Moammer Kadhafi, a szovjetbarát líbiai diktátor katonai berendezéseket, egészen pontosan rádiólokációs rendszereket és zavaróállomásokat rendelt a Videotontól a nyolcvanas évek elején. A beruházás a kezdetektől kétes kimenetellel fenyegetett, hiszen nem volt meg hozzá a megfelelő technológia és ipari kapacitás sem. Különböző gyártási területek koordinációjára, újabb és újabb embargós csatornák bekapcsolására volt szükség, miközben a rendelés mögött hatalmas összegű korrupciós pénzek mozogtak, vagyis jelentős volt a politikai nyomás a Videoton szakemberein.
Már a kezdetektől nehézségek adódtak, ráadásul időközben az is kiderült, hogy hiába vesztegették meg a líbiai katonai és politikai vezetést a megrendelésért, az arab partnerek elég rugalmasan tekintettek az aláírt szerződésre, nem kötötte őket semmiféle megegyezés, kedvük szerint változtatták menet közben a lefektetett feltételeket.
Arab szokásjog
Az előző részben már ismertetett nehézségek miatt a magyar vállalatok eredetileg három-hat hónapos teljesítési késedelemmel számoltak.
A Videoton EV. Műszaki Fejlesztési Csoport megvizsgálta a »Szahara« program keretében gyártott rádiórendszerek gyártásának helyzetét. Megállapították, hogy a Líbia felé 1984-re vállalt előszállítást lehetetlen teljesíteni, mert az import alkatrészek hiányoznak, illetve a TÁKI [Távközlési Kutató Intézet] és a Mechanikai Laboratóriumnak kiadott fejlesztések elmaradtak. A Videoton Fejlesztési Csoportban úgy tudják, hogy az importalkatrészek beszerzésébe bekapcsolták a BM [Belügyminisztérium] és a HM [Honvédelmi Minisztérium] beszerzési csatornáit is. Az előszállítások elmaradása népgazdaságunk számára jelentős devizabevétel elmaradását jelenti
– olvashatjuk a BM jelentését.
A késedelemnek nem pusztán a beszerzések embargós akadályoztatása volt az oka, hanem a líbiai fél állandó reklamálása is. Már 1982-ben jelezte a magyar titkosszolgálat, hogy Kadhafi elégedetlen a szocialista országok által szállított harcászati felszerelésekkel. A korábbi arab–izraeli háborúk során elszenvedett nagyarányú szíriai veszteségekre hivatkozva kijelentette, hogy a Varsói Szerződés fegyverzete nem megfelelő. Rossz tapasztalatait részben nyilván az okozhatta, hogy Moszkva nem engedélyezte a legmodernebb technológiák leszállítását a harmadik világba, viszont a hazai döntéshozók jelen esetben szembe mentek ezzel az irányvonallal.
A közelmúltban Kadhafi összehívta a szocialista országok líbiai nagyköveteit, és hivatkozva a nagyarányú szíriai veszteségekre, közölte velük, hogy a Varsói Szerződés fegyverzete nem megfelelő. Ennek következtében a »Szahara« programot korszerűség szempontjából felül kell vizsgálni, világszínvonalú termékeket kell szállítani
– olvashatjuk a titkosszolgálati jelentést. A Videoton tehát kijátszotta Moszkvát, hiszen folyamatosan fejlesztéseket kellett végeznie a gyártás során, vagyis a legmodernebb berendezést szállította volna Líbiába, de a megrendelők számára ez a háttér ismeretlen volt, vagy legalábbis úgy tettek, mintha az lenne.
Zsarolás és ingyen gépjárműpark
Az észak-afrikai ország képviselői újabb és újabb magasabb szintű minőségi követelményt támasztottak, amelynek teljesítéséhez lényegesen több időre volt szükség, vagyis folyamatosan módosították az elvárásaikat. A hazai gyártók igyekeztek megfelelni az újabb és újabb kritériumoknak, de minden fejlesztés hiábavalónak bizonyult: a líbiai partner nem akarta átvenni a legyártott termékeket, és – ami a valódi problémát jelentette – természetesen fizetni sem volt hajlandó.
