Harmincezer márkát fizetett az állambiztonság III/I. Csoportfőnöksége azért, hogy tulajdonosa legyen a németországi magyar emigráció talán legjelentősebb kiadójának. A nagy tervet svájci hitelből fedezték volna, de végül saját embereik mondtak csődöt. Átvert állambiztonság, pénzsóvár ügynökök, Bayern München, Márai és Faludy.
KOVÁCS BÁLINT – PestiSrácok.hu
„1988. augusztus 15-én a Belügyminisztérium III/I-1. osztálya és a III/I-7. osztálya, közösen elkészítettek egy intézkedési tervet, a magyar emigráció egyik legtekintélyesebb németországi kiadójának, az Újváry-Griff Verlagnak a felvásárlására” – írja Bank Barbara történész az Egyharmad és III/1. című kiadvány bevezetőjében (itt teljes egészében elolvasható). A Hamvas Intézet gondozásában megjelent kötet (részben) azzal az alig ismert állambiztonsági művelettel foglalkozik, amelynek – logikailag nehezen kikövetkeztethető okból – a „Bayern München” fedőnevet adták. A kultikus emigráns kiadó bekebelezésével a hálózat több legyet ütött volna egycsapásra. A szolgálatnál úgy vélték, így ellenőrizni, befolyásolni, bomlasztani tudják a magyar emigrációt, másrészt jelentős devizabevételt is reméltek. Ráadásul eldönthették, kitől, mit, milyen formában jelentetnek meg, s az sem mellékes, hogy a kiszemelt Újváry-Griff Verlag rendelkezett Márai Sándor, Vaszary Gábor és Faludy György kizárólagos kiadói jogával (Újváry Sándor kiadó és Márai Sándor bensőséges, baráti kapcsolatáról, levelezésükről itt olvashat részletesen).
Könyvmoly… /Jelenet Az ügynök élete című filmből
„Az 1988 októberében és novemberében végrehajtott operatív akció keretében, dr. Dalmady György és dr. Balogh János közreműködésével, illetve végrehajtásával megtörtént a „Bayern München” objektum tulajdonba vétele és a működési engedély megszerzése „Burford” nevére” – áll az 1988. november tizenhatodikán kelt állambiztonsági jelentésben. A kiadó irányításával a nyugati emigrációban ismert (és az állambiztonságnak szorgalmasan dolgozó) Molnár Jánost, alias „Burford”-ot bízták meg. (Molnár története külön tanulmányt érdemelne, nem nagyon volt olyan ellenzéki összejövetel az egykori NSZK-ban és Nyugaton, ahol ne lett volna jelen, s ne készített volna film-, vagy hangfelvételt). Egy titkos záradékban pedig kikötötték, hogy a létrejött kiadó bevételének egyharmada a III/I. Csoportfőnökséget illeti. Jó, ropogós márkában.
A hálózat emberei bevették a vállalkozásba a budapesti Pallas Kiadót is, hiszen így lehetett „kifehéríteni” az ügyleteket. A Pallas vezérigazgatója, Siklósi Norbert kiváló partnernek bizonyult, hiszen rögvest megszerezte az idegen nyelven megjelenő magyar lapok és folyóiratok terjesztési jogát az állambiztonsági Interedition-Griff számára, az ehhez köthető busás, negyvenmilliós állami támogatással együtt. („Minden körülmények között az embersége volt döntő” – mondta 2008-ban Siklósi temetésén Balog János, a MÚOSZ Örökös Tagok Testületének elnöke…)
Állambiztonsági játszma – svájci hitelből
A váz megvolt, már „csak” a tőkét kellett megszerezni, s igencsak megnehezítette a helyzetet, hogy valutára volt szükség. Hitelre gondoltak, amelyet„Burford” kapcsolatai révén egy svájci banktól kívántak megszerezni. A terv szerint az egymillió dolláros kölcsönt a Pallas veszi fel (évi négy-öt százalékos kamatra), majd átutalta volna a Magyar Nemzeti Banknak „népgazdasági hasznosítás céljára”. „Ezt az MNB 6-7 százalékos kamattal forgathatta volna vissza a gazdaságba, és a kamatkülönbözetből származó bevétel képezte volna a későbbiekben az NSZK-ban a „Bayern München” működésének az alapját” – összegzi Bank Barbara. Rafinált pénzmosás, állambiztonsági módra.
Pontos (?) elszámolás / Ill.: PS
A terv – részben – sikerült. „Burford” 1988 októberében megvásárolta a németországi Griff Kiadót (és a kiadói jogokat), majd közös vállalkozásba szervezte a Pallasszal. Az új, állambiztonsági cég 1989 januárban Griff Kontinent néven lett bejegyezve, a tőke egyharmadát – a terveknek és a titkos záradéknak megfelelően – a III/I. Csoportfőnökség biztosította. A baj ott kezdődött, amikor fény derült arra, hogy a másik két egyharmados tulajdonos nem pénzzel, hanem ingó- és ingatlanvagyonnal („Burford” Mercedese, illetve a Pallas irodája) szállt be.
