Békés Márton a Látószög blogon írta meg, hogy a külföldről ispirált aktivistáskodás hogyan vezetett el Magyarországon is a hivatásos forradalmárkodáshoz és a külföldi beavatkozási kísérletekhez. A „színes forradalmak”, a „magyar Majdan” tematikája állandóan a politikai napirenden szerepel a magyarországi ellenzék esetében. Utóbbi alatt nem csupán a „civil” aktivistákat, a parlamenti és azon kívüli pártokat kell érteni, hanem a külföldről finanszírozott, jórészt Soros-forrásokból gazdálkodó nemkormányzati szervezeteket, a szintén ilyen pénzekből, valamint amerikai, holland és német kormányjuttatásokból élő médiákat, és a humánszférához tartozó területek (akadémia, egyetem, színház) „független” platformjait is, a legkülönfélébb jogvédő szervezetekkel együtt.
A 2010-es években számos olyan csoport alakult Magyarországon, amelyek az ellenzék gyenge parlamenti politizálásánál szervezetileg és tematikailag is jóval szélesebb kört képesek elérni, illetve mellettük mozgósítani. A nemkormányzati szervezetekből, NGO-platformokból, alapítványokból és nyomásgyakorló csoportokból álló közeg nem érintetlen a Soros-támogatásoktól, több ponton kapcsolódik a zöldbaloldali pártok körüli holdudvarhoz és a kivétel nélkül a VIII. kerületben található újbaloldali közösségi terekhez (Auróra, Gólya, Patyolat), valamint az alternatív (szocialista, szövetkezeti, zöld) baloldali szellemi körökhöz (Fordulat, Helyzet Műhely, Mérce, Társadalomelméleti Kollégium, Új Egyenlőség). Szintén kimutatható személyi átfedés a hazai újfeminista és LMBTQ-szcénával
– írja Békés Márton.
Vezető kép: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS