Örök kérdés, amit nyilván sohasem fogunk tudni mindenki megelégedésére eldönteni, ugyanis egy hitvita ez: kinek van igaza? A jobb- vagy a baloldalnak? Természetesen mindenki azért van azon az oldalon, ahol van, mert úgy gondolja, hogy ott az igazság. És ha pusztán elméletben, a legalapvetőbb gondolatot, a társadalmi-gazdasági ars poeticát vizsgáljuk, akkor valóban nem is lehet egyértelmű választ adni.
A jobboldal azt vallja, hogy támogassuk azokat, akik maguk is okosak; ügyesek, tehetségesek. Teremtsünk számukra további lehetőségeket; mert ez ösztönzi őket arra, hogy még többet dolgozzanak, vállalkozzanak. Az általuk létrehozott értékekből, javakból aztán a további rétegek is részesülnek, így magukkal húzzák az egész gazdaságot és társadalmat. Az elesettek, tehetetlenek, szegények számára az állam biztosítsa a létfenntartáshoz szükséges minimumot, de a megsegítésüket ezen túlmenően az egyénekre, illetve az államtól független szervezetekre bízza, jótékonyság formájában.
A baloldal viszont hisz a felülről vezérelt társadalmi szolidaritásban. A vagyoni egyenlőtlenségek mesterséges csökkentésében. Abban, hogy a szegényebbeket állami eszközökkel, például a tehetősebbek számára előírt magasabb adókkal kell segíteni. Nem elegendő, hogyha a nemzetgazdaság természetes folyamataira, illetve az emberek jóérzésére alapozzuk a nehezebb helyzetben lévők felemelését.
A szélsőségek nyilván egyik oldalon sem jók. Sem a vadkapitalizmus, ahol mindenkit csak a saját profitja érdekel, sem pedig a kommunista egyenlősdi, ahol mindenkitől elveszünk mindent, hogy aztán – elvileg egyenlően – szétosszuk. Közöttük olyanoknak is adva, akik soha semmit sem dolgoztak érte. Az egy legitim vita, hogy milyen mértékű legyen az állam befolyása, és milyen formában történjen ez. Annak érdekében, hogy a jövedelmi különbségek ne legyenek elviselhetetlen mértékűek, és ne legyen egy nagyon szűk rétegnek kiszolgáltatva egy nagyon széles réteg. Nagyon leegyszerűsítve: a jobboldal a tehetséges, ambiciózus középosztály megerősítésében hisz, amely egyfajta természetes „gravitációt” képes kifejteni, magával húzva az alsóbb rétegeket is, ugyanakkor kellő erőt tud képezni az államhatalom esetleges túlkapásaival szemben is. A baloldal a jóságos állam szabályozó erejében, képességében hisz. És a kettő akár még vegyesen is megjelenhet egy-egy ország politikájában. Ez a dolog elvi, elméleti része, de nézzük meg a gyakorlatot. Azokat a legfontosabb elveket, ügyeket, ha úgy tetszik, projekteket, amelyek a mai, gyakorlatban is létező jobb- illetve baloldalt meghatározzák.
Elsőre talán kissé meredeknek tűnő állításom az, hogy a baloldal kedvenc ügyei mind a halálba vezetnek. Ez lehet egész konkrétan, egy ember halála, lehet az emberek valamely képességének a teljes elcsökevényesedése – így emberi mivoltunk valamely fontos részének elvesztése –, vagy ad abszurdum, az egész emberiség halála is.
Persze amikor ilyesmit állítunk a baloldalról, vérig szoktak sértődni, de oké, nézzük akkor a legfontosabb ügyeiket!
A mai baloldal legmarkánsabb törekvései
1) Abortusz. Legalizálni akarják, illetve már sikerült is világszerte. Nem csak lehetővé tenni, hanem népszerűsíteni, sőt, a fiatalok számára természetessé is tenni. Mint egy könnyed döntés az életben. B…szunk, ami a csövön kifér, aztán ha becsúszik a baba, annyi baj legyen, jöhet a küret. A botmixer. Mint amikor hagymával jól telepakolva kérjük a hamburgert, de aztán hirtelen csókolózni támad kedvünk, úgyhogy fogjuk és kukába dobjuk belőle a hagymát. Azt nem kell magyarázni, hogy az abortusz az halál. Egy élő magzatot elpusztítunk. Lehet rá okot ideológiát, magyarázatot találni; ezek legitimitásának eldöntése most nem tisztünk, de ettől még a tény nem változik: az abortusz valaki számára halált jelent. És ha minden magzatot megölünk, akkor az rossz lesz az egész emberiség számára.