Hiába vártak a kétharmadra /Ill.: PS
Nem véletlenül volt „felháborodva” az állambiztonság (Jelentés „Bayern München” közös vállalat és „Burford” ügyében – részlet): „Kiderült azonban, hogy az 1/3-os tőkerészesedést kizárólag szervünk fizette be 30 ezer DM formájában, amelyből Siklósi Norbert és „Burford” az úgynevezett szerzői jogokat megvásárolta. „Burford” készpénzt egyáltalán nem, tőkerészesedésként Mercedes 300 típusú gépkocsiját ajánlotta fel, illetve Siklósi ezt fogadta el. Siklósi ugyanakkor a rendelkezésére álló 300m2-es (Pallas kiadóvállalat) irodahelyiségét tudta be alaptőkeként, készpénz onnan sem került a vállalati kasszába. A vállalkozás emiatt mindmáig sem beindulni, sem működni nem tud, mivel indulótőke hiányában a minimális tevékenységet sem tudják finanszírozni. Siklósi, majd „Burford” részéről kezdetben óvatos formában, majd később egyre erőszakosabban tapasztaltuk puhatolódzást, majd követelődzést, hogy „a közös érdek alapján” segítsük anyagilag a vállalat beindulását, illetve további működését… „Burford” ma már 60-70 ezer DM-es hiányokról beszél és ezt rajtunk próbálja behajtani”.
Burford ügynök már nem jó ügynök /Ill.: PS
A „Bayern München” tehát elhasalt, az akciót lezárták, s egyben azt is „megállapították”, hogy a saját zsebére dolgozó „Burford”-ot nyilvánvalóan a nyugatnémet titkosszolgálat irányította. Erről árulkodik az ügynökre vonatkozó részlet az előbb említett jelentéshez csatolt „megjegyzésből”: „1988 őszén – kiemelkedő hírszerző tevékenységéért – Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetésben részesítettük (ezt éppen Dalmady vitte ki neki – a szerk.). Ekkortól kezdve kérte, hogy őt minősítsük át hivatásos munkatárssá és öccsét – „akiért a legteljesebb mértékig kezességet vállal” – saját maga helyett ügynökként foglalkoztassuk a továbbiakban. Egyben kérte, hogy hírszerző szervezetünk pártszervezetének tagja lehessen. Karakterének kiegészítéseként megjegyzendő, hogy „Kolter” ügyben lezajlott vizsgálat során „Burford” őszintétlen, hazudozó és félrevezető magatartást tanúsított és tanúsít mind a mai napig… Erőszakos kísérletei, hogy a BM hírszerzés legmagasabb szintű vezetőivel valamilyen formában kapcsolatot teremtsen (levélküldések, telefonálgatásai) ezt csak alátámasztják”. Néhány hónappal később már a kizárását javasolják.
Kizárva /Ill.: PS
Az állambiztonság hamar belátta, hogy a Bayern csak a futballpályán sikeres: „További részvételünk az ügyben csak újabb jelentős anyagi és erkölcsi veszteségeket okozna szervünknek. „Kiugrásunk” a már elköltött 30.000 DM-es veszteséggel most megoldható – sőt a jelenlegi szituációban még egy olyan „gentleman-agreement” megállapodással is zárhatnánk az ügyet, amely a későbbiekben biztosítaná számunkra ennek az összegnek a megtérülését is”.
Dalmady százados ma már ügyvéd
Bár mosolygásra késztet egy állambiztonsági jelentésben a „gentleman-agreement” szóösszetételt olvasni, inkább maradjunk a tényeknél: a Griff Kontinent 1990-ben még kiadott néhány könyvet Budapesten, később nevet változtatott, majd 1997 őszén megkezdték a felszámolását. „Burford” ügyének vizsgálata során kiderült, hogy az ügynök rokona kapcsolattartójának és egyben beszervezőjének, Dalmady Györgynek. Utóbbi ellen vizsgálat indult, amelynek végén fegyelmit kapott, majd lefokozással elbocsátották. S ha igaz, amit Bayer Zsolt írt a Magyar Hírlap álláspontjában egy Hitelben megjelent tanulmányra hivatkozva, akkor ő is sikerrel élte túl a rendszerváltást. „1990 szeptemberében öt év hat hónapra fogházra ítélik. A csapat szétszéled, mást semmilyen szankció nem ér. Dalmady ma egy ügyvédi irodát működtet. Az irodának Kínával, Oroszországgal és Ukrajnával vannak kapcsolatai” – írja a napilap publicistája. Nem nagyon tudnánk mit hozzáfűzni…
Facebook
Twitter
YouTube
RSS