A szovjet blokk összeomlásakor tele voltunk reménnyel, bizakodással. Azt hittük, ha leomlik a vasfüggöny, hirtelen mi is abban a szabad és jóléti világban találjuk magunkat, amelyet oly irigykedve szemléltünk börtönrácsaink mögül. Ma már tudjuk, naivitás volt. Kőkemény és kíméletlen gazdasági elképzelések mentén zajlott az átmenet, amelyben a nemzeti érdekek nem sok vizet zavartak. A lényeg az ország vagyonának teljes kijátszása volt.
A privatizációk története nem az 1988-as társasági törvénnyel és az ennek mentén meglóduló „spontán” országrablással kezdődött, hanem a második világháborút követő szovjetizálással. Az államosítás egy marxista mázzal leöntött brutális rablás volt, amelynek során nem pusztán kifosztották az ország polgári elitjét és arisztokráciáját, hanem megsemmisítették a társadalom vezető rétegeit.
A huszadik századi „great reset”
A propaganda szerint természetesen a népnyúzó feudális nagyurak és a kizsákmányoló tőkések hatalmát verték vissza, és nem tömeges politikai gyilkosságokat, valamint származási alapon álló tisztogatást hajtottak végre. Az államosítások során azt hangoztatták, hogy a gyárakat a munkások kezébe adják, a föld pedig azé lesz, aki megműveli. A vagyoni egyenlőség bizonygatása azonban nem jelentett mást, mint a nemzet teljes nincstelenségbe és kiszolgáltatottságba taszítását. Hiszen a kisajátított javak a munkás–paraszt hatalomban nem a munkássághoz vagy a parasztsághoz kerültek, hanem a hatalomhoz. A tőke olyan koncentrációja jött létre a szovjetizált gazdaságokban, amelyről a kapitalista világ nagytőkései csak álmodoztak még ekkor. Az ország vagyona fölött egy szűk pártelit rendelkezett, vagyis a legszélsőségesebb kapitalizmust valósították meg, és a rendszer működésének garanciáját a szabadságjogok elvételével biztosították. A kommunista rendszer a globális kapitalizmus lokális főpróbája volt.
Piaci verseny kizárva
Az államosításokkal összeharácsolt vagyon kiváló lehetőséget jelentett a globalizáció küszöbére lépő tőkés világnak, hiszen minden gazdasági értelemben számottevő érték egy kézben összpontosult, és az állam képviseletében megjelenő személyek saját boldogulásukban és nem a nemzet jólétében voltak érdekeltek. A piacok zártsága és a totális kontroll kiépítése hasznára válhatott a legnagyobb nyugati vállalatoknak, hiszen a kiéheztetett szocialista piac számára a leselejtezett vagy másodosztályú termékek is értékkel bírtak: jó áron lehetett itt eladni olyan portékát is, amely a jóléti államokban már senkinek se kellett. Meg is jelentek ezek az érdekeltségek azonnal, amint lehetőséget láttak arra, hogy megvessék lábukat a vasfüggöny keleti oldalán. Bár a gazdasági kapcsolatok a két világrend között soha nem fagytak le teljesen, Sztálin halála után jött el a fellendülés ideje. Magyarországon a kádári nyugati nyitás politikája megteremtette a feltételeit a tőke beáramlásának, amelyre szüksége is volt a kormánynak ahhoz, hogy stabilizálni tudja hatalmát. A legfontosabb partnerek ebben az időben a nyugatnémet ipar képviselői voltak.
Bonn, 1964. augusztus 5. Konrad Adenauer német politikus, a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja. Fotó: MTI/UPI
Farizeusok
Adenauer kancellár és a mögötte álló kereszténydemokraták elzárkóztak a szovjet blokk országaival való tárgyalásoktól, de az FDP, vagyis a liberális nyugatnémet szabaddemokrata párt körei számottevő gazdasági lehetőséget láttak a vasfüggöny túloldalán lévő területekkel való kooperációban. Nagytőkés csoportok álltak a hátuk mögött, akik tudatosan készültek arra, hogy a szocialista blokk összeomlásának esetére – illetve amennyiben a szatellit államok valamelyikének sikerülne kikerülnie a szovjet érdekszférából –, megkérdőjelezhetetlen legyen a gazdasági befolyásuk a térségben és behozhatatlan előnnyel induljanak más érdekcsoportokkal szemben. Megdöbbentő, de már 1957 nyarán gondolkodtak azon, hogy a hazánkban esetlegesen végbemenő liberalizálódás esetén milyen lehetőségeik lennének.
Az iparon belül olyan változások mentek végbe, amelyek kizárják a tulajdonjogok visszaállításának lehetőségét, vagyis azt, hogy az 1945 előtti tulajdonosok visszakapják volt gyáraikat, bankjaikat stb. Ugyanez vonatkozik a mezőgazdaságra is. Ennek a német tőkecsoportnak tehát nem célja és érdeke, hogy minden tekintetben visszaálljon az országban az 1945 előtti gazdasági rendszer
– olvashatjuk a hírszerzés által összeállított jelentésben. Persze, hogy nem. Az ő érdekük az volt, hogy az államosítások során összezabrált vagyont ők tudják megszerezni majd egy számukra kedvező fordulat esetén. Arra számítottak, hogy
később az állam majd elad és bérbe ad bizonyos vállalatokat és ily módon fokozatosan újra visszatér Magyarország a kapitalista gazdasági rendszerhez. Éppen ezért ez a tőkéscsoport igen nagy perspektívát lát az NSZK és a népi demokráciák közti gazdasági kapcsolatok kiépítésében, valamint abban, hogy ezen a téren megelőzzenek más nyugati tőkecsoportokat.
Mit is jelent mindez pontosan a későbbi privatizációk tekintetében? Egészen pontosan azt, hogy nyugatnémet nagytőkés körök már 1957-ben spekuláltak a későbbiekben esetlegesen bekövetkező gazdasági rendszerváltás adta lehetőségeken, bízva abban, hogy semmiképpen nem lesz szó reprivatizációról. Mint tudjuk, nem is történt semmi ilyesmi.
Kéz kezet mos
Amellett sem kellene szó nélkül elmenni, hogy kikből is állt a német FDP, kik voltak azok, akik a forradalom leverése utáni hónapokban ilyen reménykedve kollaboráltak Kádár embereivel. Az FDP-t 1948 decemberében alapították Trizónia – vagyis a nyugatnémet megszállási övezetek – liberális pártjai. Első elnökük Theodor Heuss volt, aki a Német Szövetségi Köztársaság 1949-es megalakulása után elsőként töltötte be a szövetségi elnöki posztot 1959-ig. Az FDP tagja volt a koalíciós kormányzatnak, azonban 1956-ban ellenétek alakultak ki a liberálisok és a Kereszténydemokrata Unió (CDU) között, így hamarosan szakításra került sor, és a következő évi választások során a szabaddemokraták ellenzékbe kényszerültek. A magyar külpolitika a kezdetektől figyelemmel kísérte a liberális párt tevékenységét, hiszen a nyugatnémet politikai körök közül ők voltak azok, akikkel a diplomáciai kapcsolatok felvétele előtt is megtalálták a hangot.
Nyilasból is lehetett jó kommunista, náciból meg jó kapitalista
A berlini nagykövet, Safrankó Emánuel és kollégája, Kurtán Sándor – a nyilaskeresztes múlttal rendelkező kommunista hírszerzőtiszt – aktív közreműködésével a két fél között 1956 nyarára kialakult a folyamatos párbeszéd, 1956 októberére pedig megszervezték az FDP prominens képviselőinek magyarországi látogatását. A kétfős delegáció egyik tagja Kurt Haller, társa pedig Willi Max Rademacher volt. Mindketten a Harmadik Birodalom magas rangú tisztjei voltak, Haller egyenesen összekötőként dolgozott a német megszállás után Budapesten Veesenmayer és a nyilasok között. A náci múlt azonban nem vetett árnyékot a baráti kapcsolatokra, sőt. A két szélsőséges diktatúra emberei megértették egymást, és a gazdasági érdekek felülírták a jog és a humánum kérdéseit. 1957. január 26-án Kurtán Sándor találkozott az FDP választási kampányfőnökével, Wolfgang Döringgel, aki így nyilatkozott:
érzelmek szerint a szabadságharcosokkal voltam együtt, de mint politikus nem érthetek egyet azzal, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben egy kérdés ilyen irányba terelődjön.
Valóban kényelmetlen lett volna a legyilkolt pesti srácokkal foglalkozni, amikor éppen megnyílóban volt a vasfüggöny kapuja, micsoda profitról kellett volna lemondani! Nagy Imre kivégzése után néhány hónappal Rademacher a szabaddemokraták képviseletében újra Magyarországra látogatott – 1956 óta immár többedszer –, és közölte, hogy változatlanul kiállnak a két ország kereskedelmi kapcsolatainak bővítése és a kölcsönös diplomáciai elismerés mellett.
A Német Szövetségi Köztársaság kancellárja, Kurt Georg Kiesinger. Fotó: MTI/UPI
A CDU-n belül is talált szövetségeseket a kádári vezetés. Az 1966-ban szövetségi kancellárrá avanzsáló Kurt Georg Kiesinger maga is elkötelezett náci volt 1945 előtt, akárcsak jobbkeze, Gerhard Todenhöfer, aki korábban külügyi kormánytanácsosként összekötőként működött Ribbentrop és Goebbels között. Ilyen előélet árnyékában nem is volt kellő erkölcsi alapjuk arra, hogy felróják Kádáréknak a brutális megtorlást. Amikor finom megjegyzést tettek arra, hogy az 1956 novemberében bevezetett rögtönítélő bíráskodással talán túllőttek a célon, és ha már alkalmazzák ezt az embertelen eljárást, legalább csendben csinálják, ne szivárogjanak ki a hírek a fellebbezést és kegyelmet is kizáró statáriális kivégzésekről, a magyarországi tárgyaló fél csak annyit válaszolt, hogy
ezek az ún. felháborodások nem őszinték és ahogy a németeket nem zavarja az, hogy milyen demokrácia van mondjuk Spanyolországban, Iránban vagy Dél-Afrikában és vígan kereskednek ezekkel az országokkal, ne zavarja őket Magyarországon sem a belpolitikai helyzet.
A következő évtizedek során nyugati tőkés csoportok megkezdték a térnyerést a hazai piacokon. Elsőként a nyugatnémetek – például a Siemens – szereztek meghatározó pozíciókat, de a nyolcvanas években az amerikai jelenlét is fokozódott; erről néhány héttel korábban olvashattak már ebben a sorozatban. Jelenlétük és a hazai gazdasági „elittel” kialakított együttműködésük hozzájárult ahhoz, hogy a hazai privatizációk átláthatatlanul bonyolódtak, anélkül, hogy – 1957-es „éleslátó” megállapításuknak megfelelően – a reprivatizáció lehetősége felmerült volna. A következő részekben egy-két privatizációs történetet elevenítünk fel.
Vezető kép: Budapest, 1949. december 28. Államosították az eddig külföldi tulajdonban lévő Első Magyar Cérnagyárat. A képen: az első munkanap az államosított gyárban. MTI Fotó
Welszibard
2023-11-25 at 22:33
Mező Gábor is hozott korábban egy jó példát a magyar nómenklatúra vagyonszerzésére, csak éppen perrel fenyegették meg.
Janikovszky Éva a volt ÁVH-ás ezredes özvegye, hithű kommunistaként az egy szem fiukat nem Moszkvába, hanem Nyugat-Németországba (természetesen nem az NDK-ba!) küldték kapitalizmust tanulni.
Amikor eljött a rendszerváltás és megszűnt a Móra gyermek- és ifjúsági könyvkiadó, akkor Janikovszky Éva fia mint a vadászsólyom lecsapott a Kiadóra és megvette, mivel az NSZK-ban kitanulta jó kommunista pénzen, hogy kell kapitalista vállalkozást csinálni. (Egy valamivel nem számolt: a magyar írók és költők szerzői jogai is szabaddá váltak, így a szerzők nagy része otthagyta az ÁVH-s ivadékot és más kiadóhoz ment.)
Szankci Manci
2023-11-20 at 22:29
Önmagában is érdekfeszítő, ha olyat tudsz meg, amiről fogalmad sem volt, és ezt nem mendemondák és legendák, hanem adatok, fényképek, mozgóképek alapján tudja valaki eléd tárni.
Azonkívül, hogy megdöbbensz, hogy ez hogy a nyavalyában volt lehetséges, hogyan történhetett, közben azon is kellene agyalni, hogy lehetőleg újra ne történjen meg.
Annál is inkább, mert a földkérdést már megint rendezni akarja Dobrev, aki felmenői révén már többször “rendezte”. A szolgáltatásokat pedig újra el fogja adni,de előbb a legfontosabb, ami lakmusz is egyben, ha bevesszük.
Igazán akkor van értelme az ilyen gazemberségek feltárásának, ha azzal a készülő gazemberségek útját el tudjuk vágni.
Ezek szerint
2023-11-19 at 10:14
Még be sem jelentette Apró Antal Nagy Imre kivégzést, de a hullarablók már itt voltak és elfoglalták helyeiket a kereskedelemben. Aztán a művészetben, irodalomban, mára megszületett a korszakos mű is a diákok ajkán fennen hirdetve:
” Apró Antal unokája vagyok én..”
túródóra
2023-11-18 at 22:06
Kedves Zsuzsa !
Nagyon féltem magát ,mint saját magamat, minden szava igaz. Ezek bosszúálló férgek. Nagyon veszélyesek. Életveszélyesek !
Ezek ugyanazok
2023-11-18 at 13:31
Mindig úgy alakult, hogy fizetni nekünk kellett a befolyásukért. Most, hogy már nem annyira akarunk a tönkretételunkért fizetni, elveszik erőszakkal.
Rajzos
2023-11-18 at 11:45
Nekem az volt furcsa,hogy az úgy nevezett “nyugati tőkések” jelentős része folyékonyan beszélt magyarul!
Ezek
2023-11-14 at 19:29
A német és a Bécsben élő náciknak nem kellett nagyon keresni azt a befolyást, elég hamar meg is találták, mert sok elvtárs gondolta úgy, hogy ennek a befolyasnak az elhárítására ő nagyon is alkalmas mert tud úgy csinálni, mintha bedőlt volna nekik és így küzdött az imperilistak ellen. De csak a kipróbált, állhatatosok.
Ulpianus
2023-11-13 at 14:41
Részlet a Sárközy Tamással a Mozgó Világban készített maratoni hosszúságú interjúból:
” – Kaptál a társasági törvényért elismerést is?
– Hogyne. A legnagyobbat a német jogtudomány kimagasló alakjától, Mestmäcker professzortól 2001-ben, aki a 75. születésnapjára a korábbi szocialista világ jogászai közül csak engem hívott meg az igen előkelő társaságba. Az ünnepségen azt mondta, hogy azért döntött így, mert én 1981-ben ugyanazt mondtam, amit 1991-ben vagy 2001-ben. Engem – szerinte – nem kellett transzformálni, a társasági törvénnyel magam voltam a transzformáció. Nekem ennél több elismerésre nincs szükségem. ”
https://epa.oszk.hu/01300/01326/00029/13Korsos.html
kanigunda
2023-11-13 at 12:18
Előre bocsátom, hogy a cikk a szokásos hiánypótlóan tartalmas formáját hozta, példásan gördülékeny és érthető
nyelvezettel. Na de Hölgyeim és Uraim! Akinek csak azután csörrent az a bizonyos telefonos érme miután tüzetesen
kielemezte eme cikket az menthetetlenül naív. Egy gigantikus, sok vérrel locsolt átverésnek voltunk itt statisztái
amit a tréfa kedvéért komenizmusnak tituláltak. Mivel M.o. lett a béketáborban a technológiai beszerzés/hírszerzés
bázisa (Kádár? SZKP döntés?) a Birodalom semmi kivetni valót nem talált a részleges elk… szóval a eltévelyedésben.
Külön szellemi kéj, hogy pont a SzaDeSz igyekezett éppen a valóság 100%-os ellenkezőjéről meggyőzni mindenkit a
létézésének az első percétől kezdve, így őket tekinthetjük a magyarországi gazdasági hazaárulás kigondolóinak.
Nem védendő a germánokat de úgy mégis honnan szedett volna az országuk “a felszabadítás” után szellemileg potens
embereket a vezetéshez ca.15 év hitleri hatalom után? Kis híján u.ez történt nálunk is ’90-ben. Ugyan az MDF-nek
lett volna esélye a SZU katonai eltűnése után tabula rasa-t csinálni csak éppen sem esze, sem elhatározottsága nem
volt meg ehhez. Hónapokig hatalmas kussban voltak a komcsik és be voltak rottyantva.
