Az árfolyamkockázat egyes jogi kérdéseit vizsgálta meg a héten a Kúria mellett működő, bírákból álló konzultációs testület. A testület egyebek között azt is megállapította, hogy az árfolyamkockázat kérdése igen lényeges, olyannyira, hogy ha az arról szóló feltétel tisztességtelen, akkor az egész szerződés érvénytelen, ennek nyomán pedig a fogyasztó nem kötelezhető az árfolyamkockázat viselésére.
Az elemzés a legapróbb részletekig áttekintette a témakört, megállapítva például, hogy csak akkora pluszterhet kell viselnie a hitelfelvevőnek, amennyire a bank előre és érthetően felhívta a figyelmét – ismerteti csütörtöki számában a Magyar Nemzet. A napilap cikke szerint a Kúria mellett működő, devizahiteles érvénytelenségi pereket vizsgáló konzultációs testület jó ideje vizsgálja a devizahitelezés egyes jogi részleteit, most pedig az egyik legfontosabb függőben maradt kérdést, az árfolyamkockázat ügyét elemezte. A legfőbb ítélkező fórum közlése szerint a testület 140 devizahiteles pert tekintett át, az ezekből levonható általános következtetéseket pedig tíz pontban összegezte. Az egyik leglényegesebb megállapítás azzal foglalkozik, mikor tisztességtelen a hitelszerződésnek az a rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot a fogyasztó viseli. Tisztességtelen a passzus, ha az árfolyamkockázat viseléséről szóló tájékoztatás elmaradt, vagy volt ugyan, de nem volt megfelelő.
A szakmai testület rögzítette például, hogy a bank tájékoztatása akkor nem volt megfelelő, ha azt, hogy ki viseli az árfolyamkockázatot, csupán kikövetkeztetni lehetett a szerződés egyes rendelkezéseiből. A testület egyebek között azt is megállapította, hogy az árfolyamkockázat kérdése igen lényeges, olyannyira, hogy ha az arról szóló feltétel tisztességtelen, akkor az egész szerződés érvénytelen, ennek nyomán pedig a fogyasztó nem kötelezhető az árfolyamkockázat viselésére. Szintén fontos, hogy a grémium szerint arra nincs lehetőség, hogy a Kúria az árfolyamkockázat megítélése ügyében átfogó jellegű iránymutatással igazítsa el az ország bíróságait. Az árfolyamkockázatot ugyanis ügyenként lehet csak vizsgálni, az adott eset bizonyítékainak értékelése után.
A szakmai testület még nem fejezte be a témakör elemzését. A grémium ezután azt vizsgálja meg, hogy az árfolyamkockázatról szóló kikötések érvénytelensége milyen jogkövetkezményekkel jár, és a felek közötti elszámolás milyen elvek szerint történhet
– olvasható a Magyar Nemzetben.
Forrás/fotó: MTI
Szőke ciklon
2019-04-13 at 09:41
Ezeket a hiteleket az árfolyamkockázat oldaláról vizsgálni helytelen. Ilyen alapon én holnap beperlem a tőzsdét, mert az ott vásárolt részvényeim értéke jelentős mértékben estek! Természetesen nem lenne igazam, és annak a hitelfelvevőnek sincs, aki tudta, hogy pld frankban számolják a hitelét. Neki is számolni kellett volna az árfolyam változással, anélkül, hogy a bank erre felhívta volna a figyelmét, hisz ezt megelőzően is folyamatosan csökkent a forint árfolyama. Őket elkábította, a forinthitelhez képest nagyon kedvező kamat.
Ha valamit érdemes lenne vizsgálni, az az, hogy volt-e a hitelnyújtás mögött tényleges valuta vásárlás, vagy csak egyszerű könyvelési ügylet volt. Ilyen alapon egyébként a krumpli/kávé/kőolaj világpiaci árában is számolhatták volna a hiteltartozást. Természetesen a bank tisztában volt azzal, hogy svájci frankban tartja nyilván, azon ő nem veszíthet!
Namond
2019-04-12 at 13:48
Kilenc év vajúdás után a szakértő bírói testület jobb személyes meggyőződése – előítélete – ellenére egeret szült.
Az eddigi ítéletek felülvizsgálatáról ugye NEM, és a téves ítéletek miatti kártalanításokról, az ezekkel kapcsolatos bírói felelősségről, SEM határoztak?
pofonfa
2019-04-12 at 12:37
Amikor kellett volna, amikor a kormány verekedett a bankokkal, meg a Bankszövetséggel, akkor kussolt a T.bíróság. zt ellenzék,élen a szocikkal meg Fletóval hiszterizálták a Nyugatot, hogy az Orbán bank ellenes.Azért érdemes erre is visszaemlékezni.
Namond
2019-04-12 at 17:11
Nagyon igaz.
Logikus
2019-04-12 at 09:32
Néha napján valami jót is mondanak ezek a bírók…
Mátyás
2019-04-12 at 09:19
Arról már nem is beszélve, hogy egyáltalán nem szabadna annuitásos hitelt megengedni. A bankok tartalékrátáját pedig fel kéne emelni 10%-ról 100%-ra. Így ugyanis nemlétező pénzt andnak kölcsön és azután kell igazi pénzzel a kamatokat fizetni. Vagy ha marad 10%-on, akkor legalább ne tehessenek jelzálogot az ingatlanra, mert valójában nem éri kár őket (vagy csak 10%-ban), ha nem fizeted vissza.
Kétes
2019-04-12 at 08:39
Mi van!?
A bíróságok azt nem tudták megállapítani 15 éven keresztül, hogy a szerződésben érthetően és világosan benne van (benne kell, hogy legyen) az árfolyamkockázatot viselő fél személye!
Ehhez nem kell atomfizikusnak, vagy agysebésznek lenni! A bíróságok alkalmatlanok…
apamaci
2019-04-12 at 07:23
A “devizahitelek” bírói elemzése már a gendertudományhoz hasonlítható magasságokba ér!
Minden hitelfevevő forint hitelt vett fel amelyet “devizában tartottak nyilván”.
Ezt a bankok is elismerik.
Vagyis az árfolyamnak semmi hatása nem lehetett volna a hitel összegére, a törlesztő részletekre!!
Például egy 10 milliós hitel a felvételkor kb 80 ezer svájci frank értéken lehetett nyilvántartva. Az árfolyam változásakor ez lecsökkenhetett volna 70 ezer, vagy még kevesebb frankra, de a valós hitel összege ettől 10 millió forint maradt!!
Ezzel szemben a bankok a 10 milliós hitelt nyilvántartották 80 ezer svájci frankként, majd az árfolyam változáskor maradtak a 80 ezer svájci franknál és annak értékét számították át forintra. Ehhez jöttek még a hitelszerződésben nem szereplő, de azért devizában felszámolt “költségek”. Így emelkedett drasztikusan a forintban megfizetendő adósság!! Vagyis a bankok nyilvánvalóan sokkal többet követelnek, mint amennyit kölcsön adtak!!!
Ezt az egyszerű igazságot nem képes belátni a kommunista befolyás alatt álló kúria és ezért folytatnak szómágiát a hülyeségük elleplezésére!!
hesslerezredes
2019-04-12 at 09:42
10/10!!!!!!!
Namond
2019-04-12 at 17:03
Téves az ügylet leírása.
ALAPTÉTEL:
A deviza NEM valuta.
ELMÉLETILEG:
A bankok az ügyfél deviza számláján a hitelnek megfelelő összegű devizát írnak jóvá és azt banki vételi árfolyamon forintban fizetik ki az ügyfélnek.
A törlesztés előzetes ütemezése devizában történik, melynek aktuális részletét, aktuális árfolyamon forintban kellett törleszteni.
A KÉRDÉS AZ:
A kereskedelmi bankok betartották-e a kötelező tartalékráta képzés előírásait?
Volt-e és honnan (saját követelésből, Nemzeti Banktól vásárlásból) annyi devizája a kereskedelmi bankoknak, amennyit kölcsönként kihelyeztek?
Azaz devizával finanszírozták-e a deviza kölcsönöket vagy csaltak és részben vagy egészben forinttal finanszírozták a hitelfelvételeket.
Az Ön példája szerinti 80 ezer svájci frankot hányszor adták kölcsön más-más ügyfeleknek?
Kellő gondossággal jártak-e el a kereskedelmi bankok részvényeseik tulajdonosi érdekei biztosítására, azaz kötöttek-e hitelfedezeti biztosításokat?
FŐ KÉRDÉS:
A kötelező tartalékráta képzés előírásai követték-e a kihelyezett hitel tömeg nagyságát?
Megszegték-e a bankok a pénz teremtésre (multiplikátor hatás) vonatkozó előírásokat és ezzel saját belső és a külső szabályi előírásaikat?
A nagy tömegű deviza hitel piacra zúdítása (a multiplikátor hatáson keresztül), mekkora negatív hatást gyakorolt a forint vásárló erejére (pl: svájci frankkal szembeni árfolyamára)?
SŐT:
Tisztában voltak-e a kereskedelmi bankok azzal, hogy bár a kölcsönnyújtási időszakban a pénzpiacok dúskáltak az olcsó svájci frankban, annak keleti blokkban történő kihelyezése árfolyam erősítő hatású volt.
Vajon mennyit nyert a svájci nemzeti bank és menedzsmentje a príma tuti üzleten?
Továbbá tudták-e a kereskedelmi bankok FELSŐ VEZETŐI, hogy a svájciak tervezik a pénzmennyiség csökkentését és a frank felértékelését(további kihelyezéssel, bevonással)?
Így lett a frank u.n. menekülő valuta a 2008-as válságot megelőzően.
Ugye emlékszünk a svájci jegybank elnök és neje bennfentesnek minősülő ügyletére, ami nem az egyetlen volt, és a bank éléről távozására?
Fentiek a teljesség igénye – kamat és árfolyam számítási képlet és kockázat és szerződéses “okosságok” értékelése – nélkül íródtak.