A bolsevik ideológia meghirdette a természet leigázásának programját. Már a múlt héten olvashattak Liszenko ámokfutásáról, de érdemes arról is pár szót ejteni, hogy ennek az áltudományos maszlagnak milyen konkrét következményei lettek idehaza. 1948-ra a Szovjetunió újra súlyos élelmiszerhiánnyal küzdött: a második világháborús veszteségek után gyors megoldásra volt szükség.
Ott voltak a hatalmas szibériai szűzföldek, amelyeknek feltörése és művelés alá vonása a legkézenfekvőbb és legolcsóbb megoldásnak látszott, hiszen a termőterületek termelékenységének fokozása igényesebb agrotechnikát, költségesebb beruházásokat igényelt volna.
A szovjet Chuck Norris
Elindultak hát a „hős pionírok” a végtelen pusztába, akik nem kizárólag a földek feltörésében jeleskedtek, de igyekeztek új, igénytelen és szárazságtűrő vadbúzafajtákat is felfedezni a sztyeppei ősnövényzet sűrűjében. De ez csak a kezdet volt. A fékezhetetlen akarat a vizek folyásirányát is meg kívánta változtatni – nem volt határ, nem ismertek lehetetlent. A Volga egyenesen a kommunizmusba folyt szerintük. (Hogy mi történt közben a Kaszpi-tengerrel, azt máig nem sikerült megfejtenem. Talán csak a nevét akarták megváltoztatni? A „Kommunizmus tengere” – szép, nem?) Őrült szövegeket találhat a kutató ebből az időszakból. Érdemes egyet idézni, amely természetesen Sztálinhoz szólt:
Ha azt mondod: legyen! Akkor út épül a hegyekben, ha azt mondod: ne legyen! – eltűnnek a hegyek. Folyók születnek, ha azt mondod: legyen! És útjukat álljuk, ha azt mondod: állj!
Hiába: ha a hegy nem megy Mohamedhez…
Szentes, 1951. augusztus 28. Erdei Mihály földművelésügyi miniszterhelyettes beszédet mond az országos gyapotkonferencián Szentesen. Az előtérben a Hála-szobor kicsinyített másolata áll. MTI Fotó/Magyar Fotó: Bereth Ferenc
Egy kicsit sárgább…
Sajnos Sztálin 1948-as felbuzdulása nem hagyta érintetlenül Magyarországot sem. Kötelező érvénnyel erőltették rá a megszállt országokra a természetátalakítás „nagy tervét”, amelynek vesztese az agrárium lett. A „magyar narancs” története nem pusztán egy megmosolyogtató geg, hanem egy olyan eszeveszett elgondolás része, amelyért komoly árat kellett fizetnünk. Az ötvenes évek elején a déli napsütötte vidékeinken – a Balaton környékén és Villány lankáin – tömegesen fordították ki a földből a szőlőtőkéket, hogy citrusféléket telepítsenek a helyükre. A mediterrán éghajlaton honos fák gondozása okozott némi nehézséget, hiszen nem nagyon kedvelték a téli fagyokat. Úgy próbálták védeni a csemetéket, hogy mély árkokat ástak, abba plántálták a gyümölcsfákat, majd télen az árkokat gondosan betakargatták. Ez a módszer azonban az idők előrehaladtával egyre kevésbé volt alkalmazható, hiszen a fák túlnőttek az árkokon… Soha senki nem számolta ki, mekkora kárt okoztak azzal, hogy világhírű bortermő vidékeinken évszázados szőlőültetvényeket számoltak fel. De a gyapot meghonosításának programja még a magyar narancsénál is „sokkal sárgább és sokkal savanyúbb” volt.
Reszkessetek, kapitalisták!
A gyapot hazánkban a szikes és a mély fekvésű, hideg, nedves talajok kivételével mindenütt megterem, mégpedig folyamatosan. Egy évben háromszor arathatunk gyapotot
– olvashatták 1949-ben a Magyar Távirati Iroda közleményét a szocializmust lelkesen építő proletárok. Ez esetben a propaganda nem is hazudott akkorát, hiszen valóban nem évi egy aratásról volt szó a magyar gyapotföldeken: az éghajlati adottságok miatt a gyapot nagyon kiszámíthatatlanul viselkedett, nehezen érett be, így hónapokig elhúzódott a betakarítás. Nem mondhatjuk, hogy mindez váratlanul érte a hazai agronómusokat. A szakemberek tisztában voltak azzal, hogy a gyapot hazai nagyüzemi termesztése kivitelezhetetlen, de hiába kondították meg a vészharangot, senki nem hallgatott az észérvekre. A nemzetközi helyzet egyre fokozódott, és az imperialisták elleni harc egyik csodafegyvere a gyapotültetvény lett.
