168 Óra
Ha ezt Mester Ákos tudná! A 168 Óra mögött is egy állambiztonsági leányvállalat állt – Előrendelhető Mező Gábor médiaátmentős könyve
Február végén megjelenik A média lenyúlásának titkos története című könyvem, amely röviden összefoglalva arról szól, hogy hogyan szerezte meg, illetve tartotta meg a posztkommunista hálózat a kulcspozícióját a magyar médiában. Most egy olyan történetet villantok fel, amelyet korábban még nem publikáltam, és amely a 168 Óra elindításáról szól. Kiderült, hogy az ismerten baloldali lap és a Tallózó mögött is egy állambiztonsági leányvállalat állt, egészen pontosan az a Delta Könyvkiadó, amelyet a legfontosabb időszakban az MNVK-2. tisztje vezetett. A háttérben felbukkan Siklósi Norbert, a médiacár és persze Demján Sándor is. A 168 Óra elindításában egyébként Mester Ákosék mellett az MSZMP KB korábbi hírhedt munkatársa, Agárdi Péter is komoly szerepet vállalt. Utóbbi mind a Tiszatáj, mind a Mozgó Világ elleni akcióikban is részt vett, együttműködve az állambiztonsággal. Az is sokatmondó, hogy a 168 Óra mögött álló Háttér Kiadó (benne a Deltával) akkor szállt ki a két lap mögül, amikor 1990-ben a többi állambiztonsági testvérvállalat is lebukott. A vizsgálat elindult, a Háttér Kiadó feje, Erdei Grünwald Mihály pedig az ébredő antiszemitizmusra hivatkozva hirtelen Izraelbe költözött, hogy a két lap a Demján Sándor érdekkörébe tartozó Reformhoz, illetve a Mai Nap Kft.-hez kerüljön... A kígyó ismét a saját farkába harapott. Antall eleinte nem vette komolyan a sajtót, utána már késő volt – Forró és társai, avagy a mikiegerek diadala (Stefka István a médiaháborúról, 5. rész)
Antall József egy úriember volt. Talán túlságosan is. Amikor Stefka István interjút készített a miniszterelnökkel, majd utána arról kérdezte, nem bántja-e az a sok bántás, kritika, amit a sajtótól kap (azzal vádolták, hogy arisztokratikus, lenézi az embereket, a horthysta korszakot akarja visszaállítani), csak legyintett, és azt felelte: „István, ezek mikiegerek”. Aztán kiderült, hogy a "mikiegereknek" együtt hihetetlen hatalmuk van. „Antall eleinte nem vette komolyan a sajtót. Utána meg már késő volt. Különböző tanácsok, sugallatok hatására Hankiss Elemért (egykori kártyapartnerét, beszélgetőtársát) nevezte ki a Magyar Televízió élére, a Magyar Rádió elnökének pedig Gombár Csaba közgazdászt kérte fel. Ezzel egyetértett Göncz Árpád, az SZDSZ-es köztársasági elnök is, aki a kinevezéseket boldogan aláírta. Hogy jól tette-e vagy sem azt a történelem dönti el. Mindenesetre sok fejfájástól megszabadult volna, ha másként dönt. A két intézményben ezek után elszabadult a pokol.” Folytatjuk Stefka István sorozatát a médiaháborúról. A fotelben szervezkedő, egykori garázsmester Havas Henrik és az ÁVH-s Ipper Pál 168 órája – Stefka István a médiaháborúról (4.)
1990 tavaszán dőlt el, hogy nem lesz nagytakarítás a sajtóban. Vagyis ott sem. Nagy? Semmilyen. Az egykori hálózat, az élcsapat átmentette magát, és nekitámadt az MDF-kormánynak. Bár a liberális Magyar Hírlap 1990-es cikke szerint, Stefka Istvánék csak elképzelték a lövészárkokat, azok valóban léteztek. Stefka rádiósként pontosan látta a kulisszatitkokat, hogy hogyan lett Rózsa T. Endre "ellenség" a posztkommunisták szemében azért, mert feszegette a 168 óra című hetilap furcsa létrehozását. A 168 óra rádió adása mögött, amúgy Ipper Pál, az egykori ÁVH-s tiszt állt, ő hozta létre a Mester Ákos vezette élgárdát. Akkoriban, a nyolcvanas évek végén már az egykori garázsmester Havas Henrikék is szervezkedtek, aztán létre is jött a Nap-tv, amibe később Havas hozta be Gyárfást, és az ő amerikai magyar maffiózó partnerét, Bodnár Györgyöt. Stefka István folytatja médiaháborús sorozatát, azt, hogy hogyan látta belülről ezt az egyenlőtlen harcot.