2) Hasonlóan az emberiség kihalásához vezet az LMBTQ bizbaszlófasz az összes betűjével. Itt sincs értelme vitatkozni: ez egy zsákutca. Nem megy tovább az élet. A Családazcsalád baromsággal sem érdemes jönni, mert ez is egy valóságtagadó érvelés. Persze, elvileg felnevelhet egy gyereket két azonos nemű ember, de ahhoz, hogy az a gyerek megszülessen, két ellentétes neműnek, két heterónak kell összekoitálnia. És nincs abortusz.
3) A drogfogyasztás legalizálása sem bonyolult sztori. Aki sokat kábítószerezik, meghal. Ezzel szemben is csak szalmabáb-érvelések léteznek. Persze, bele lehet halni az alkoholba is. De attól, hogy az alkohol káros, attól nem lesz kevésbé káros a drog. Kulturált, mértékletes alkoholfogyasztás létezik. Marhapörkölt mellé meg lehet inni egy pohár bort ebédnél, évtizedeken át, bármilyen probléma nélkül. A meggyes pitére mindig kokaint szórni porcukor helyett, kivenni a málnaszörpből a szívószálat és felszippantani; ennek elkerülhetetlen következményei lesznek. A drogfogyasztás nem létezik függőség nélkül, hiába okoskodnak bármit a muciológusok. És a drogosok mind hamar halnak. És a szétkábszizott, alulmotivált, magatehetetlen egyedekből álló társadalom is halálra van ítélve.
4) A migráció ösztönzése annyiban bonyolultabb, hogy ott ugyan nem hal ki az emberiség, csak annak egyes csoportjai, hogy a helyüket más csoportok vegyék át. Az erényfitogtató, jóemberkedő, a nagy jóléttől elhülyült, a politikai manipulációtól öngyűlölővé vált nyugati világ önként ássa a saját sírját, amin aztán lehet, hogy más kultúrák majd táncolnak, de a nyugat, a nyugati civilizáció számára ez akkor is halált jelent.
5) A politikai korrektség kultúrája, a gyűlöletbeszéd betiltása abból a látszólag vállalható, sőt, szimpatikus gondolatból indul ki, hogy legyünk civilizáltak, ne bántsuk egymást, lehetőleg szavakkal sem. A Biblia is a felebaráti szeretet hirdeti – imádnak is ezzel érvelni az ateista baloldaliak. Csakhogy a kulturált beszédmód, egymás tiszteletben tartása nem azt jelenti, hogy nem beszélhetünk bizonyos dolgokról. Hogy nem lehet más a véleményünk, mint amit a „jóemberek tanácsa” meghatároz. A beszéd korlátozása a gondolkodást is korlátozza. Az önálló gondolkodás halála pedig a kreativitást, az ambíciót, a kételkedést, a rögzült dogmák meghaladását akadályozza meg. Végső soron ezek is az emberiség halálához vezetnek.
És ez mind-mind független attól, hogy valaki liberális, vagy neomarxista. Ezek a mai baloldali gondolkodás alappillérei. A legfontosabb törekvéseik. Alapvető ideológiai doktrínáik. És megsértődnek, hogy szerintünk ez mind a halálba vezet.
Ha megkérdezzük őket, hogy rendben, akkor meg tudjátok-e cáfolni, mondani valami olyat markáns baloldali ügyet, ami nem a halálba vezet…na, ilyenkor jön a síri csend. Tücsökciripelés. Mert nem tudnak. Jó, a társadalmi egyenlőség gondolata önmagában nem vezet halálba – csak amikor megpróbálták megvalósítani. Vagy mert éhen haltak az emberek, vagy mert eleve megölték azokat, akik máshogy gondolták. Esetleg megölték azokat, akik máshogy gondolták, a többiek meg éhen haltak utána. Láttuk tehát a baloldal mai, gyakorlati törekvéseit, a megvalósuló, vagy megvalósítani kívánt programjait. És mi a helyzet ma a jobboldalon? Mik a főbb sarokpontok?
A mai jobboldal legmarkánsabb törekvései
Az abortusz korlátozása. A család, a nemzet, a hit és a kereszténység, valamint a szólás és a lelkiismeret szabadsága. Hova vezetnek ezek? Az élethez. A család újabb és újabb életeket hoz létre. Az erős nemzet fennmarad. A szólás szabadsága, az egymástól eltérő vélemények ütköztetése, megvitatása szellemi egészséget jelent. A szellemi egészség az élet egyik fontos eleme.
A kereszténység pedig nem csak a túlvilágon ígér öröklétet, de itt, a földön is védi az életet. A magzati életet is.
Vezető kép: MTI/EPA/Hayoung Jeon
Facebook
Twitter
YouTube
RSS