Az igazságot kutató, a tényeket feltáró Jobbágyi Gábor a Boomerlázadásban (Videó!)

Jobbágyi Gábor emeritus professzor, több ’56-os könyv szerzője az október 25-i Boomerlázadásban leszögezte, hogy kutatásai alapján a forradalomban nem a pesti srácok, hanem a munkások vettek részt többségben: a forradalomban harcolók 50%-a munkás, 30%-a paraszt volt, és mindössze 3–4%-a pesti srác. A beszélgetés tanulsága, hogy még mindig sok feltáratlan tény van az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, amit be kell pótolni. Ilyen feltáratlan foltok, hogy hányan haltak meg, hány embert végeztek ki vagy vertek agyon. Jobbágyi véleménye itt is eltér a hivatalos történészi állásponttól, mert szerinte 10 ezernél is többen haltak meg harcok, illetve sebesülés következtében a forradalomban, valamint legalább 5–600 embert végzett ki Kádár megtorló rendszere. A műsorban részletesen foglalkozunk az egyik legnagyobb kirakatperrel: Tóth Ilonát fiatal medikusként, ártatlanul kínozták meg és végezték ki. A Kádár-rendszer kegyetlenségét bizonyítja Mansfeld Péter halálra ítélése is.

Az elmúlt 20 évben szinte versengve írtuk az 1956-ról szóló könyveket

– így kezdte Stefka István az október 25-ei Boomerlázadásban a beszélgetést Jobbágyi Gáborral. A Pesti TV programigazgató-helyettese ezzel arra utalt, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem emeritus professzora jogi szakértőként is kutatott és kutat a mai napig az 1956-os forradalom és szabadságharccal kapcsolatban: így például kórházakban, levéltárakban, bírósági jegyzőkönyvekben kereste és keresi a választ egy-egy megválaszolatlan kérdésre. Az, hogy valójában hányan haltak meg a 65 évvel ezelőtt történt események közben és következtében, Jobbágyi azt mondta: ezt pontosan nem lehet megállapítani egy nagy történelmi katasztrófánál, a harcoknál.

Azt teljesen biztosan lehet állítani, hogy sokkal többen, mint amennyi embert a hivatalos statisztikák bevallanak. Ez három és fél ezer. De ezt a képet biztosan árnyalja az is, hogy például 1956-ban és ’57-ben 10 ezerrel többen haltak meg kórházakban, és olyan halálokok miatt, amelyek kapcsolódhatnak a forradalomhoz. Például elvérzés, agysérülés, sebesülési halál

– tette hozzá Jobbágyi. Majd megjegyezte: valószínűleg az történt, hogy már akkor kisebbíteni akarták a halottak számát. Stefka István is egyetértett az állítással, hiszen biztosan lehet tudni, hogy a forradalmat követő negyven évben kozmetikázni akarták a szabadságharc adatait, így például a kivégzettek és a pufajkások által agyonvertek számát is igyekeztek letagadni, aztán később kiszivárogtak a valódi információk. Jobbágyi Gábor kutatásai alapján egyértelműen kijelenthető, hogy 600 ezer körüli áldozatról beszélhetünk.

Tudni kell, hogy a szovjetek statáriumot hirdettek 1956. november 5-én, ami legalább december közepéig tartott. Na most, hogy ebben mennyi embert végeztek ki, azt még mindig homály fedi

– tette hozzá. Ezt követően a Boomerlázadásban rátértek a salgótarjáni, mosonmagyaróvári, egri, miskolci sortüzekre, ugyanis az ’56-os történések a magyar történelemben a legnagyobb mészárlásnak számítanak, amit békés polgári lakosság ellen követtek el. A 65 évvel ezelőtti, véres csütörtök néven ismertté vált Kossuth téri sortűz kapcsán Jobbágyi kifejtette:

70–80 embernél biztosan sokkal többen haltak meg. Vannak történészek, akik 250-nél is több magyart tudnak nevesíteni is, akik itt vesztették életüket. Az angol követség azt állítja, hogy 10 teherautóval szállították el a holttesteket a Fiumei úti sírkertbe, ahol lerakták őket egy hamvasztó előtt. Hogy mi lett velük, az kérdéses, hiszen a kommunizmusban a holttestek eltüntetésének nagyon változatos technikáit dolgozták ki.

Az emeritus professzor hozzátette, hogy az ő becslése szerint körülbelül 800 és 1000 között lehetett a halottak száma. Steska István ehhez hozzáfűzte: egyértelmű, hogy a Kossuth téri sortűznél 5 helyről terelték be az embereket a térre, ahol aztán a karhatalmistákon kívül szovjetek is lőttek az emberekre.

