Budapest Angyala egy hamisítatlan magyar szuperhős

1956-ról ma sincs semmiféle társadalmi konszenzus, gondoljunk csak Havas Szófia vagy Tóta W. Árpád kijelentéseire, a mai kor pedig olyan fájdalmasan jelen idejű, s ezért ’56-ról is hajlamos semmit sem gondolni – mondta Bayer Zsolt a Budapest angyala című képregény bemutatóján a Terror Házában. A publicistával, valamint a kiadványt jegyző Futaki Attilával és Tallai Gáborral a múzeum kutatási igazgatója, Békés Márton beszélgetett.

Futaki Attila még csak harminckét éves, de már évek óta hazánk nemzetközi hírű képregény-rajzolója, munkáit nemcsak Franciaországban, de az Egyesült Államokban is jegyzik. Állandó illusztrátora a New York Times-nak, a GQ magazinnak, pályafutása során eddig olyan képregények elkészítésében vett részt, mint a világhírű Percy Jackson, a Conan vagy a 100 legjobb képregény közé beválasztott Severed. A hangulatában és dinamikájában is az ismert amerikai képregényekhez igazodó Budapest angyala a Kelet- és Közép-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány felkérése nyomán jött létre. Futaki erre a felkérésre, az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára időzítve készítette el az önálló füzetet, a szöveget jegyző író-újságíró Tallai Gáborral, a Terror Háza programigazgatójával közösen. Tallai egyben a képregény ötletgazdája is volt Schmidt Máriával, a múzeum igazgatójával, míg a forgatókönyvet Erdei Gábor és Cserne Klára öntötte végső formába.

Fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu

A magyar piacon merőben szokatlannak hat egy ilyen képregény, hiszen a műfaj hazai rajongói is külföldi kiadványokkal és témákkal kénytelenek beérni. Maga a szerző, Futaki Attila is tíz év múltán adott ki munkát idehaza. A meglévő űr kitöltése egyúttal azzal a felvállalt céllal történt, hogy azokhoz a fiatalokhoz is elérjen ’56 üzenete, akikhez amúgy nem tudna. Mindezt a képregényektől megszokott – ahogy Bayer Zsolt fogalmazott – meseszerű, kicsit didaktikus, hősközpontú stílusban teszi.

De ez a történet közben végig tudjuk, hogy ez a valóság

– tette hozzá a publicista, felhívva a figyelmet a magyar történelem „szuperhőseire”.

Tallai Gábor elárulta, hogy a több idősíkon elmesélt történettel is a mai fiatalokhoz akarták közel hozni ’56-ot, akiknek már semmiféle személyes tapasztalatuk nincs a totális diktatúra természetéről. 1988, majd 2016 viszont jóval érthetőbb, megfoghatóbb számukra, mint a hatvan évvel ezelőtti események. A képregény ugyanakkor kiválóan mutatja be, hogy ami hatvan éve a budapesti utcákon történt, bizonyos értelemben máig sem ért véget. A rajzoló Futaki Attila egyébként éppen az 1988-as Corvin-köz megrajzolását nevezte a legnehezebbnek, hiszen ’56-tal ellentétben abból az időből nem áll rendelkezésre bőséges képanyag. Elmondta, hogy a teljes füzet mintegy egyéves munka eredménye. Tallai hozzátette, hogy a külső nyomás elképesztő közösségi erőt keltett életre 1956-ban, és aki azt egyszer átélte, örökre visszavágyik bele:

Nem baj, ha ma nincs ilyen közösségi összetartás, mivel láttuk, hogy ennek milyen ára van. Mi ezt a közösségi erőt akartuk hamis pátosz nélkül elmesélni.

Futaki Attila dedikál. A háttérben a másik szerző, Tallai Gábor. Fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu

A Budapest angyala valóban felidézi az emberben a Marvel kiadványok hangulatát, és van abban valami bizsergető, amikor egy magyar hős hajtja végre a történet valóság és mese határán egyensúlyozó csúcsakcióját. Egyetlen apróság hat csak szokatlanul. A képregényekkel kapcsolatban az ember megszokta a füzet formátumot, így a keménytáblás borító még rendben is lenne, de a kiváló minőségű, vastag lapok túl elegánsnak hatnak, esetükben a kevesebb talán több lett volna. A kiadvány értékéből azonban ez nem von le, és ha Magyarországon is születhet ilyen minőségű képregény, akkor bízhatunk benne, hogy követi még ezt néhány. Téma lenne bőven.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu