“Az Úr a mi nemzetünket az olyan embereken keresztül, mint vitéz Nagybányai Horthy Miklós volt, meg akarja tartani”

Amikor sor került harminc évvel ezelőtt Vitéz Nagybányai Horthy Miklós újratemetésére, az a történelmi megítélés tekintetében komoly ellentéteket hozott felszínre a magyar társadalomban. De nem a magyar szív és a lélek által érintett emberekben támadt kétség, vagy pláne meghasonlás, hanem azokban, akik évtizedeken keresztül a nemzetellenesen a történelem hamisítói voltak, és azok,  akiket fél évszázadon keresztül meg tudtak téveszteni – ezekkel a szavakkal kezdte megemlékező beszédét Ifj Hegedűs Lóránt református lelkész Horthy Miklós újratemetésének harmincadik évfordulója tiszteletére ajánlott istentiszteleten Budapesten, a Hazatérés Templomában.

Az eseményen megjelentek és felszólaltak a Horthy Miklós Társaság, a Történelmi Vitézi Rend és Tengerészek Egyesületének képviselői, akik Horthy Miklós újratemetésének kezdeményezői voltak és a kormányzó rehabilitációjának leghangosabb követei.

Hegedűs Lóránt prédikációjában emlékeztetett, hogy a református egyháznak is van bőven adóssága napjainkban Horthy rehabilitálása ügyében, amely egyházért a kormányzó olyan sokat tett életében.

Éppen az újratemetés maga mutatta meg, hogy akkor azért olyan püspöke volt a református egyháznak, a plébánia lelkészi elnöke, ráadásul édesapám személyében, aki legtermészetesebben vállalta az újratemetés szolgálatát, és nemcsak természetes volt ez számára, amely kifejezetten megtisztelő, hanem igei látás szerint igyekezett helyre tenni a kormányzónak a történelmi megítélését, államtételi szerepvállalását

-idézte fel a lelkész.

Hozzátette, hogy harminc évvel ezelőtt az egyházban senki sem merte megkérdőjelezni ennek az újratemetésnek a létjogosultságát, sőt a világi hatalom, a kormány több tagja is jelen volt az eseményen, az ötvenezer főt is meghaladó tömegben.

Ifj. Hegedűs Lóránt prédikációjában arra intett, hogy hogy a magyar történelem alapvető tapasztalása, hogyha csak egyetlen egy embert is, aki nemzeti ügyünket, tisztán és elengedhetetlenül felvállalja, azzal az emberrel ha szolidaritást nem vállalunk, akkor nem pusztán kizárólag az az ember fogja megszenvedni a szolidaritás hiányát, a részvétlenséget, a bajtársiasságnak a hiányát, hanem mi magunk, akik ezt a cserbenhagyásos gázolást megengedjük.

Isten megtartása azt jelenti, hogy akkor álljunk ki az üldöztetés, a tiportatás, és ezáltal az elhagyatottság állapotát is, ha mi magunk Isten szerinti önmagunkat soha nem hagyjuk el

-húzta alá.

Felidézte Krisztus szavait a Golgotán, “Én Istenem, Én Istenem, miért hagytál el engem? “.

Édesapám szavai szerint nem Jézus volt a pokolban, hanem a pokol volt Jézusban. Aki magára vette a mi bűneinket, az, hogy Isten szeretettel győzedelmeskedhetett az ő igazsága felett, épp azért, hogy megmaradhasson az ő életigazsága, életigazsággá válhasson, ahhoz az kellett, hogy mindenestül azt a kárhozatot, amely az istengyilkossággal záródott, magával az emberiség bűneivel, az maradéktalanul magába vegye. Ezt az ügyet vállalta Nagybányai Horthy Miklós is, ezért volt képes feleségével együtt mindazt a megpróbáltatást kiállni

-emlékeztetett a lelkész.

Kiemelte, hogy igaztalanul vádolják a kormányzót azzal, hogy önkényuralmi rendszer kiépítését segítette volna, hogy Szálasi rendszertét segítette, építette, mert amit tett, azt kényszer hatására tette. Ezt a szempontot pedig még a nemzetközi jog, az emberi jogi normák is egyértelműen döntő szempontként figyelembe veszik. Ezért Horthy Miklós nem volt háborús bűnösként még csak gyanúsítva sem, a nürnbergi perben kizárólag tanúként hallgatták meg.

Ennek ellenére a történelemhamisítók, illetve a Magyar Tudományos Akadémiának mondott szervezet olyan határozatot hozott, hogy Horthy Miklóstól azért nem lehet elnevezni közterületeket Magyarországon, vagy szobrot felállítani közterületen a tiszteletére, mert önkényuralmi rendszer kiépítésében segédkezett

jegyezte meg Hegedűs.

Horthy Miklós – mint mondta – mindent megtett azért, hogy életpárti szemléletet tudjon szolgálni. A kormányzó a krisztusi lelkületet, krisztusi életigazságot képviselte. Felidézte, hogy a Horthy-korszakban épült például a legtöbb templom a fővárosban. Két tucatnyi templom épült fel, és még több imaház. És csak a székesfővárosban. A Hazatérés Templomán kívül mégsem tudni olyan templomról, amely emléket állított volna neki.

