Borvendég Zsuzsanna sorozata: A Kádár-rendszer titkosszolgái és impexesei már a kezdetektől nem az ország, de még csak nem is a rendszer érdekében használták fel a nyugati kapcsolatokat
Kádár János „konszolidációs” politikájának sarkalatos pontja volt a nyugati nagytőkével való kapcsolatok rendbe tétele – különösen a nyugati tömb vezető nagyhatalmának pénzügyi köreivel igyekezett megteremteni valamiféle együttműködést. Múlt héten olvashattak arról, hogy 1960-ban Magyarországra látogatott Cyrus Eaton, amerikai bankár és iparmágnás, aki nem sokkal később díszebéden fogadta a magyar pártfőtitkárt New Yorkban. Idehaza mindeközben gondosan válogatták az Eaton-birodalom központjába, Clevelandbe küldendő magyar delegáció tagjait.
A hidegháború idején minden nyugati kapcsolat titkosszolgálati felügyelet alatt állt, vagyis egy politikai szempontból kiemelten fontos és kényes látogatás megszervezése értelemszerűen nemcsak párthatáskörbe, hanem állambiztonsági területre is tartozott. Közel egy évig tervezték az utazás részleteit, válogatták az alkalmas jelölteket, hogy 1961 májusában végre elindulhasson a küldöttség Amerikába.
Titkos küldetés
A csoport vezetőjének kiválasztása volt a legegyszerűbb: mivel Eaton korábban a Magyar Kereskedelmi Kamara meghívására érkezett hazánkba, és „gardedámja” a kamara elnöke, Kallós Ödön volt, értelemszerűen ő lett a delegáció első embere. Kallós kiválasztása azért is volt szerencsés, mert – tisztségéből adódóan – eleve ismerte a legalapvetőbb konspirációs szabályokat. Évek óta folyamatos kapcsolatban állt az állambiztonsági szervekkel, így felkészítése sem okozott különösebb nehézséget. Kallós az állambiztonság „Barabás” fedőnévre hallgató titkos munkatársa volt. De mégsem ő volt az igazi „James Bond” a társaságban: a kiutazók között két, minden hájjal megkent és tapasztalt „titkosügynök” is helyet kapott.
Korai pénzmosoda
A küldöttség tagjai között – hálózatkutatói szemmel – Gál Lajos Endre személye a legizgalmasabb. Ekkor a Magyar Külkereskedelmi Bank elnöki tisztségét töltötte be, de karrierje kalandosan kezdődött. Első információm róla 1945-ből származik, amikor a Kollektíva Szövetkezet igazgatójaként hivatkoztak rá. Ez a funkció jelentéktelennek tűnhet első hallásra, de higgyék el, nem volt az. 1944 őszétől a kommunista hálózat egyik kiemelt feladata volt, hogy a front előre nyomulásával párhuzamosan a szovjetek által megszállt területeken pártvállalatokat alapítsanak. A cégeknek hozzá kellett járulniuk a kommunista párt pénzéhségének kielégítéséhez, amelyet elsősorban csempészéssel biztosítottak: a feketepiac jórészt az 1945 januárjától már működő és kommunista kézben lévő politikai rendőrség felügyelete alatt állt. Rengeteg pártvállalat jött létre az első hónapok során, a Kollektíva is az első fecskék egyike volt. Budapesten működött, az 5. kerületben, egy épületben a Mercur Kereskedelmi és Ipari Rt.-vel, amely részvénytársaság a párt illegális pénzügyleteinek fedését biztosította, vagyis egy korabeli pénzmosodaként üzemelhetett.
Mindebből erősen gyanítható, hogy Gál első perctől fogva a kommunista hatalomátvétel gazdasági hátterének megteremtéséért dolgozott, és későbbi tevékenységéből arra is következtethetünk, hogy nem ekkor csatlakozott a bolsevik hálózathoz. Az államvédelem fennmaradt irataiból egy olyan ember mozgása rajzolódik ki előttünk, aki folyamatosan titkos megbízásokat teljesít szerte a nagyvilágban, és mivel az ÁVO is csak „bottal üti a nyomát”, nyilván nem a helyi pártvezetéstől kapta az ukázt, hanem magasabb szintről. Feltételezhetően a szovjet hírszerzéstől, de ezt megerősíteni jelenleg nem lehet.