A KGST irodája által kidolgozott javaslattervezet azt a célt tűzi a KGST tagjai elé, hogy 1954-re gyapotban nagymértékben, kenderben és lenben teljesen függetlenítsék magukat a kapitalista külföldtől. Evégből az említett növények termelésének jelentékeny növelését irányozza elő. A növekedést részben a vetésterület növelésével, részben különböző agrotechnikai rendszabályokkal (öntözés, fokozott műtrágyázás, vetőmag nemesítés), illetve az ezekkel elérhető terméshozam emelésével, végül a termelőknek nyújtott különböző kedvezményekkel kívánja elérni
– hangzott a pártdirektíva.
Murony, 1953. november 28. A Hidasháti Állami Gazdaságban gyapotszedő asszonyok dolgoznak a földeken. MTI Fotó/Magyar Fotó: Bürgert Gertrúd–Samai Antónia
Az ötéves tervet ehhez az elváráshoz igazították, és a kalocsai fűszerpaprika, a makói hagyma, valamint a messze földön híres cukorrépaföldek áldozataivá váltak a kommunista voluntarizmusnak. Mivel a gyapot sem érezte igazán jól magát a Kárpát-medence éghajlati viszonyai között, így természetesen a legjobb adottságokkal rendelkező vidékeken igyekeztek termőterületet biztosítani számára, kiszorítva onnan világhírű kultúrnövényeinket.
Bűbájjal a győzelemért
Az ötvenes évek elején az import magtalanított gyapot ára mázsánként 545,5 forint volt, míg egy hold gyapot termelési költsége 1400 forintra rúgott. 1949-ben a termés közvetlenül az érés előtt még azzal kecsegtetett, hogy holdanként másfél mázsa gyapot beérik, azonban az októberi fagyok és a novemberi esőzések következtében az országos átlag ennek csupán 25%-a lett. Vagyis nagyjából 37,5 kilogramm gyapot termett holdanként, ami azt jelenti, hogy a mázsánkénti ára 3730 forint volt. Hiába, a hülyének is megérte gyapotot termelni Magyarországon. Pontosabban: azoknak érte csak meg, és Rákosiéknak, akik mindenben túl akarták szárnyalni Sztálin elvárásait. Külön nehézség volt, hogy nem lehetett gépesíteni a gyapotültetvények gondozását, annyira egyenetlenül nőttek a cserjék. Rengeteg emberkézre lett volna szükség, az idénymunkások toborzásához viszont nem volt meg az anyagi fedezet. A következő idézet a Gyapottermeltető Nemzeti Vállalat (merthogy ilyen is volt) egyik feljegyzéséből származik:
A gyomosodás óriási méreteket öltött. Az N. V. kirendeltségvezetője [sic!] helyszíni szemléje során megállapította, hogy a gyapoton mintegy nyolcvanfőnyi dolgozó puszta kézzel huzigálta a gyomokat, körmük leszakadozott, a királydinnye tüskéitől megsérült, így a munkát folytatni nem tudták. Emellett a munkavégezmény [sic!] is oly csekély volt, hogy a kimaradt norma értéke többszörösen fölülmúlja egy egyszerű saraboló árát. A gazdaságban egyébként a munkásviszonyok kriminálisak. 430 szerződött dolgozónak száz darab ágy van előirányozva, de még ezekből sem érkezett meg egy sem. A 430 dolgozó eddig hatvan takarót kapott. A dolgozók a földön alusznak és teljesen megtetvesednek. A gazdaságnak nincs elég igaereje arra, hogy a dolgozóknak az ebédet kiszállítsa, így a dolgozók a munkát a szemle alkalmával is délután három órakor ennivaló hiányában abbahagyták.
No, de sebaj! Ha a körülmények mostohák voltak is a bolyhos termésű növény számára, a kommunistáknak volt egy titkos fegyverük: a mágia. Varázsigék kitartó és rituális mormolásával igyekezték jobb belátásra bírni a rakoncátlan és csenevész palántákat. A növekedést serkentő bűbájos versike szövege a következő volt:
Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
ha a szovjet agrármódszert
eltanulom én.
