Búcsú a világ leghíresebb nőjétől

Erzsébet korát meghazudtoló politikai érettségről tanúbizonyságot téve jól kihasználta a nőiességében lévő erőt, amelyben a báj határozottsággal, felkészültséggel és lefegyverző kedvességgel társult. Ennek köszönhetően nagyon rövid idő alatt sikerült ledolgoznia a hátrányt, amelyből uralkodása kezdetén indult. Magyarán meggyőzte mind a nemzetközösség tagjait, mind pedig az angol politikumot arról, hogy alkalmas a korona viselésére és a nemzet egységének megjelenítésére.

Erzsébet eleve nehéz időszakban lépett trónra, hiszen a második világháború után Nyugat-Európa romokban hevert. Anglia élet-halál harcot vívott a náci Németországgal és csak hatalmas veszteségek és emberáldozatok árán sikerült felülkerekednie az országnak a nácikon. A kivívott győzelmet gazdasági nehézségek, a mindennapi élet reménytelensége árnyékolta be. Ráadásul a fiatal, ám ekkor már kétgyermekes Erzsébetnek nehéz örökséget kellett átvennie, hiszen apját, György királyt és Winston Churchillt ünnepelte hősként a brit nemzet.

Hátrányból indult

VI. György korai halála után mindenkit meglepett Erzsébet trónralépése, aki egyébként nem számolt azzal, hogy királynő lesz. Nemcsak a világháborút követő általános problémák nehezítették meg Erzsébet uralkodásának kezdetét. Az 1930-as évek végéig számítják a Brit Birodalom aranykorát. Csak szemléltetésképp: ekkora Nagy-Britannia gyarmataival együtt akkora kiterjedést ért el, hogy a nap sosem nyugodott le a birodalom területén. A ’30-as évek végétől azonban a világ legnagyobb impériuma zsugorodásnak indult. A nagyság megkopott és az igencsak karizmatikus uralkodónak számító György király halálát követően a brit nemzetközösség nem egy törékeny asszonyra gondolt a korona megmentőjeként.

Erzsébet azonban korát meghazudtoló politikai érettségről tanúbizonyságot téve jól kihasználta a nőiességében lévő erőt, amelyben a báj határozottsággal, felkészültséggel és lefegyverző kedvességgel társult.

A fiatal Erzsébet hercegnő 1945-ben. Forrás: Life.hu

Ennek köszönhetően nagyon rövid idő alatt sikerült ledolgoznia a hátrányt, amelyből uralkodása kezdetén indult. Magyarán meggyőzte mind a nemzetközösség tagjait, mind pedig az angol politikumot arról, hogy alkalmas mind a korona viselésére mind pedig arra, hogy megjelenítse a nemzet egységét.

A kivételes tehetség

Tehetsége legfőképpen abban nyilvánult meg, hogy személyével, kisugárzásával képes volt stabilitást hozni alattvalói életébe akkor, amikor a Brit Birodalom már túl volt fénykorán és inkább a hanyatlás jelei látszódtak. Ez a kisugárzás képes volt elhitetni mindenkivel, hogy a monarchia olyan erős, mint volt és mindig is az lesz. Ez az a képesség, ami hihetetlen tekintéllyel övezte fel nemcsak Erzsébetet, hanem az általa megjelenített monarchiát is. Temetése napján, korunk polihisztora Jordan Peterson így emlékezett meg róla:

Kevés olyan sztár, példakép van, akit széles e világon mindenki egyként elismer és ami még fontosabb szeret: Erzsébet ilyen volt. Néha napján egy-egy amerikai elnök képes volt megközelíteni ezt a népszerűséget, de el sosem érte. 

Jordan Peterson szerint a brit politikai rendszer példaértékű, amihez kellett egy olyan tekintélyes és elfogadott uralkodó, mint II. (Windsor) Erzsébet. Peterson önmagában véve üdvös dolognak tartja, hogy a mindenkori brit miniszterelnök felett van egy tekintély, aki az első pillanattól kezdve egyfajta féket és ellensúlyt jelent. Az első számú politikai vezető nem tehet meg azt amit akar, mert elszámolással tartozik az uralkodó felé, aki a népet jeleníti meg. Erzsébet a maga stabilitásával első osztályú módon jelenítette meg ezt az elvet. Lényege: miniszterelnökök jöhetnek, mehetnek, de a korona és a nép állandó. A britek mindig is a koronához vonzódtak és nem az aktuális miniszterelnökhöz. Ha pedig történetesen a korona viselője olyan szerethető és elismerésre méltó volt, mint Erzsébet, akkor a monarchia csillaga fennen ragyogott, éppúgy, mint az elmúlt 70 évben.

Igaza van, jó kérdés, hiszen egyetlen brit sem tenné ezt meg csak úgy, egyszerűen nem így vagyunk bekötve. Viszont ha Erzsébetről van szó, az teljesen más helyzet. 

Meghalt a királynő, éljen Károly király!

Hogy mennyire fontos a britek számára a korona, a monarchia intézménye, azt jól mutatják az utódlással kapcsolatos vélemények. A brit és a világ bulvársajtója nagyjából Diana halála óta azzal van tele, hogy a hamarosan III. Károlyként trónra lépő Charles herceg ellenszenves figura és a legtöbben Vilmos herceget szeretnék a trónon látni. A gyász ideje óta azonban több interjúból is kiderült, hogy ez korántsem így van. Való igaz, hogy sokan szimpatizálnak Vilmossal, de a britek hisznek a rendben. Erzsébet halálakor megkérdezték az egyik leghíresebb brit tv-s személyiséget Richard Questet, hogy szerinte előfordulhat-e, hogy Károly átadja a trónt fiának Vilmosnak. Quest úgy véli: hogy egy ilyen lépés nyilván fiatalabbá tenné a monarchiát, viszont Károly azt tanulta az anyjától, hogy ilyet nem szabad tenni, mert a rend és a kiszámíthatóság mindennél fontosabb, és ezt várják az alattvalók is. Isten nyugosztalja a királynőt és Isten óvja a királyt!