Hegedűs Lóránt prédikációjában megemlékezett Horthy Miklós az elszakított nemzetrészekért folytatott küzdelmére, az első és második bécsi döntéssel történt visszacsatolásokra.

Az Úr a mi nemzetünket az olyan embereken keresztül mint Vitéz Nagybányai Horthy Miklós volt, meg akarja tartani

-fogalmazott a lelkész.

Hozzátette, hogy ma egy olyan hazában élhetünk, amelynek népe nem szolgalelkű a szövetségi rendszerrel, hangoztatunk olyan különvéleményt, amely nemzeti sorskérdés szempontjából, Európa jövendője szempontjából, és az egész emberiség megmaradása szempontjából létfontosságú.

A Horthy Miklós Társaság nevében Balog Barna emlékezett, méghozzá egy Horthy idézettel. Azokkal a gondolatokkal, amelyekkel a kormányzóságra való felkérést vissza akarta utasítani.

Megköszöntem az irántam tanúsított nagy bizalmat, közöltem azonban, hogy a felajánlott méltóságot nem fogadhatom el, és hogy elhatározásom megokolását a nemzetgyűlés iránti tiszteletből, annak színe előtt adom majd elő. (…) 

Mint tiszt Őfelségének tettem esküt; ha elfogadom a kormányzóságot, akkor meg az alkotmányra és a nemzetre kell felesküdnöm. Vajon nem forog-e fenn az a veszély, hogy a két esküben vállalt kötelezettségeim összeütközésbe kerülnek egymással? Ezt a kérdést, melyen leginkább tépelődtem, nem vethettem fel nyíltan, és azt is tisztán láttam, hogy a béketárgyalások súlyos körülményei miatt hazánknak e nehéz napjaiban majd hazafias kötelességérzetemre hivatkoznak. Ezért csak azt kifogásoltam, hogy a leendő államfő számára megállapított jogkör – ahogyan a sajtó közléséből ismerem – teljességgel elégtelen. A kormányzó még el sem napolhatná a nemzetgyűlést, még kevésbé oszlathatná fel.

E megjegyzéseim után a jelenlévők rövid megbeszélést tartottak, majd Rakovszky István13, a nemzetgyűlés elnöke íróasztalához ült és tollal a kezében hozzám fordult: „Kérem, diktálja feltételeit. A nemzetgyűlés teljesíteni fogja.”

(…) Mit válaszolhattam erre?

Miután ennyire sarokba szorítottak, elfogadtam a választást és bevonultunk a több, mint egy órája várakozó nemzetgyűlés színe elé. Letettem a kormányzói esküt a magyar nép választott képviselői előtt, akik a nemzetgyűlés képviselte állami főhatalom erejével megválasztottak.

Soltész Gyula a Történelmi Vitézi Rend helyettes-főkapitánya arra emlékeztetett, hogy az újratemetés, örök nyugalomra helyezés magyar földben egy szerre volt Horthy Miklós saját végakarata és szimbolikusan a diktatúra hivatalos Horthy-képének nagy nyilvánosság előtti megkérdőjelezése. Egyoldalú és igazságtalan elmarasztalásával szemben a kenderesi temetésen hangoztak el először állam vezetői, államférfiúi teljesítményéről beszédek.

Felidézte, hogy 1993-ban az akkori ellenzék, az úgynevezett “demokratikus charta cégtáblája” vészharangot kongatott. A temetés előestéjén a fővárosban tiltakozó demonstrációt szerveztek. Azt állították, hogy egy olyan embert emelnek fel nemzeti lelkületből, aki a szomszédos országokkal szemben területi követelésekkel lépett fel.

A hazaárulók, a magyar szabadságot kiárusítók, a történelemhamisítók szégyenletes önvédő propagandája az 

-fogalmazott Soltész Gyula.

Majd sokkolta őket – folytatta az akkori események felidézését – hogy az újratemetésen több mint ötvenezer ember vett részt. A Történelmi Vitézi Rend helyettes-főkapitánya hangsúlyozta, hogy a kormányzó, a nemzeti hadsereg megmentője és a Trianonban csonkolt nemzet megmentője volt. Majd feltette a kérdést, hogy vajon mikor kapja meg a méltó elismerést ezért. Mikor állhat ott szobra a többi hősünk mellett a Hősök terén?

Mikor jön el az a nap, amikor állami szinten el merjük ismerni az ő hazaszeretetét, becsületét, tisztességét és bátorságát?

Ezt nem tudjuk, de azt igen, hogy az igazság természete, hogy mindig kiderül, győzedelmeskedik. Idézte még John Milton költőt: Ki látott még olyat, hogy a hazugság az igazsággal szemben, nyílt küzdelemben alul maradt volna?

Utolsóként Kalcsits Péter tengerész szólalt fel, aki nem csak szervezője volt Horthy Miklós újratemetésének harminc éve, hanem az is megadatott neki, hogy a reptérre érkező koporsókat társaikat a vállukon emeljék ki és vigyék a halottas kocsikig, amelyen  Kenderesig szállították.

Ennek történetét idézte fel, amit hétfőn megjelenő videó riportunkban tőle személyesen is hallhatnak majd. A megemlékező istentiszteletet követően a szónokok közösen koszorúzták meg Horthy Miklós Hazatérés Temploma előtt álló szobrát.