Végül azt a feltételt szabták, hogy amennyiben a magyar fél 87 db Rába konténerszállító járművet ingyen szállít Líbiának a rendszerekhez, akkor átveszik a Szahara-program keretében legyártott berendezéseket. Az állambiztonsági jelentés szerint a zsarolásnak a politikai vezetés engedett:
A »Szahara« fedőnevű rendszer 2081-es jelű – egy zászlóaljnyi egység részére szóló – technikai berendezés kiszállításáról értekezletet tartottak az érintett vállalatok. Az értekezleten elhangzott, hogy a líbiai fél mindaddig hibát fog találni – a rendszert nem veszi át – amíg 87 db Rába konténerszállító járművet részére a magyar fél ingyen nem biztosít. Ezért döntés született: hogy a 87 db konténerszállító járművet és tartalék alkatrészeit legkésőbb 1986 I. negyedévi kiszállítással ingyen kell a vevőnek felajánlani és kiszállítani.
A politikai döntés a belügy információi szerint megszületett: 1986 első negyedévi szállítással vállalták a teherautók ingyenes átadását. 87 teherszállító gépjármű ingyenes átadása egy olyan üzlet során, amely már eleve veszteségesnek ígérkezik, hiszen az eredeti árat már messze túlhaladta a fejlesztésekre és a beszerzésekre fordított költség, nem is beszélve a kifizetett baksisról, igencsak kedvező lehet a megrendelő számára – gondolhatnánk. A líbiai fél azonban az engedmény megadása után sem volt hajlandó elfogadni a Videoton fővállalkozásában legyártott berendezéseket: minőségi kifogásokra hivatkozva továbbra is megtagadták az átvételt. Mindennek tetejében a Videoton vezérigazgatója felháborodásában olyan hangot ütött meg a gyárban tartózkodó líbiai képviselőkkel, hogy azok megsértődve hazautaztak, ezzel tovább rontották az üzlet realizálásának esélyeit.
Az incidens a mielőbbi kiszállítás esélyeit tovább rontotta. A szállítások elhúzódása egyre növekvő méretű népgazdasági kárral fenyeget
– értékelte a helyzetet az állambiztonság.
Végkifejlet
A konfliktust kormányzati szinten igyekeztek orvosolni. Az Ipari Minisztérium, a Külkereskedelmi Minisztérium és a Honvédelmi Minisztérium közös javaslatot dolgozott ki a kormány részére, amelyben azt indítványozták, hogy a diplomáciai bonyodalmak orvoslására Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese vezetésével azonnal induljon egy delegáció Tripoliba. Ezzel párhuzamosan azt tanácsolták, hagyják figyelmen kívül a líbiai fél elzárkózását, teljes titokban kezdjék meg a berendezések leszállítását, mintegy kényszerhelyzetbe hozva a megrendelőt.
Mire ez a javaslat megszületett, két zászlóalj részére elegendő technikai berendezés várt készen az átadásra, összesen 3,2 milliárd forint értékben. A kormány támogatta az elképzelést, és egy szovjet hajó közreműködésével 1985 decemberében elindították a szállítmányt. Líbia partjait elérve azonban a helyi hatóság kiutasította az ország felségvizeiről a teherhajót, amely végül 1986. január 2-án egy jugoszláv kikötőben horgonyzott le.
Néhány nappal később váratlan fordulat oldotta meg a magyar fél problémáit: Kadhafi helyettese bekérette a Szovjetunió Tripoliban szolgáló nagykövetét. Hivatkozva a növekvő amerikai fenyegetésre, rádiófelderítő eszközök szállítását kérte a kommunista nagyhatalomtól. A szovjet diplomata jelezte: ilyesmit ők nem tudnak biztosítani, de éppen most üldöztek el egy egész hajónyi magyar berendezést a líbiai partok közeléből, azok átvételével teljesíthető lenne az arab vezetők kívánsága. Ezután a még mindig megrakodva várakozó hajó újból elindulhatott Afrika felé, és sikeresen le is szállította a gyártmányokat Líbiának. Hamarosan magyar szakemberekből álló küldöttség is indult Észak-Afrikába, akiknek a rendszer felépítése, beüzemelése volt a feladata. 1986 márciusából még fennmaradt egy, a Szahara-programmal kapcsolatos jelentés a Belügyminisztériumban, amely azt az aggodalmat továbbította a felső vezetés felé, hogy a líbiai hadsereg nyílt terepen állította fel a magyar berendezéseket, amelyek így szabad szemmel is könnyen beazonosíthatók egy polgári repülőgépről is. Tehát a beüzemelésen dolgozó magyar szakemberek veszélybe kerülhetnek egy amerikai támadás esetén.
