vesszük a különbséget.
Egy másik, a HVG-ben megjelent írás címe:
Magyarország mindenkié, a melegeké is, a valóságot ledarálni nem lehet
Itt érhető tetten a fordított, erőszakos, illogikus liberális gondolkodás a legnyilvánvalóbban. Abból, hogy Magyarországon vannak homoszexuálisok, semmiképpen nem következik, hogy ünnepelnünk kellene a létezésüket, vagy kötelezővé kellene tennünk a propagálását. Ahogy az sem, hogy valakit szeretnünk kellene csupán azért, mert deklaráltan egy szexuális kisebbséghez tartozik. Magyarország mindenkié (pontosabban minden magyar állampolgáré), de az adott esetben a perverz, abnormális „kisebbségek” ebben a minőségükben bizonyosan nem a normalitás meghatározói. A liberálisok mindig a „kisebbségek” kizárólagos jogává akarják tenni a normalitás meghatározását, el akarják azt venni a többségtől.
Az újbeszél funkciói közé tartozik még az abnormalitás, a teljes képtelenségek, a deviancia elfogadtatása (például genderelmélet), a valóság relativizálása és természetesen a történelemhamisítás (amely egyébiránt a regénybeli újbeszél egyik meghatározó eleme is).
A manipulált, egyjelentésű újbeszél szavakból összerakott mondatok szükségszerűen hamisak lesznek, a valóság szándékos elfedése és átértelmezési kísérlete pedig egyfajta tesztüzemmód is egyben: meddig lehet elmenni a nyilvánvaló képtelenségek bemutatásában, majd azok „befogadása” után még vadabb képtelenségekkel előállni, és így tovább, egészen a valóság relativizálásáig.
E funkciója a legellentmondásosabb az újbeszélnek, hiszen mára már sikerült eljutni a valóság relativizálásának határáig, de egyben tartalmi és logikai szempontból a leggyengébb, leginkább leleplezhetőbb eleme is: a média világszintű eluralása, az újbeszél korlátlan terjesztése, és a bulvár, mint közvetítő eszköz használata révén ma már szinte minden libernyák-újbeszél „hírt” elhisznek az emberek, a magát kutyának képzelő idióta „interjújától” az értelmileg sérült „svéd kislány” környezetvédelmi aggódásán át az európai értékeket veszélyeztető fasiszták randalírozásáig. De szerencsére egyre többen látják azokat a logikai és tartalmi nonszenszeket, amelyek az újbeszélt jellemzik: egyetlen libernyák-újbeszél mondatban a közlő képes harcosan kiállni például a családon belüli erőszak ellen, védeni a nők jogait, majd pedig dicsőíteni az iszlám vallást és a sariát, vagy harcolni a halálbüntetés eltörléséért, egyben harcolni a csecsemőgyilkosságért és a megölt csecsemők szerveinek eladásáért. Hiába, az újbeszél nyelv bolsevik mérnökei a nyelv összehordott és összelopkodott elemeinek koherenciájára nem mindig tudnak figyelni.
A 444.hu „kiváló” propaganda értékkel bíró címadása:
A gyerekeink létezése nem propaganda! – üzenik az LMBTQ-emberek támogató szülei
Ez már maga az elmebaj, a libernyák-újbeszél non plus ultrája, amikor a valóság relativizálása elérte azt a szintet, hogy a valóságban nem létező dolgokat, entitásokat, embereket, fogalmakat valóságosként próbál bemutatni, például a genderideológia, mint „tudomány” (hiszen egyetemen oktatják!) közvetítésével. Ezek a szülők azt a jogot követelik maguknak a liberálisok lelkes támogatásával, hogy „joguk” legyen a beteg gyereküket egészségesnek, normálisnak nevezni és érezni, és arra kényszeríteni mindenki mást is, hogy tegyen így. Nemcsak azt akarják, hogy ezt normálisnak tekintsük, sokkal többet akarnak: azt akarják, hogy így is érezzünk. És ezt ki is akarják kényszeríteni.
De az újbeszélnek mára a legüzemszerűbben működő és legpusztítóbb funkciója a minden más gondolkodást lehetetlenné tevő és kizáró képessége. Másképpen mondva ez nem más, mint a narratíva teljes uralására való törekvés, a libernyák-újbeszéltől eltérő narratívák ellehetetlenítése, negligálása, megbüntetése, a közbeszédből való teljes kizárása. Ez a diktatórikus módszer arra a bolsevik mintázatra vezethető vissza, amelyről maga a regény is szól, és e bolsevik módszereket Orwell a regénybeli nyelv megalkotásánál is kihangsúlyozza. Az agresszív kisebbség rémuralma a többség felett. Az agresszív libernyák-újbeszél uralma a normalitás, a hagyományos nyelv felett, amely megakadályozza az eltérő narratívák ütköztetését és végsősoron azt, hogy egyáltalán eljussunk a kérdések feltételéhez, és ahhoz, hogy meg lehessen határozni azt az értelmezési keretrendszert, amely megmutatná, hogy hogyan lehetne egyáltalán elbeszélni azt, hogy miben is vagyunk?
De egyelőre el sem beszélhető, ki sem mondható (az újbeszél ezt akadályozza éppen) már semmilyen valóban létfontosságú probléma, és ennek természetesen beláthatatlan következményei lesznek a jövőben.
A befejező részben összefoglaljuk, amit a libernyák-újbeszélről tudni kell, és bemutatjuk, hogyan működik a mai újbeszél a gyakorlatban.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS