Vannak olyan emberek, akiknek sosem sül le az arcukról a bőr. Az is lehet, annyi rétegből áll a rinocéroszvastagságú bőrfelület, hogy hazugság, botrány, hazaárulás és hasonló nyalánkságok már meg sem karcolják azt. Sokat beszélünk Gyurcsányról és a DK mélységes gonoszságáról, de hosszú évek alatt hajszálra megközelítette a szemkilövető aljasságát és nemtörődömségét az a Jakab Péter is, aki egy megroggyant pártot vert szét teljesen, abszolút hiteltelenné tette a Jobbikot, és ez végül még azoknak is sok lett, akik a parizerkirály összes hitványságában részt vettek és kipöckölték az élről. Jakab végül lemondott a pártelnöki tisztségéről, és mamuszos barátnőjével a partvonalra került. Becstelen, de egy minimális taktikai érzékkel rendelkező politikus ugyan már korábban lemondott volna, ugyanakkor a nagy zsidózó és cigányozó, majd a másik végletbe eső „érzékeny” Jakab még most sem állt le. Járja az országot és lázítja az embereket, naponta többször jelentkezik a közösségi oldalakon, és nem változtat azon, ami a vesztét okozta: továbbra is bárdolatlan, hazug, üres és bicskanyitogató. Magányos bohóckörút Magyarországon, ennyit tud most felmutatni a Jobbik volt elnöke.
Emlékszünk még azokra a nagy szavakra, amikor Jakab Péter arról beszélt, hogy Orbán Viktor rács mögött lesz, a fideszes képviselők meg majd előtte toporognak a kormányváltás után, de volt itt száraztészta, krumpli, narancsos bukta, piros lap és még jó néhány primitív, demagóg provokálás is, ami a tartalom és üzenet nélküli hőbörgő teljes belső ürességét volt hivatott álcázni. Ahogy láttuk április 3-án, ez próbálkozás nem sikerült. Olyannyira nem, hogy az Orbán Viktort már évekkel ezelőtt bukottnak nyilvánító Jakab kapott igazi piros lapot nemcsak a választóktól, hanem a saját pártjától is. Mit illik ilyenkor csinálni? Minimum eltűnni. Mit csinál Jakab? Még jobban belemászik az arcunkba.
Bohóckörút az országban
Jakab tehát nem hagyja annyiban. Még akkor is arról beszél, hogy a „nép” mögötte áll, amikor már nem maradt szövetségese sem. Csak egy bűzölgő trágyadombot hagyott maga mögött, amibe még bele is taposott, ráadásul dupla mamusszal. A zsákutcából nincs kiút, és ezt vélhetően Jakab is tudja, mégis tovább fertőz. Ha az embernek van képe beülni azok közé okoskodni, akik kidobták maguk közül, akkor ahhoz is van spiritusz, hogy országjárásba kezdjen, egyfajta bohóckörutat gründolva magának. Önkritika nuku, lepcses száj viszont újratöltve, természetesen még az eddiginél is szennyesebb hazugságokkal. Ezért képes azon kevesek közül, akik még hisznek neki, hülyét csinálni idős emberekből, akikkel olyan gondolatokat mondat ki, hogy az ország egy része nevet, a másik pedig szörnyülködik. Ilyen volt, amikor az egyik békési gazda szerint jövőre az emberek fele éhen hal és megfagy, de a mostani b*zizó néni sem így tervezhette a népszerűséget. Jakab pedig van annyira gerinctelen, hogy a felhergelt emberek ostobaságaira csak nagyokat bólogat, még biztatja is őket. Ilyen a fordított Mátyás király, aki járja az országot, csak Jakabot mindenki felismeri és a magyar emberek nagy része hülyének is nézi. Mégsem áll le, de amikor visszatér az Országgyűlésbe, abban sincs köszönet.
Nem erőszak a disznótor, vagy mégis? A nemi erőszak gyanújába keveredő Földi István és Jakab együtt pózol. Fotó: Facebook
Ki is a lógós?
Jakab tehát két fronton is megvillan, hiszen amellett, hogy bohóckörútjával a vidéket járja – ahol egyébként a kormánypártok tönkreverték őt és csapatát – a magyar Országgyűlésben is motoszkál, mint bolha a gatyában. De a parizerkirály politikai munkája nem víziókból, tervekből, javaslatokból, konstruktív gondolatokból áll, hanem gyalázkodásból, provokálásból és öblös hazugságokból. Ideig-óráig lehet támogatókat találni az alpári bunkóskodással, de az ilyen látszatnépszerűség, ahogy láttuk már, gyorsan tovaszáll. A krumplis és tésztás akciók végül megbosszulták magukat, hiszen a bohóckodás csak akkor működik hosszabb távon, ha valóban hivatás, erre viszont ott van a cirkusz és nem az Országgyűlésben a helye ennek a viselkedésnek. Politikustól és pártelnöktől ez visszataszító és komolytalan. Miközben Jakab lógósnak nevezi Orbán Viktort, azt látjuk, hogy az adófizetők pénzéből bohóckodik vidéken, szolgálati autóval égeti a drága benzinpénzt, valódi munkát viszont nem végez. Amikor betalál az Országgyűlésbe, akkor kocsmai stílusban hőbörög, aztán siránkozik, amikor jogosan megbüntetik. Mivel már saját párttársai is kivetették magukból, így vidékre menekül, ahol ugyancsak hányingere van tőle az embereknek, de meglehet, hogy ismét összefut egy „melóssal”, aki mindaddig csak a képzeletében létezett, amíg egy munkagépet vezető valódi kétkezi munkából élő emberrel össze nem hozta a sors. Az igazi melós úgy helyrerakta a parizeres ficsúrt a hőbörgését követően, hogy a nagy lendületben lévő, és magától láthatóan erőteljesen elszálló Jakab renoméja meredeken csökkent tovább, és akkor még messze voltak a választások.
Megéri egyáltalán beszélni róla?
Lehet, hogy egyszerűen csak negligálni kellene Jakab Pétert és szépen lassan elfelejti mindenki, azonban érdemes időnként felhívni a figyelmet arra, hogy a Jobbik egykori elnöke és szétverője kártékony alak. Az, aki egy balhéktól nem mentes, de nemzeti oldalon álló párt tagja és vezetője, nem vezetheti önös és kicsinyes érdekekből Gyurcsány karmai közé az egész közösséget. Jakab gondolkodás nélkül megtette, azok szemébe köpve, akik azért szavaztak a Jobbikra, mert megalakulások apropóját is Gyurcsány leváltásának gondolatához kötötték. Ha ezt megtette, bármire képes lehet. A baloldallal nem közösködő párttagok vagy kiléptek, vagy kizárták őket, így esélyük sem volt arra, hogy a parizerkirály balos fordulatát ellensúlyozzák, ehhez szervesen kötődve pedig a neonáci botrányok sorozata megerősítette azt a régi igazságot, hogy a szélsőjobb és a szélsőbal valóban egy tőről fakad és időnként újra egyesül. A DK és a Jobbik példája egyértelműen elénk tárja, hogy létezik az ilyesmi, de ez a történet már lecsengett, a Jobbik már csak rompárt, Jakab pedig már csupán az a bohóc, aki mindig is volt, de immár a régi maskara nélkül. Nemsokára mindenki túllép rajta, talán még a mamuszos is.
Fotó: Horváth Péter Gyula/ PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS