Összenő, ami összetartozik
Sokan úgy emlékeznek, hogy ezt a címben szereplő alapigazságot Magyarországon először Orbán Viktor használta. Ugyanis a Fidesz pártelnöke a rendszerváltás elárulásaként értékelte az SZDSZ koalícióját az MSZP-vel. 1994 szeptemberében a parlamentben kijelentette, hogy a két kormánypárt egy és ugyanaz: „ma már nyugodtan mondhatom az ország politikai jellemzésére és hívhatom segítségül Willy Brandtnak a német újraegyesítéskor mondott szavait. Most összenő az, ami összetartozik”. Az összenőtt MSZP és SZDSZ együtt is maradt 14 évig, de a különböző balliberális elágazásai ma is együttműködnek, együtt élnek.
Tehát nincs új a nap alatt, nem kell meglepődni, ha a Jobbik szombati tisztújító pártkongresszusán Jakab Pétert választották elnöknek, azt a jobbikost, aki országos szinten folytatott politizálásának kezdete óta hangosan (és harsányan) kacérkodik a Gyurcsány-párttal, a Demokratikus Koalícióval való együttműködéssel. A párt láthatóan tovább hasadt, miután a kongresszuson kisebbségben maradtak a Gyurcsány-ellenesek. Jakab Péter a voksok 87 százalékát gyűjtötte be, mint egyedüli induló. Mindenesetre Jakab ezt az arányt megfelelő felhatalmazásnak érezte ahhoz, hogy komoly változtatásokat jelentsen be, amelyek közül az egyik legérdekesebb, hogy mostantól „érdemalapú” pártot szeretne csinálni a Jobbikból. Ettől szerintem már régen eltávolodtak, hiszen a látszólag jobboldali, nemzeti keresztény alapokon álló pártból sikerült egy, a balliberálisokhoz, a Soros ideológiát követő, a nyílt társadalomhoz sodródó pártot csinálni.
Ez a párt csökkenő népszerűségén látszik, mert egy 21 százalékos Jobbikból sikerült mára egy 8-10 százalékos tömörülést létrehozniuk.
A frissen megválasztott pártelnök arról is beszélt, hogy Gyurcsánnyal „képtelen közösséget vállalni”, mivel a bukott kormányfő rendszerét „az emberek nagyon egyértelműen leszavazták”. Újságírói kérdésre válaszolva mégis úgy nyilatkozott, hogy a Fidesz leváltása érdekében hajlandó a DK-val szövetkezni.
Ez lesz valószínűleg az a pont, amikor a még megmaradt nemzeti érzelmű választók jelentős része elfordul a Jobbiktól. Akkor valóban szüksége lesz a DK-val való fúzióra.
De mire is számíthattunk ettől a Jobbiktól?
Csurka István, a MIÉP elnöke már 2010-ben kijelentette, hogy aki a Jobbikra akar szavazni, az tegye, de tudjon róla, hogy ezzel az MSZP-t és az SZDSZ-t támogatja, ugyanis a Jobbik e két párt fantomszervezete. A MIÉP elnöke úgy látta, hogy akkor, a 2010-es magyarországi választásokon az dől el, hogy folytatódik-e az idegen megszállás, amely nem engedi munkához, jövedelemhez jutni a magyarokat, s amely megfojtja a magyar gazdaságot és a kultúrát, vagy ismét teret nyer magának a magyarság.
Ma már tudjuk, hogy a keresztény jobboldal, a Fidesz-KDNP pártszövetség győzött, és immár tizedik éve dolgozik hazánk jobbításán. De az idegen megszállás – szellemileg, kulturálisan is gondolom – veszélye nem múlt el, határainkon ott torlódnak a migránsok ezrei. Ennek egyik fő támogatója a Jobbik lett. Érdekes, hogy még 2010-ben Szűrös Mátyás, aki a nemzeti baloldalt képviselte, azt mondta, hogy a Jobbik csak a trójai faló szerepét játssza.
Ezek után nem kell különleges jóstehetség ahhoz, hogy mi várható a már sokszor mezt cserélő Jobbiktól. Ez az agresszív, akarnok Jakab Péter még sok borsot fog törni a demokratikusan, a jogállamban gondolkodók orra alá. Igéreteiből egy szavát sem szabad elhinni. Pont ugyanannyira ártalmas, mint Gyurcsány Ferenc.
A szélsőségesek ismét egymásra találtak.
Ez nem új Magyarországon. A kisnyilasok, akik részt vettek a második világháború utolsó hónapjainak borzalmaiban, végül megbocsátást nyertek Rákosi kommunistáinál és beléptek az új terrorszervezetekbe (ÁVO, ÁVH, Katonapolitikai Osztály), hogy ott folytassák bűnös életüket, ahol abbahagyták.
De gondoljunk csak Heller Ágnes filozófusra, aki 1945 után szélsőséges komcsi volt, sőt a cionista mozgalomban is részt vett, majd megtagadta 1956-ot, aztán kebelbarátja lett Aczél Györgynek, akinek segedelmével Nyugatra távozhatott. Aztán 1990 után az SZDSZ színeiben rendszerváltónak mutatkozott be, halála előtt viszont szorgalmazta az antiszemita, cigánygyűlölő, rasszista Jobbik felvételét a balliberális táborba. Ami végül is megtörtént.
Mi ez, ha nem a legnagyobb amoralitás a politikában?
Összenő, ami összetartozik! Hölgyeim és Uraim, ne tévesszék meg Önöket a Jobbik szirénhangjai, hogy majd a „csalódott fideszesek” felé fordulnak. Nem, az ő céljuk egy és ugyanaz, mint a Soros hálózaté és a balliberális (DK,MSZP, Momentum, Párbeszéd...) pártoké. A nyílt társadalom megteremtése, a nagy katyvasz létrehozása a végcél a nemzetállamok megszüntetésével egy kozmopolita, internacionális világban. Csurka István nem véletlenül idézte 1986-ban Az elfogadhatatlan realitás című esszékötetében Nagy László egyik versrészletét, A gengszterekhöz verséből:
„Önök életrevalók, önök ügyesek,
ruganyosak, a Rosszal örök jegyesek,
álarcot vesznek, álnevet, álkulcs-füzért,
álkoszorút, mit bűzzel a güzü izélt,
ájulok, ahogy a másét kebelezik,
álltában a kassza-mackót kibelezik!”
Ez ma is a valóság.
