Pesti Srácok

Az oknyomozó újságíró magányossága – Az elszabotált perek margójára

Az oknyomozó újságíró magányossága – Az elszabotált perek margójára

Úgy tűnik, és egyre inkább úgy tűnik, hogy ma Magyarországon oknyomozó újságírónak lenni talán a legfeleslegesebb foglalkozás. Olyanok vagyunk, mint Stallone szórakoztatóan rossz filmjének, a Feláldozhatóknak a hősei. Eldobhatók. Vagy mint India érinthetetlenjei. Kutatunk, publikálunk, elviseljük ismeretlen és ismert emberek mocskolódását, a lejáratási kísérleteket, és a végén végignézzük, ahogyan felmentik őket. Sorban egymás után. Mindet. Most például a négyes metró ügyében. Publicisztika.

Emlékszem egy idősebb kollégámra. Oknyomozó újságíró, éveket kutatott Hunvald György után, írta a leleplező cikkeket, jött az újabb és újabb információkkal, a szoci ex-polgármester újra és újra címlapra került, aztán lecsukták. Emlékszem a jogos elégedettségére, amikor végre bilincsben látta a politikust. És emlékszem arra, hogy hány perre kellett eljárnia, mintha ő – az újságíró – tett volna valami rosszat. És emlékszem arra is, hogy milyen arcot vágott, amikor Hunvaldot kiengedték.

Amikor visszagondolok erre a pillanatra, akkor az ő arcát látom magam előtt, ahogyan hirtelen éveket öregedett. Láttam a mozgásán, a gesztusain, hogy ebbe a semmilyen ítéletbe belehalt kicsit. Lehet, hogy nem így volt, lehet, hogy rosszul rémlik, de mintha akkor megszűnt volna oknyomozó újságíró lenni. Azóta „csak” újságíró. Már nem nyomoz.

De mindegy, tekinthetjük kitalált alaknak is akár, állandó vereségünk szimbólumának. Közös kudarcunk ez évtizedek óta.

PestiSracok facebook image

Úgy tűnik, és egyre inkább úgy tűnik, hogy ma Magyarországon oknyomozó újságírónak lenni talán a legfeleslegesebb foglalkozás. Olyanok vagyunk, mint Stallone szórakoztatóan rossz filmjének, a Feláldozhatóknak a hősei. Eldobhatók. Vagy mint India érinthetetlenjei. Kutatunk, publikálunk, elviseljük ismeretlen és ismert emberek mocskolódását, a lejáratási kísérleteket, és a végén végignézzük, ahogyan felmentik őket. Sorban egymás után. Mindet. Most például a négyes metró ügyében.

Kiderül, hogy Hunvaldék nem mutyiztak, nem csaltak úgy igazán, hogy Szilvásyék kémügye nem volt hazaárulás, hogy a négyes metró ügyében nem történt bűncselekmény, hogy az állambiztonsági nyomozásban részt vett komcsi káderlány jó az ELTE rektorhelyettesének ma is, hogy Sukorót csak álmodtuk, a vörösiszap-tragédiának sincsen felelőse, ahogyan semminek se, menjünk tovább, nincs itt semmi látnivaló.

Pedig van. Ezekkel a felmentésekkel, elszabotált perekkel, átmentett kommunistákkal és ügyészségi közleményekkel újra és újra szemen köpnek minket. Nemcsak minket, jobb és baloldali vagy akármilyen újságírókat, de minket, állampolgárokat. Oda állnak elénk és szembe köpnek – elég hatásos a kép?

Most is törlöm a nyálat.

Fotó: Fortepan.hu

Ajánljuk még

Így árulták el az 1956-os szabadságharcot és a magyar rendszerváltozást az amerikaiak - Molnár Tamás a Polbeatben (videó)

‎Polbeat 2022 október 23.
Százmillió halott van a kommunizmus mögött, kivel akartok ti kiegyezni? - Molnár Tamás képzőművész és antikommunista ellenálló, a 2006. őszi tüntetések szóvivőjének elhíresült mondata ez, aki a Polbeat legutóbbi felvételén Huth Gergellyel és Stefka Istvánnal beszélgetve döntött le egy sor tabu(témát), amikor közösen felelevenítettük azt, hogy az amerikaiak hogyan árulták el 1956-ot, majd a magyar rendszerváltozást is, hiszen akkor is és a nyolcvanas évek végén is kiegyeztek a Szovjetunióval.

Éles lőszerek és beütött, csuklyás alakok a tévészékház ostrománál – Császár Attila volt a Polbeat vendége

‎Polbeat 2023 március 11.
Hiába híresztelték az ellenkezőjét, azaz, hogy a 2006. szeptember 18-i tévéostrom idején a Hír TV és a mögötte állók szándékosan irányították a tömegeket, valójában mi oda mentünk, ahol a drámai események zajlottak, még a közvetlen feletteseinkkel sem volt idő egyeztetni róla. Gyűjtöttük az információkat az utca történéseiről, megvolt a technikánk, hogy ország-világ élőben követhesse azokat, tehát (sajnos egyedüliként a magyar médiában) a munkánkat végeztük – mondta a Polbeatben a Nézőpont Intézet Jótollú Magyar Újságíró-díjával frissen kitüntetett Császár Attila, aki az MTVA-nál, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél végzett bő három évtizedes riporteri, szerkesztő-műsorvezetői munkájával érdemelte ki a kuratórium elismerését. Huth Gergely a műsorban lejátszotta azt az először a PestiSrácok.hu-n bemutatott, drámai belső rádiófelvételt, amelyen a lángoló tévészékházban minden bizonnyal szándékosan magukra hagyott rendőrök kiabálnak kétségbeesetten. Császár Attila válaszul kifejtette sok év oknyomozó riporteri munkája révén megalkotott teóriáját Gyurcsányék akkori, ördögi tervéről. Stefka István pedig a közös médiaháborús élményeket elevenítette fel "Csaszival", hiszen mindketten megtapasztalták, hogy milyen a sajtószabadság "balliberális" módra, amikor 1994-ben a visszatérő MSZP–SZDSZ-hatalom úgy rúgatta ki őket azonnali hatállyal a Magyar Televízióból, hogy még a hivatalos vezetőváltást sem várták ki.