Titkos számlák Svájcban
Találgatás helyett jöjjenek a tények! A CIA adatai szerint Gál 1949-ben Svájcban teljesített küldetést. Úgy tudták, hogy a magyar kommunista vezetés megbízásából fegyverek és katonai technológiák beszerzéséért volt felelős, titkos fegyvervásárlásokat intézett alpesi székhelyéről. Ekkor már a Kelimpex igazgatójaként tartották számon, amely egy korábbi kommunista pártvállalat, a Kelet-Európai Kereskedelmi Részvénytársaság jogutódjaként jött létre. A Kelimpex az első állami monopóliummal rendelkező külkereskedelmi vállalat volt, a későbbi impexek „ősanyja”. Forgalmazási körébe tartoztak az energiahordozók – például a nyersolaj –, a különböző kemikáliák, és minden valószínűség szerint műszaki cikkekkel is kereskedett. (1949 folyamán a Kelimpexet több vállalatra bontották, ekkor jött létre a Chemolimpex, a Medimpex és a Lignimpex.)
Gálnak titkos számlája is volt Svájcban, amelyet a zürichi Schweizerische Bankgesellschaft pénzintézet vezetett, a fegyvervásárlásokhoz szükséges összeg – az amerikaiak szerint néhány százezer dollár – az említett titkos számlán állt rendelkezésére. Vajon honnan kerültek ide a pénzek? Esetleg a hároméves terv keretében megfeszített erővel az ország újjáépítésén dolgozó magyar néptől, akik a létfenntartáshoz szükséges legalapvetőbb élelmiszerekhez is csak szigorú kvóták alapján jutottak hozzá? Minden bizonnyal tőlük is…
Kommunista szabotázs
Gál 1950-től a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője volt, és több olyan pénzügyi visszaélés is köthető a nevéhez, amelyet az államvédelem számontartott ugyan, de felelősségre soha nem vonták érte. Már 1945-ben jelentették róla, hogy Csehszlovákiába utazott, ahol egy gépkocsivezetőtől ellopott 12 ezer koronát és 14 ezer pengőt. A bűncselekmény kiderült és a pártbizottság visszafizetésre kötelezte Gált, aki ennek akkor tett eleget, amikor a pengő teljesen elértéktelenedett. Minisztériumi tisztviselőként „több olyan cselekményt követett el, amelyek szabotázs jellegűek voltak,” – jellemezte tetteit az ÁVH. Például késleltetett bizonyos szállítmányokat, amiért a magyar félnek jelentős kártérítést kellett fizetnie, vagy rákényszerített egyes külkereskedelmi vállalatokat arra, hogy eleget tegyenek olyan követeléseknek, amelyeket külföldi cégek támasztottak anélkül, hogy a magyar fél elismerte volna azok jogosságát. Ezzel a módszerrel például egy argentin cégnek több mint félmillió amerikai dollárt juttatott 1952-ben, de több esetben értesítették arról az államvédelmet, hogy tízezer dollár nagyságrendben fizettetett ki különböző mondvacsinált jogcímeken kártérítéseket nyugati vállalatok számára – vagyis a magyar gazdaságtól vonta el a titkos megbízatásokhoz szükséges összegeket.
Gál számos hasonló üzletet bonyolíthatott a nemzetközi kommunista mozgalom finanszírozását segítve, hálából 1960-ban a Magyar Külkereskedelmi Bank első emberévé nevezték ki. Ezt a pozíciót rövid ideig töltötte be, későbbi életútjáról kevés adat található, de az MKB elnöki székéből valószínűleg a washingtoni kereskedelmi kirendeltség élére került, és 1967-ben már úgy merült fel a neve, mint a Magyar Nemzeti Bank jelöltje egy Zürichben alapítandó bankfiók igazgatói székébe.
Alvilágtól a diplomáciáig
A Clevelandba látogató delegáció másik erős embere Hamburger László volt. Hamburger régi munkásmozgalmi és kommunista családból származott, nagybátyja Hamburger Jenő, a kommün népbiztosaként szerzett „hírnevet” magának. Hamburger László a két világháború között emigrációba vonult. 1948-ban visszatért, a Nehézipari Minisztérium osztályvezetőjének nevezték ki, de 1951-ben koncepciós perben elítélték, 1953-ban szabadult. Ezután a Chinoin Gyógyszergyárban volt főosztályvezető, majd 1957-től a Medimpex irányítását bízták rá, vagyis a látogatás időpontjában a gyógyszeripar külkereskedelmét intéző vállalat igazgatójaként dolgozott. Pozíciójánál fogva közvetlen kapcsolatban állt a hírszerzéssel, de nem az állambiztonság hírszerzését, hanem a katonai felderítés, vagyis az MNVK-2. kötelékét erősítette.
A Medimpex az egyike volt legrejtélyesebb impexeknek, kiemelten fontos illegális szállításokat bonyolított, eddig feltárt adatok szerint gyógyszerhamisításokkal és kábítószer-csempészettel is foglalkozott, a vállalaton keresztül a kommunista blokk vezetői ázsiai és észak-amerikai alvilági hálózatokkal is együttműködhettek. Hamburger 1968-ban átvette a kölni kereskedelmi kirendeltség vezetését, és kölni kinevezésével párhuzamosan a bonni nagykövetség ideiglenes ügyvivője is lett. Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) között ekkor még nem létezett hivatalos diplomáciai kapcsolat, azt csak 1973-ban élesztették újra – az első hivatalos nagykövetnek pedig az addigi ügyvivőt, Hamburgert delegálták.
Rejtélyes kapcsolatok, rejtett érdekek
Gál és Hamburger úti jelentéseit ma nem olvashatjuk a fennmaradt titkosszolgálati dokumentumok között. Ez nem azt jelenti, hogy nem írtak, hanem azt, hogy nem a BM alá tartozó szervezetnek írták. Szerencsénkre Kallós Ödön – kissé talán sértve érezvén magát, hogy ő a csoport vezetője, mégsem tudja, merre jár – hosszasan elemezte írásban Gál különútjait. Szerinte az MKB elnökének egyéb titkos feladatai is lehettek, hiszen önálló tárgyalásokat folytatott több céggel is, felkereste a General Motors exportigazgatóját és két bankot is:
Sulyoktól, a Nemzeti Bank elnökétől tudom, hogy Magyarország külföldi hitelét rontó tárgyalások voltak ezek: néhány százezer dolláros hitelt kért és kapott olyan nagy USA pénzintézetektől, mint a Chase National Bank, miközben jelenleg a Magyar Nemzeti Bank betétállománnyal (70 millió dollár értékűvel) rendelkezik nyugati bankoknál.
– olvashatjuk a kamara elnökének beszámolójában. Kallós szerint Gál egész bankigazgatói tevékenységét áthatotta ez a látszólag saját szakállára történő üzletelés. Szerinte Gál az év tizenkét hónapjából tízet külföldön töltött és látványosan csak négy-öt üzlettel foglalkozott, az összes többit helyettesei intézték. Ezen elejtett információkból arra a következtetésre jutunk, hogy az MKB igazgatója meg nem nevezett körök bizalmas megbízásait teljesíthette.
Tökéletesen kizárható, hogy Gál ezeket a tárgyalásokat saját szakállára végezte volna, vagyis valahonnan kaphatott olyan utasításokat, amelyek a hivatalos pártvezetés elképzeléseivel nem teljesen egyező elképzeléseken alapultak.
Az egész amerikai tevékenységünkkel kapcsolatban az az érdekes helyzet kezd most kialakulni, hogy a legfelsőbb szinten rendkívüli siker van. A kormánytitkárság Apró elvtárs utasítása alapján felszólított, hogy a kormány minden tagja kapjon a beszámoló jelentésből egy példányt – néhány nappal ezelőtt Kádár elvtársnak kellett egy példányt beküldeni. A vezetőkön alul pedig vontatottan és rosszul halad előre az egész ügy.
– panaszolta Kallós.
Érdekes fordulat: miközben a pártvezetés – szovjet jóváhagyással – megpróbál utat nyitni az amerikai gazdaság felé egy filantrópnak beállított pénzemberen keresztül, aközben alsóbb szinteken valakik saját szakállukra manipulálják a történéseket. Kik és kiknek az érdekében cselekedtek? Nehéz erre választ találni, de egy biztos: a hetvenes évek elejére megerősödő külkeres maffia egyik korai akciójának nyomaira bukkantunk.
Vezető kép: Budapest, 1960. május 27. A Budapesten tartózkodó Cyrus Eaton (k) Nemzetközi Lenin Békedíjjal kitüntetett amerikai közéleti személyiség Kallós Ödön (j), a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke és Vitéz András (b), a Vásár igazgatója kíséretében megtekintette az Ipari Vásárt. MTI Fotó: Bojár Sándor