A mai napig nem tudták kideríteni, hogy kik lőttek pontosan, de azt tudjuk, hogy mindmáig élnek közöttünk leszármazottaik

– jegyezte meg Jobbágyi. Stefka elmondta, hogy például Apró Antal is kikerülhetetlen szerepet kapott akkor, hiszen ő volt a katonai bizottság elnöke. Szakál Borostyán műsorvezető kérdésére, hogy mindezek tudatában mi egyértelműsíthető, kiknek volt a forradalma 1956, Jobbágyi Gábor azt válaszolta:

a közvélemény a mai napig úgy tudja, hogy a pesti srácok verte meg a szovjet hadsereget. Ez egy naiv történet, hiszen ennek a korabeli statisztikák is ellentmondanak. Megdöbbentő dolgot mondok: a forradalomban részt vevőknek és elítéltjeinek 50%-a munkás, további 30%-a paraszt volt. Az egyetemista diákok körülbelül 6–7%-át adták az akkor elesetteknek.

Az emeritus professzor ezután értelmezte, hogy a munkások és a parasztok fellázadtak az akkori hatalommal szemben. Jobbágyi szerint nagyon izgalmas és fontos megválaszolandó kérdés, hogy az elítéltek között nagyon kevés a pesti srác. Stefka István azzal folytatta a beszélgetést, hogy a mai magyar balliberális oldal – főleg itt Gyurcsányra és az MSZP-re gondolt – próbálják most Nagy Imrét hősnek beállítani, aki vitte a forradalmat.

A magyar nép mennyire fogadja el Nagy Imrét szabadsághősnek?

– tette fel a kérdést a Pesti TV programigazgatója. Erre Jobbágyi Gábor úgy reagált:

szerintem nincs egyértelmű vélemény. Most megjelent egy könyv Nagy Imréről, amely a forradalom előtti tevékenységeiről gyűjt össze tényeket. Kitelepítések, padláslesöprés, a pozitív megnyilvánulások mellett. Ezért volt egy nagy várakozás vele szemben.

A Boomerlázadás második felét Szakál Borostyán azzal kezdte, hogy a műsor vendégének 1956 és a megtorlás fekete könyve című művében és több tudományos írásában úgy fogalmaz, hogy ő harag és részrehajlás nélkül tárja fel a tényeket a forradalom és szabadságharccal kapcsolatban. Jobbágyi Gábor a műsorvezető felvetésére azt mondta:

’56-tal kapcsolatban az a baj, hogy a hivatalos történészek sem tudnak megegyezni bizonyos részkérdésekben. Én egy polgári jogász vagyok, itt jelentek meg publikációim, de számos vonalon kapcsolódom 1956-hoz. A történészek elég sok mindent feltártak, de nem eleget. Vannak olyan területek, amelyekről következetesen hallgattak.

Az emeritus professzor megemlítette itt például a munkástanácsok szerepét és történetét. Erről nagyon keveset tudunk, de nagyon fontos szerepük volt a 65 évvel ezelőtti eseményekben.

Mivel én nem vagyok egyik történész műhelynek sem a tagja, egyedül dolgoztam és dolgozom. Én szabad préda vagyok, pláne, hogy olyanokat mondok, ami érdekeket sért. Ez sok mindenkinek nem tetszik

– szögezte le Jobbágyi. Majd hozzátette:

engem mindig szidtak, de én nem válaszoltam ebben a stílusban, többször rájuk is szoktam hivatkozni, de igyekeztem és igyekszem tényszerűen jogászként írni.

Stefka István ezután még felhozta azt is, hogy milyen az akkori és a mostani ellenzék ideológiai felfogása, valamint a Kádár-rendszer természetéről is volt szó. Érintették a különös kegyetlenséggel elkövetett kivégzéseket, a megkínzásokat, illetve Tóth Ilona és Mansfeld Péter személye is beszédtéma volt a hétfői Boomerlázadásban. A műsor végén sarkalatos kérdéskör volt a 2006-os, a gyurcsányi állami terror idején elkövetett eseménysorozat. Jobbágyi Gábor ezzel kapcsolatban részletezte:

2006-ban többek közt a gyakorlatlan védőrendőrök odavezérlésével azt akarták, hogy legyen rendőrhalál. Ez provokáció volt egyértelműen. Voltaképpen akkor nem lett volna rossz a Gyurcsány-kormánynak, hogyha kirobban egy komolyabb fegyveres konfliktus.

A 15 évvel ezelőtti eseményeket pedig már minden magyar ismeri.

A Boomerlázadás hétfői, teljes adását ITT nézhetik meg.