A szóbeszéd szerint a magyar rádióelhárító egyszer Kadhafi életét is megmentette, mivel a berendezéssel foglalkozó magyar mérnököknek sikerült elfogni és dekódolni egy amerikai támadásról szóló rádióüzenetet, és időben értesíteni erről a líbiai diktátort. Bár a történet ebben a formában nem igaz, de annyi bizonyos, hogy a líbiai hadsereg sokáig használta még a magyar gyártmányú berendezéseket. A program mérlege mégsem lett pozitív. A Videoton egykori szakemberei szerint anyagilag sem térült meg a hatalmas ráfordítás, ráadásul már a fejlesztések megkezdésekor megkérdőjelezhető volt annak hatékonysága. A digitális kommunikáció térnyerésével és a műholdak elterjedésével ugyanis értelmetlenné váltak az ilyen irányú újítások.
Vezető kép: Budapest, 1981. szeptember 23. Kádár János (j), a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága (MSZMP KB) első titkára fogadja Moammer el-Kadhafi ezredest, a líbiai forradalom vezetőjét a KB székházában. MTI Fotó: Tóth István Csaba
P.J.B. - Piti ex James Bond
2023-06-25 at 15:57
A fővállalkozó katonai-mérnöki vállalat az MN Elektronikai Igazgatóság volt, amely szervezetileg a VK 2. Főcsoportfőnökség (katonai hírszerzés) szervezeti kötelékébe tartozott. Ez a cég fogta össze az összes vállalat, így a Videoton tevékenységét is, habár el kell ismerni, hogy mind közül a Videoton volt a legnagyobb.
Az üzletet Oláh István (akkor altábornagy, később vezérezredes, majd honvédelmi miniszterként már hadseregtábornok) vezérkari főnök szerezte, aki mély és jó benyomást tett Kadhafira.
Oláh persze blöffölt, amikor azt mondta Kadhafinak, hogy mi a rádiófelderítésben és zavarásban (jamming) mennyire profik vagyunk, de hát ez még belefért a “kegyes hazugság” kategóriájába.
Ilyen rendszereket egyébként vett még tőlünk India, Irak, Egyiptom is, Szíriában nem vagyok biztos, talán ők is.
A gond a chip-ekkel volt, amik akkor COCOM-listás termékek voltak, és a beszerzés részben “táska-import” (vegytiszta csempészés) részben a fél-legális – főleg Nyugat-Németország-i – nyugati kereskedők révén zajlott – egyébként az amerikaiak többé-kevésbé hallgatólag egyetértésével, lévén, hogy nekik is érdekük volt, hogy Magyarország tudja fizetni az akkor már egyre jobban halmozódó külső (dollár)adósságát.
Papp István VT vezér halála számos homályos részletet tartalmaz, ahogy Oláh István szintén gyors halála is szintén 1986-ban – utóbbi valószínűleg a román Szeku műve, mivel Oláhról köztudott volt, hogy “nagy magyar” és hogy még a 60-as években személyesen járta be Erdélyt, mintegy feltérképezve azt, mint lehetséges hadszínteret. Oláhról még annyit, hogy ő vezette be a nemzeti ünnepeken a történelmi zászlók bemutatását – a magyarországi kommunista zsidók nagy felháborodására (Kádár becsületére legyen mondva: megvédte Oláh-t ezért, mert persze Oláh-t azonnal nacionalista elhajlással vádolták meg).
Ezek a katonai-technikai rendszerek egyébként akkor nagyon korszerűnek számítottak.
Aztán, amikor a Nyugat számára komolyra látszott fordulni a dolog, akkor – ha jól emlékszem – 1988-ban hipp-hopp porig égett a magyar chip-gyártás fellegvárának szánt Mikroelektronikai Vállalat is.
“Nehogy már a buta keletieknek legyen saját mikroelektronikai iparuk!” – felkiáltással.
És az akkori, még úgy-ahogy, kommunista vezetés úgy kussolt a dologban, mint szahara a fűben.
Egy anekdota:
A Líbiába kirendelt magyar katonák ott is megoldották a tömény-szesz kérdést.
Kiszuperált és kimosott olajoshordókban erjesztették a datolyát és a fügét és párolták le az ilyen pálinkát.
1 liter páleszért kaptak 1 egész birkát megnyúzva, zsigerelve, konyhakészen.