Szentes, 1953. február 22. A tanár magyaráz a diáknak az órán a Gyapottermelési Technikumban. MTI Fotó/Magyar Fotó: Fehérváry Ferenc
A legfontosabb: az éberség
Adminisztratív problémák is jelentkeztek a gyapot termelése körül. A meleg- és napigényes növény nevelésére természetesen a déli területek voltak leginkább alkalmasak, ezek a földek viszont az éppen legfőbb ellenségnek számító Jugoszlávia közvetlen szomszédságában feküdtek. A növény kiemelt fontossága miatt különös gonddal kellett „szemmel tartani” fejlődését, a határsávban lévő földekre azonban nem lehetett csak úgy besétálni. Civilek számára tiltott terület volt, a határőrségnél állandó tűzparancs volt érvényben. 1950. július 1-jétől a határtól számított tizenöt kilométeres sávban csak külön igazolvánnyal – egyfajta belső útlevéllel – lehetett tartózkodni, két kilométeres sávba pedig csak az Államvédelmi Hatósághoz tartozó Határőrség által kiadott igazolással lehetett belépni. Ezek az engedélyek egyszeriek voltak, minden látogatásnál újra igényelni kellett, komolyan megnehezítve a gyapot gondozásáért felelős emberek munkáját. A Gyapottermeltető N. V. ezért azzal a kéréssel fordult a földművelésügyi miniszterhez, intézze el az illetékes belügyi szerveknél, hogy a vállalat „szakközegei” korlátlan belépésre szóló passzust kapjanak szántóföldjeikre.
Egy másik minisztérium engedélyére volt szükség az időjárás-előrejelzések ismeretéhez. A gyapottermelésért felelős vállalat a honvédelmi miniszterhez írt levélben kért lehetőséget arra, hogy a Meteorológiai és Időjárás Kutató Intézettől az éghajlatra vonatkozó adatokat megkaphassa. A mezőgazdaságban dolgozók számára érthető módon nagy segítséget jelentett a várható időjárás ismerete, különösen, ha olyan „kiemelkedően fontos” ipari növény termelése függött tőle, mint a gyapot. Az élet azonban nem habostorta: beláthatjuk, hogy az imperialisták megtévesztése mindennél fontosabb volt. Hova jutott volna a kommunizmus építése, ha a kapitalista kizsákmányolók kiszimatolhatták volna, süt-e a nap a magyar Alföldön?!
Budapest, 1958. február 14. Gyapotmintákat vizsgálnak a Minőségellenőrző Rt. munkatársai. MTI Fotó: Jármai Béla
A minisztérium válaszát ugyan nem ismerjük, de hamarosan egy magyarázó levélben fejtette ki a gyapottermeltető vállalat, hogy az adatokra Szkoblykov elvtársnak van szüksége – ebből arra következtethetünk, hogy a derék katonák éberen őrizték a hont, és megtagadták az időjárási adatok felelőtlen kiszolgáltatását. De Szkoblykov nem akárki volt. Egyenesen a Szovjetunióból érkezett, hogy szakmai tanácsokkal lássa el a gyapotültetvények munkásait: tehát ő volt a gyapottermelésért felelős szovjet tanácsadó elvtárs. A szovjet tanácsadó nevének említése és a gyapotért vívott embert próbáló küzdelem sikere jobb belátásra bírta a honvédelmi minisztert is. Hozzájárult, hogy a vállalat kéthetente megkapja a titkos információnak számító prognózist. Ez azonban kevés volt a békeharc sikeréhez. A gyapotcsata csúf vereséghez vezetett, de erről majd jövő héten.
Vezető kép: Békés, 1951. október 19. Kovács Erzsi gyapotszedőnő, a Békési Állami Gazdaság dolgozója a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére vállalta, hogy teljesítményét 120 kilogramm fölé emeli. Felajánlását – mielőtt elküldi Rákosi Mátyásnak, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárának – felolvassa a leszedett gyapoton ülő munkatársainak az állami gazdaság gyapotföldjén. MTI Fotó/Magyar Fotó: Jónás Pál
Klárika
2023-10-15 at 19:18
Vigyázat !!
Még eszébe juthat a zuniónak nálunk gyapotot termeszteni!
Hiszen kímélni kell a gyarmatosított népeket. Kínálkozhat még egy “haladó” kiadása a mindennémüen alkalmazott lojalitásnak.
Ezek ugyanazok
2023-08-17 at 20:45
Nemcsak buták voltak, de gonoszak is. A lehető legrosszabb párosítás.
