Majd ők „megszakértik” a világpolitikát. December végén a Klubrádióban az ex-MGIMO-s veterán – Hardy Mihály – kérdezgette az oroszokról a szintén ex-MGIMO-s volt moszkvai nagykövetet, Székely Árpádot (képünkön). Utóbbit néhány éve mentették fel hűtlen kezelés alól, miután az ő nagykövetkedése alatt kótyavetyélték el a moszkvai magyar kirendeltséget. Persze volt egy másik vendége is Hardynak: Simonyi András, aki Medgyessy Péterék alatt washingtoni nagykövet volt. Amúgy meg a kommunizmusban tornázta fel magát, például sokáig a KGB fedőszervezetének tartott DIVSZ-nek is dolgozott. Ha ezt Bolgár György tudná!
Fantasztikus kis műsor ment le a Klubrádión december 30-án. A házigazda egy MGIMO-s veterán volt: Hardy Mihály. Vendége egy szintén ex-MGIMO-s: Székely Árpád. A másik vendége valamiért nem ex-MGIMO-s volt, viszont legalább ex-DIVSZ-es: Simonyi András. Tudják, hogy mi a hasonlóság?
Az, hogy az MGIMO-t és a DIVSZ-et [Demokratikus Ifjúsági Világszövetség] is a KGB-hez kötötték. Ez nem azt jelentette, hogy mindenkit beszerveztek a szovjetek. Hanem azt, hogy az egyik a szovjetek fedőszervezete volt (DIVSZ), a másik meg a KGB által behálózott iskola, ahová az akkori gyarmatok (vagy csatlós-országok) is elküldték a kiválogatott diákokat.
De biztos ez? Hiszen a Wikipédián ezt írják a DIVSZ-ről: „az ENSZ által is elismert nem politikai jellegű baloldali ifjúsági szervezet”. Nem politikai. Baloldali, de nem politikai jellegű, baloldali, de nem politikai. Eh.
Szóval ők beszélgettek a talpig demokrata Klubrádió stúdiójában. És ebben nincs is semmi meglepő. Papírforma. Hardy évtizedes ismerősét (Székelyt) tegezte, így kérdezte Oroszországról, hiszen a hírhedt diplomata moszkvai nagykövetként lett igazán ismert.
Egészen pontosan arról, hogy az ő asszisztálásával – finom vagyok, hiszen felmentették – adták el a moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltséget (Kerki), amely – csekélység – akkor (2008) a magyar állam legnagyobb külföldi ingatlanja volt. A Kerki lazán tizenhétezer négyzetméteres volt, és 23,7 millió dollárért passzolták tovább egy Viktor Vekszelberg nevű orosz milliárdoshoz köthető offshore cégnek. A vevő nem sokkal később már ennek négyszereséért, több mint százmillió dollárért adta tovább az ingatlant az orosz államnak.
Megismétlem: a négyszereséért.
Ezután a remek üzlet után gondolták azt, hogy talán érdemes elővenni Székely urat is többek között hűtlen kezeléssel. Persze nem is Magyarországon élnénk, ha 2017-ben nem mentették volna fel őt és hat társát a perben.
Még szebb, hogy diplomata a Gyurcsány-kormányra hárította a felelősséget, mondván, tőlük kapta az utasítást az értékesítésre. Majd látni fogjuk, milyen hűséges lakájuk volt.
Említettem, hogy Hardy régi, évtizedes ismerősként üdvözölte a stúdióban: az is volt, csak azt nem mondta el most Hardy, hogy honnan ismeri. Hát az MGIMO-ról. Hiszen ő – ha minden igaz – 1980-ban, míg Székely 1981-ben végzett Moszkvában, utóbbi ezután előbb a Külügyben, majd Kelet-Berlinben dolgozott. Nagy idők tanúja: ha minden igaz, ő kísérte első külföldi útjára, Nyugat-Berlinbe Antall Józsefet. Utóbbinak sem lehetett könnyű – ilyen segítőkkel körülvéve…
De kellett Hardynak egy Amerika-szakértő is. És ki lenne ennél megfelelőbb Kovács Lászlónál? Simonyi András! Ő tavaly dobta fel a bakancsát az asztalra, amikor a következő nyilatkozatot tette:
Németországnak törődnie kellene Magyarországgal, amelynek demokratikus hanyatlását az EU-ban keletkezett »rákos daganat« első apró jeleként kellett volna észlelni. Kezelés nélkül elterjed, és akkor már csak drasztikus, életet veszélyeztető módszerekkel lesz kezelhető
– írta.
Akkor gondoltam, hogy megírom, ki is ő, honnan jött. Ebben a cikkben. Hogyan mászott fel arra az erkölcsi hágóra, ahonnan így beszélhet a saját hazájáról.
Az apja kommunista külkeres volt, egy időben Dániában dolgozott kereskedelmi tanácsosként, így az ifjú András nemzetközi iskolába járt. Hazatérve a KISZ-ben folytatta, majd az említett DIVSZ-hez került, amelyet bár Londonban alapítottak, valójában a szovjetek irányították. Sőt, a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a sokáig mindig a talpára eső, pár hete elhunyt Fodros István is, vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a szovjet titkosszolgálat tett el láb alól.
Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként [hiszen utólag annak, vad rockernek álmodta magát az interjúkban] az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe.
Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben – szóval Horn Gyuláék alatt –, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, már washingtoni nagykövetként folytassa.
Érdekes – és rendszerszerű –, hogy ugyanabban az időszakban érték el a Kánaánt: 2006-ban például mindketten nagykövetek voltak, az egyik Washingtonban, a másik Moszkvában.
Találtam is egy cikket, amelyben együtt szerepelnek. Az akkor még neoliberális Magyar Hírlap 2006. szeptember 21-i cikkéből egyrészt kiderült, hogy a Fehér Ház magas rangú politikusai közül többen is közölték, hogy semmi okuk kételkedni a magyar demokrácia stabilitásában. Ami ugye papírforma. De Székely dobbantott igazán nagyot.
Ő az őszödi beszéd kapcsán a következő független nyilatkozatot tette Moszkvában:
Nem a kiszivárogtatás a fontos, hanem az, hogy a miniszterelnök kimondta az igazat, amit évek óta senki sem várt magyar politikustól. Lehet, hogy Gyurcsány valótlanságokat mondott, de az ellenzék nála több valótlanságot állított a választási ígéretek versenyében.
Így benyalni! Már megint az igazságbeszéd és hozzá az ellenzék nagyköveti kiosztása (amit ki is kért magának a Fidesz). Ilyesmit inkább az értelmiségiek és Farkasházyék szoktak művelni, diplomatától viszonylag szokatlan a stílus. Igaz, két év múlva jött a nagy üzlet – amiből ő nyilván kimaradt, ő csak a nagykövet volt akkoriban.
Viszont ha belegondolunk, hogy ekkor – 2006-ban – egy egykori MGIMO-s és egy egykori DIVSZ-es képviselte Magyarországot Washingtonban és Moszkvában, akkor azért egy jólesőt sóhajthatunk. Azért változnak az idők. Ma ők és az a másik MGIMO-s már csak a Klubrádióból oszthatják az észt. Aminek létéért aztán aggódhat Amerika.
Kellene a cikkhez egy csattanó. Tudják, mit csinált amúgy Hardy Mihály 2006-ban? Akkor nevezték ki a Tesco Global Zrt. kommunikációs igazgatójának. Nyilván ahhoz is rohadtul értett.
Fotó: Index
Facebook
Twitter
YouTube
RSS