Az NDK-t illetően legyen elég a tény, hogy anno az ottani ÁVÜ első emberét (D.Rohwedder) valami rissz-rossz krimibe
illő módon puffantotta le egy bérgyilkos. Ugyanúgy a nem létező RAF-re fogva mit a Herrhausen felrobbantását. Jól
jönnek néha ezek a terroristák, na!
Ulpianus
2023-11-13 at 08:50
Az 1988-as – a mo.-i “privatizációt” előkészítő – Gt. szülőatyjáról, Sárközi Tamásról elnevezett jégkorong torna éppen a napokban ért véget Budapesten. Szépen sikerült tisztára mosni ezt az alakot is https://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1rk%C3%B6zy_Tam%C3%A1s. Az igazság inkább itt van: https://magyarnemzet.hu/archivum-magyarnemzet/2010/01/prima-primissima-dij-a-spontan-privatizacio-atyjanak
Kohl
2023-11-13 at 03:54
Németország egy lépést sem tett amerikai engedély nélkül. Eisenhower kérésére Hruscsov leállította a kínai atom programot, cserébe nyomult Indiában, Egyiptomban. Török puccs idején még az is változat volt, hogy amerikai atomfejeket ideiglenesen Romániában őriznek.
57-ben még berlini fal sem volt.
Külkereskedelem az monopolizálva volt, mint ahogy a média is. Moszkva a magyar-német együttműködésről mindent tudott és nem ellenzett. Ugyanez volt Csehszlovákiában is.
Béla
2023-11-12 at 23:12
“Nagytőkés csoportok álltak a hátuk mögött, akik tudatosan készültek arra, hogy a szocialista blokk összeomlásának esetére – illetve amennyiben a szatellit államok valamelyikének sikerülne kikerülnie a szovjet érdekszférából –, megkérdőjelezhetetlen legyen a gazdasági befolyásuk a térségben és behozhatatlan előnnyel induljanak más érdekcsoportokkal szemben.”
Kelet-Németországban is valami hasonló történt, noha Németország gazdagabbik fele nagy erőforrásokkal segítette a szovjet béklyóból kiszabadult országrészt.
A körülmények hatalma a vágyaknak határt szab, még a gazdag Németországban is!
A Frankfurter Allgemeine Zeitungban Ilyen mondatokat olvastam: “”Kelet és Nyugat-Németország között még mindig jelentős különbségek vannak rápillantva az illetményelszámolás cédulára.
INGOLSTADTBAN TÖBB MINT KÉTSZER ANNYIT KERES/SZEREZ MEG EGY MUNKAVÁLLALÓ, MINT GÖRLITZBEN “(A VOLT KELET-NÉMETORSZÁGBAN).
“Nincs (Kelet-Németországban) egyetlen DAX-konszern sem (olyan nagyvállalkozás
központja, mely a német tőzsdeindexben szerepel),
kevesebb gazdasági erő, több munkanélküli: Kelet-Németország a kormányjelentés
szerint sok tekintetben Nyugat-Németországtól még mindig elmarad”
bl
2023-11-12 at 22:28
Ilyen cikkekkel lehetne a gyerekeknek megvilágítani a valóságot. A nácik, a kommunisták és a liberálisok együttműködéséről többet kellene írni.
Orientál
2023-11-12 at 20:45
Hazudtak Rákosiék Kádárék Némethék mert az évo-s kommunista Horn elvtársuk a korruptan elengedték lopni az állami cégek nagy részüket ilyeneknek mint a Gyurcsány-Dobrev klánnak a MOTOTIM-ot is.
A történelem tanítómester
2023-11-12 at 19:45
Mai hír, hogy a német kormány megduplázza az Ukrajnának adandó pénzt 2024-ben 4-ről 8 milliárdra. Borvendég Zsuzsanna ezen írása nyilvánvalóvá teszik, mi is a céljuk, miért teszik. Nem jótékonykodásból…
Történelemóra
2023-11-12 at 19:42
Köszönöm a PSnek ezt a cikket is. Borvendég Zsuzsanna tanulmányait le kellene “fordítani”, egyszerűsíteni a fiákok számára, és 14-18 éveseknek mindenképpen, de alsósoknak kötelező tanulmánnyá kellene tenni. Na persze nem vagyok naiv, tudom hogy a Magyarországot megszálló hatalmak miatt ez lehetetlen, de álmodozni azt szabad.