Az igazi vírus mi vagyunk: nyolcvanszor annyi gyermeket gyilkoltunk meg, mint a koronajárvány!
Rettegünk, pánikolunk. Hogy így meg úgy a koronavírus, mi lesz velünk, mind meghalunk, jaj. Pedig íme, a makacs tények: március 15-e óta tíz honfitársunk halt meg ebben a szörnyű kórban – ám ugyanezen idő alatt nyolcvanszor ennyi, nyolcszáz magyar kisgyermeket gyilkoltak meg „szüleik” még megszületésük előtt. Úgy, hogy egyébként miniszteri rendelet tiltja az egészségügyi ellátást az életveszélyes vagy tartós károsodással járó eseteken túl. Az Egyesült Államok több államában abortuszklinikákat zártak be a vészhelyzet miatt – nálunk is haladéktalanul ezt kéne tenni!
Életvédőként mélységesen elszomorít, hogy évente 30 ezer magyar kisgyermeket gyilkolnak meg Magyarországon születése előtt. Döntő többségüket nem azért, mert erőszak vagy vérfertőzés útján fogantak, netán az édesanya életét veszélyeztetné a szülés (ezek elfogadható indokok lennének) – hanem mert a „szülők” nem szeretnék a babát. Nincs hozzá kedvük, idejük, pénzük (kívánt aláhúzandó). Így hát bemennek egy klinikára, s megkérik az illetékes orvost, kapja elő a „botmixert”, gyilkolja meg a gyermeket. Ő pedig megteszi. (Ennyit a hippokratészi esküről...) Az ultraliberális magyar törvények mindezt lehetővé teszik.
Magyarország Alaptörvénye szerint „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”. Bár az alaptörvény a legmagasabb szintű jogforrásunk, a valóságban ez a védelem mégsem érvényesül. Ugyanis a magzati élet védelméről szóló, az alaptörvénynél alacsonyabb szintű jogszabály „súlyos válsághelyzet” esetén mégiscsak engedélyezi a gyermekgyilkosságot, ráadásul állami támogatással. A súlyos válsághelyzet valódiságát azonban senki nem vizsgálja, a hatóságnak azt bemondásra, szó nélkül tudomásul kell vennie. Így magyar életek ezrei vesznek el évente, noha a gyakran beszűkült tudatállapotban hozott, elhamarkodott döntést utólag sokan megbánják. De akkor már nincs visszaút. Sok nőnél soha be nem gyógyuló lelki sebeket, másoknál meddőséget okoz a beavatkozás.
A CitizenGo nevű nemzetközi életvédő szervezet tegnapi közleményében hívta föl rá a figyelmet, hogy március 15. óta (tehát kevesebb mint két hét alatt) nyolcszáz magyar kisgyermeket életét oltották ki „szüleik” a megszületésük előtt. A tömeggyilkosságok ténye önmagában is letaglózó azok számára, akik nem hajlandók „sejtcsomóként” tekinteni egy dobogó szívű emberpalántára. Ám még fölháborítóbbá teszi, hogy mindezt a mostani veszélyhelyzet kellős közepén követték el, amikor az egészségügyi intézmények túlterheltek. Ráadásul – mint azt a CitizenGo fölidézte – az emberi erőforrások minisztere az emberi élet és az egészségügyben dolgozók védelmében úgy rendelkezett, 2020. március 16-ától tervezett egészségügyi ellátás csak akkor végezhető el,
ha arra sürgős szükség miatt (életveszély vagy tartós egészségkárosodás elkerülése érdekében) kerül sor”.
Az elsöprő többség viszont nem „életveszély” vagy „tartós egészségkárosodás” miatt dönt gyermeke életének kioltásáról, így a miniszteri rendelet alapján a gyermekgyilkosságok jelenleg teljesen jogszerűtlenül történnek.
Szinte hihetetlen, és a helyzet totális abszurditására világít rá, hogy ennek ellenére az abortuszokat tovább végzik a kórházakban. Magyarországon az abortuszok 97 százaléka egészséges anyukákat és egészséges babákat érint, nincs szó orvosi sürgősségről vagy életmentésről. Éppen ellenkezőleg: születendő gyermekek életét szakítja meg ez a beavatkozás. Meghasonlott dolog úgy küzdenünk a sokak halálát okozó vírussal szemben, hogy közben fenntartjuk az abortuszok rendszerét, az ártatlan születendő gyermekek életének kioltását
– írja az életvédő szervezet. Egyúttal arra kérve a szülészeket, nőgyógyászokat, hogy „hagyjanak fel az abortuszokkal, és helyette az életmentésre összpontosítsanak a veszélyhelyzet idején”. A magam részéről mindezzel tökéletesen egyetértek. Ám továbbmegyek.
Szerintem az igazi vírus mi magunk vagyunk. Ha már magyarázni kell embertársainknak, hogy gyilkolni a legsúlyosabb bűn; ha kérlelni kell őket, hogy ne tegyék, akkor már nagyon nagy a baj. Akkor a romlottságnak, erkölcstelenségnek, butaságnak olyan mélységes bugyraiban vagyunk, ahonnan talán már nincs is visszaút.
Nem örömmel írom le, de környékez a gondolat: ha az marad az uralkodó korszellem, hogy a szülők kedvtelése, önzése, gátlástalansága nagyobb érték, mint egy születendő emberi élet, akkor talán nem is kell, hogy legyen visszaút. Akkor talán kár is a jövendőt tervezni, inkább húzzuk le a rolót. „S a sírt, hol nemzet süllyed el”, olyan népek veszik majd körül, amelyek talán bizonyos téren tehetségtelenebbek nálunk, ám a lényeget tekintve mégis bölcsebbek: tisztelik és védik az életet.
Az élet és a halál kultúrája
A halál kultúrája bizony itt dörömböl az ajtónkon. Míg a világ a koronavírussal viaskodik, Új-Zélandon ripsz-ropsz elfogadtak egy új törvényt, amely alapján egészen a születésig (!) meg lehet gyilkolni a gyermekeket, ráadásul bármilyen indokkal. Engedélyezett a nemi alapú válogatás is: tehát ha a kedves papának vagy mamának nem tetszik, hogy fiú helyett lányuk (vagy fordítva) születne, akkor puff, kérheti a gyermek életfonalának elvágását. A liberális haladás vívmánya az is, hogy Új-Zélandon immár fájdalomcsillapítót sem kötelező beadni a húszhetes vagy idősebb babáknak a kivégzésük előtt – hadd szenvedjenek csak. Annak a csöppségnek pedig, amelyik esetleg túléli a merényletet, nem lesz kötelező orvosi segítséget nyújtani a megszületése után. Ott fog elhalálozni szerencsétlen, a kórházi személyzet és a „szülők” pedig kart karba téve végignézhetik.
- Ott tartunk, hogy az emberiség tekintélyes része frigyre lépett a Sátánnal, s ezt megünnepeltetné a többiekkel is.
Közben az Egyesült Államokban Mississippi és Texas állam kormányzói szerdán elrendelték, hogy a koronavírus-járvány idejére zárják be az összes abortuszklinikát. Ugyanis ők komolyan veszik, hogy a nem sürgős orvosi beavatkozásokat föl kell függeszteni. Gyilkolni pedig soha nem lehet sürgős... Tudnék lelkesedni, ha hazánk is követné a texasiak példáját! (Vajmi keveset számít, mit szólnának ehhez a gyilkosságpártiak, hiszen már Ronald Reagan is megmondta: „Észrevettem, hogy mindenki, aki az abortuszt támogatja, egyszer már megszületett.”)
A magyar kormány 2010 óta történelmi tettek sorát hajtotta-hajtja végre, hogy lassítsa, megállítsa a magyarság fogyását. Soha nem látott mértékű segítséget nyújt a családoknak, családalapítást tervezőknek, hogy megszülessenek a kívánt gyermekek. Fölsorolni is nehéz mindazt a sok támogatást, ami ma őket segíti. Ha a kormány küldetése sikerrel jár, s a magyar emberek a felkínált segítséggel élve úgy döntenek, továbbörökítik magukat (s ezáltal a nemzetet), az Orbán-kormányt és ezt a korszakot aranybetűkkel említik majd a jövendő magyar történelemkönyvei. Ám egy komoly adóssága még van ezen a téren a kormánynak: a gyermekgyilkosságot lehetővé tevő ultraliberális jogszabályhoz bizony hozzá kéne nyúlnia! Ez nem politikai kérdés – több annál. Erkölcsi ügy, élet-halál dolga. Évi harmincezer magyar gyermek szívdobbanása a tét!