Mert hát hiába volt a bigott iszlám Kadhafi Líbiájában – az emberek ott is szerették a szeszt. :))))))
A magyarok meg a húst, mert akkoriban azért az ellátás Líbiában finoman szólva sem volt túl jó, a külföldiek számára sem.
Manó
2023-06-18 at 11:44
Jumurdzsák!
A sorozat nem arról szól, hogy mi van ma.
Haraszti Pál (javitott hozzászólása)
2023-06-15 at 20:03
Pál Haraszti
Kedves Borvendég Zsuzsanna!
(Őszintén írom: Munkásságát nagyra-becsülöm, ifjú,kiváló,bátor,történésznő!) Tudom, körültekintően olvassa a szoci-múlt iratait, de gondoljon arra , hogy nem minden írott szó igaz, régen sem volt az. Csak akkor még nem volt szabad álhírnek, azaz “Fake news”-nak nevezni. Kollégája, Germuska Pál a “Kadafi fülei” munkáját megismerve, mertem kompetenciám alapján infókat az ügyről közzé tenni.
Az Ön írásában is vannak olyan mondatok, melyek cáfolatra szorulnak, hiszen ezek a fejlesztések nem a Videoton Fővállalkozói Csoportból eredeztek. Őket az Ipari Minisztérium államtitkára (Juhász Ádám) hatalmazta fel, hogy az alkotó “al-vállakozókra” hárítson minden kifogást. (TÁKI, FMV,=ML=, EI, stb.)
Tisztelettel üdvözlöm: Mint egy racionális elvű magyar mérnök.
https://hpali2.webnode.hu/ujdonsagok/hadtortenesz-az-ml-rol/
Haraszti Pál
2023-06-15 at 16:03
Kedves Borvendék Zsuzsanna!
(Őszintén írom: Munkásságát nagyra-becsült, ifjú,kiváló,bátor,történész nő!) Tudom, körültekintően olvassa a szoci-múlt iratait, de gondoljon arra , hogy nem minden írott szó igaz, régen sem. Csak akkor még nem volt szabad álhírnek, azaz “Fake news”-nak nevezni. Kollégája, Germuska Pál a “Kadafi fülei” munkáját megismerve, mertem kompetenciámat az ügyről közzé tenni.
Az Ön írásában is vannak olyan mondatok, melyek cáfolatra szorulnak, hiszen ezek a fejlesztések nem a Videoton Fővállalkozói Csoportból eredeztek. Őket az Ipari Minisztérium államtitkára (Juhász Ádám) hatalmazta fel, hogy az alkotó “al-vállakozókra” hárítson minden kifogást.
Tisztelettel üdvözlöm: Mintegy racionális magyar mérnök.
Zeusz
2023-06-12 at 07:24
Azért ,azt se felejtsük el,mit köszönhetünk, Kadhafinak. Visszatartotta az afrikai migránsok százezreit,millióit. Ugyanis ,ha nem teszi,már 40 évvel ezelőtt ellepték volna Európát a migránsok. Bár abban az időben,aknásított határzár volt,és valószínű,hogy a határokat ostromló migránsokat,halomra lőtték volna!
ViAM
2023-06-12 at 05:49
Az elhíresült kacsintgatás háttere…
Jumurdzsák
2023-06-11 at 20:26
Ma is vannak magyar cégek, akik ilyen fejlesztésekkel foglalkoznak. Nem is rosszul.
Javaslom a szerző tájékozódjon a Bocskai dandár elektronikai hadviselés századánál.
Kitűnő vőt rokonok orrtövön ütik
2023-06-11 at 19:13
Kadhafi felesége végső soron magyar származású. Magyar nagyapja Boszniában volt orvos, a leszármazottak később elhorvátosodtak. Kadhafi a mosztári repülőakadémián ismerte meg a későbbi Szafit, aki valójában Zsófia. Úgy hírlik, most a dalmát tengerpartra vonult vissza.
gyozo2018
2023-06-11 at 18:28
És a Kismotor- és Gépgyár?
Azok is bőven az arabokkal üzleteltek.
Az egyik osztályvezetőjük ott pusztult.
Egyesek feltételezése szerint nem véletlenül.
Ha jól emlékszem, a vezetékneve: Vágó.
1979-82 közpött.
Ma Csonka János gépgyár, vagy, valami ilyesmi.