Ez a párosítás érvényesül az Lmbtq-ban, talán tudják is, hogy
nem lehet terhes egy férfi, de megszoborjak, felfestik a falra és várják, hogy megjelenjen, büntetik, aki nem hisz benne, mint
A kommunizmusban, mert ezek ugyanazok.
Gijutsushi
2023-08-06 at 18:57
A gyapotnál még nagyobb bukta volt a degenerált, műveletlen zsellér miniszterek és agrárlumpen TSZ elnökök számára a gumipitypang projekt…
Róka Úr
2023-08-02 at 17:03
Németország: bezárták a világ legbiztonságosabb atomerőműveit, és most kőszenet importálnak. Dél-Amerikából. Plusz vásárolják a francia atom-áramot.
A német gazdasági miniszter valami irodalmár végzettségű….
Szóval, a kommunisták mindenütt ugyanolyanok….zölden is.
Box Hill
2023-07-31 at 11:17
Minket a Práter-utcai Általánosból vittek megnézni a Gyapottündérke című szovjet filmet. Nem véletlen, hogy az iskolából a forradalmárok bázisa lett 56-ban.
Hans Landa
2023-07-31 at 10:49
Netta 10/10.Való igaz rákosiék tébolyult őrültségei több kárt okoztak mint a háború.Hihetetlen,hogy még 58″-ban is a gyapottal bíbelődtek……..
Azonban hasznosabbnak tartanám ha a 90″-utáni dolgokkal és a jelen ügyekkel foglalkoznánk,tudva hogy a gondok gyökere jóval 90″-előttre nyúlik.Ángyán József,Andrásfalvy Bertalan nagyon sokat írtak, beszéltek a magyar agrárium állapotáról,a sürgős teendőkről.Ehhez képest mi történt 2010-után?A szegfűs bárók mellé felhízlalódott egy narancsos bárói klikk.Víztároló és öntözó csatorna rendszer kiépítése,csepegtető öntözés ,zöldség,gyümölcs,szőlő,disznövény termelés,cukor és konzervipar létrehozása,termálvíz hasznosítás.Szárasság és fagytűrő fajták nemesítése,génbank létrehozása etc,etc.Napestig sorolhatnánk.Ehhez persze magas szintű agrár oktatás szükséges,gróf Festetics György európában elsők közt alapította Keszthelyen a Georgikont 1800-körül. Gabonanövények tízezer hektárjai monokultúrában,műtrágya ezer tonnáival tönkretéve a földeket,ácsingózva a föld alapú támogatásokra a fényességes eu-ból.Ez nem mezőgazdaság ráadásul pl Ukrajnával már a méretek miatt sem tudunk konkurálni.Amennyiben ilyen ütemben melegszik a klíma,kemény évek elé nézünk,a Duna-Tisza köze egy része gyak. sivatag,azonnali lépések kellenek.Színház és focistadion van már épp elég…………….
na4
2023-07-31 at 08:51
Ugyanez történik most Németországban. A hasonlóság kísérteties. A zöldként reinkarnálódott komcsi, marxista hülyék ugyanígy teszik éppen tönkre a német gazdaságot és országot.
a primitív bunkó kommunisták megérdemelt kudarca
2023-07-31 at 07:17
A kommunisták zöme proli bunkó, hozzá nem értő szarházi trógerekből állt (részben áll is).
Amennyiben hatalomba kerültek (pl. suk-sük beszédű munkásigazgatók és tsz-elnökök stb.), akkor ész nélkül tűztek ki idióta célokat, a hozzáértők bölcs tanácsait elutasították, ill. az értelmes ember könnyen börtönbe került “szabotázs” miatt.
A gyapot egy trópusi, ill. szubtrópusi növény, így keresnivalója sem volt hazánkban. Ennek ellenére az iskolázatlan, agronómussá avanzsált primitív agronómus elvtársak “javaslatára” előjött az itteni gyapottermesztés.
Ezt a grandiózus ötletet megbeszélték a szintén hozzá nem értő döntéshozó elvtársakkal, ugyanakkor a gyapotcserjével nem tudtak szót érteni, azt hitték a kommunisták szovjet háttérrel úrrá lesznek a honos időjárás fölött is.
Látványos kudarc lett a vége, ugyanakkor fejek hullottak emiatt.
A bitang Pap János Veszprém-megyei párttitkár a 70-es években a Balaton leeresztését helyezte kilátásba, hogy kukoricaföld legyen itt is. Szerencsére ebből nem lett semmi, ő pedig saját fegyverét szájába véve végzett aljas gazember életével, miután hitvesét is elküldte az örök vadászmezőkre.
Hát elvtársak, népnyúzó mocskos és aljas gazemberek voltatok, mutatóban megmaradt fajtatársaitok folytatni kívánnák a fekáliába döntött proletár diktatúrát.
heman
2023-07-30 at 20:34
A gyapot a magyar éghajlat miatt nem érett be. A magyar parasztok bojkottálták a szedését. Ezért az elemi és általános iskolából is vezényelték a gyerekeket gyapotot szedni. Novemberben vezényeltek minket a gyapotföldekre, felsőbb osztályokkal együtt második elemi iskolásként. A hideg nyirkos időben rángattuk a felerészben érett, felerészben zöld éretlen bimbókkal teli zsákokat a sárban. Délben lovaskocsival hoztak ebédre jéghideg pörköltet. A kocsisok amikor láttak bennünket a földeken a legnagyobb átkokat szórták erre az embertelenségre és a kommunistákra. Ez több hétig tartott.
gyozo2018
2023-07-30 at 19:31
Ez a “A tanár magyaráz” a diáknak a technikumban.
Infernális kép. Tessék a tanár szemére összpontosítani, a teátrális kéztartásra,
és ahogy a diák elnéz mellette.
Csodálom, hogy nincs Lenin-szakálla.
Netta
2023-07-30 at 19:25
“kiszorítva onnan világhírű kultúrnövényeinket.”
/
Oknyomozók figyelem!
És ma hogy állunk a világhírű kultúrnövényeinkkel?
Legalább a génbankokban megőrizték?
Vagy már az sincs?
Megérne egy “misét”, hogy hányféle szőlő, körte, alma, burgonya, szilva,
paprika stb. volt őshonos. Mi lett velük? Hová tűntek?
.
Minden vékony héjú, hegyes végű zöldpaprika újabban TV-paprika ( “tölteni való”).
A frászt! Mire kész az étel, leesik a húsról a paprika.
Csak a vastag húsos, tompa, kerek végű paprika a tölteni való.
Hová lett? Senki sem termeli már Magyarországon?
Akik az utóbbi 30 évben születtek, nem is láttak olyat.
Ezért nem is ehettek igazi töltött paprikát.
Jaj, és a maroknyi nagyságú, húsos, befőző léparadicsom?
A félkilós, savanyú rétes alma?!
Az édes nyári alma?
gyozo2018
2023-07-30 at 19:16
“hiába kondították meg a vészharangot”
Vélem, a harangozók nem Rómába, hanem Recskre mentek.
Netta
2023-07-30 at 19:14
“A gyapot hazánkban a szikes és a mély fekvésű, hideg, nedves talajok kivételével mindenütt megterem, mégpedig folyamatosan. Egy évben háromszor arathatunk gyapotot”
+
Mára vetítve, ásd:
1/ homokos part a pesti rakpart aszfaltján;
2/ kerékpársávokkal dugók;
3/ “méhlegelő” gaztenger
4/ a helyi lakosok által takarítandó közvécék
gyozo2018
2023-07-30 at 18:50
“Kötelező érvénnyel erőltették rá a megszállt országokra a természetátalakítás „nagy tervét”, amelynek vesztese az agrárium lett. ”
<
Ma meg a nemiség, a genetika megerőszakolása, megbuherálása.
Na, a folyók is visszatértek medrükbe, a folyásirányuk is helyreállt.
TS
2023-07-30 at 18:03
Van a szerzőnek egy remek összefoglaló cikke a magyar adósságról a Rubicon új számában. Tessék olvasni, terjeszteni!
Dr. Belák Ferenc
2023-07-30 at 15:39
Ezt is nagyon-nagyon-nagyon okos szovjet kommunisták találták ki. A szolgalelkű magyar kommunista – zsidó vezetők pedig gondolkodás nélkül követték a hülyeséget. Aki nem volt hajlandó ezt megtenni, azt az ÁVO likvidálta. Ezért a kártékony tevékenységért, soha, senkit nem vontak felelősségre.
kbandi1
2023-07-30 at 15:32
Mutogatni kellene az emberi idétlenség bajnokait. Az elvtársak minden hülyeségben progresszívek voltak. A “hős”korban az elvtik gyapotot, most a libsik pedig szivárványos kreténeket termesztenek.
A zöldebb kreténkék pedig ehhez padokat mázolgatnak a közterületen.
corvus
2023-07-30 at 14:42
Keresztapám – isten nyugtassa- részt vett ebben az őrületben , szerencsére nem önként!