a hálózat
Mező Gábor: Ne viseljék közterületeink erkölcsi hullák és kommunisták nevét!
"A mi dolgunk az, hogy elérjük, több erkölcsi hulláról, több kommunistáról, több Szabó Ervinről, Göncz Árpádról vagy Janikovszky Éváról itt ne legyen elnevezve semmi sem. Ha kell, megvívjuk ezt a harcot, mert ehhez nem is kell hősiesség. Wittner Mária teret akarunk, Pákh Tibor utcát akarunk, Krassó György sarkot akarunk. Semmi mást, csak az igazságot. Az igazságunkat. A hazánkat" - írta ki Mező Gábor író, a kommunista félmúlt kutatója A hálózat című Facebook-oldalára. Mező Gábor: Nagyon örülök, hogy Havas Henrik megborzong, ha a nevemet hallja, ezért dolgozom (PS-videó)
Épp az a célom, hogy azok az emberek, akik tökéletesen átmentették magukat a rendszerváltáson, legalább legyen bennük egy borzongás, ha valaki feltárja, hogy honnan érkezett ez a sok médiamunkás, aki sokszor nem is túl tehetséges - mondta Mező Gábor író, kutató Huth Gergellyel beszélgetve a Mi kérdezünk című műsorunkban, annak apropóján, hogy a Századvégnél megjelent és máris igen népszerű az új könyve, mely A sajtó megszállása - Besúgók címet viseli. Nagyon súlyos, sötét dolgokról írok - Mező Gábor az első novelláskötetéről, régi és új ügynökökről (PS-videó)
Nagyon súlyos, sötét történetekről írok. Gondolom nem meglepetés, hogy a XX. század második feléből. Azért dolgozom, hogy valamennyire tanuljunk a múltból, és ne menjünk bele ugyanazokba a csapdákba, amikbe korábban. Erre vonatkozik a cím, hogy Az ördög van odakint. Az ördögöt valahogy kívül kell tartanunk, nem szabad beinvitálni a házunkba. Ugyebár csak akkor tud bejönni, ha meghívjuk - mondta Mező Gábor kutató-író első novelláskötetéről, Huth Gergely kérdéseire. Még a rendszerváltás ellopását is lehazudta a Hálózat – Honi felderítés (Videó)
Nincs közös katarzis, nincs nemzeti sikerélmény a rendszerváltásban, és ez nem ok nélküli. Csak sok-sok egyéni kiábrándulás története van, a csalódásé. Amit elsikkasztottak a magyaroktól a kommunizmus évtizedei alatt, abból szerezték meg a maradékot a kommunizmus bukásakor ugyanazok a tolvajok. A kommunista diktatúra gazdasági, véleményformáló és titkosszolgálati hálózatát szinte teljes egészében átmentették a rendszer/módszerváltáson, így értelemszerűen a tényleges hatalmat is. Ez a polip mindent átfont a karjaival, mindenhol a régi elvtársak szekerét tolta és szennyesét mosta, minden nemzeti szellemiségű igyekezetet lefojtott, nevetségessé tett. A kommunizmus véget ért 1989–90-ben, de az atlantistává átöltözött kommunista hálózat befolyása nem – az még ma is jelen van az életünkben. Kikből áll ez a hálózat? Hogyan lettek az ÁVH-s terroristákból a színfalak mögött impexes üzletemberek, kultúraszervezők meg humoristák, a kínvallatók burokban született gyerekeiből pedig a színfalak előtt nyugatos mintademokraták? Mező Gáborral, a Hálózat kutatójával jártunk utána Magyarország 1945 utáni többszöri megnyomorításának. Túl tágra nyitották a NER kapuját? - Borvendég Zsuzsa és a Lovas-díjas Mező Gábor a Pankrációban
Túlságosan szélesre nyitották a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kapuját az opportunisták előtt? Továbbra is összejátszik-e az egykori vörös hálózat és annak klientúrája? – ilyen és ehhez hasonló kényes témák kerültek terítékrea PS TV Politikai Pankrációjában, ahol Borvendég Zsuzsannát, a Magyarságkutató Intézet történészét, portálunk rendszeres szerzőjét, és korábbi főmunkatársunkat, Mező Gábor író-rendező-kutatót, az Ahálózat.hu oldal elindítóját kérdezte Huth Gergely. Az adásban a 2018-ban elhunyt újságíró, Lovas István személyisége és szellemi hagyatéka is szóba került, hiszen Mező Gábor pénteken este veheti át a Lovas István Társaság a névadóról elkeresztelt sajtódíját; a méltatást Borvendég Zsuzsanna mondja majd el. A műsorból kiderül az is, hogy miért cserébe kapott annak idején Huth Gergely egy, a Machu Picchu-piramis tövéből kiásott inka szobrocskát Lovastól... „Sötétséget árasztanak mint a tintahal [...] sötétségbe gubóznak, mint a hernyó” – Déry Tibor kommunista „fajelmélete” Pócspetriről
Kevesen tudják, hogy Déry Tibor is nagy szerepet vállalt abban a lejáratásban, amelyet a pócspetri koncepciós üggyel párhuzamosan épített fel a kommunista propaganda. Déry Tibor már a Péter Gáborral odautazó Vásárhelyi Miklós után érkezett a faluba, előbb vállalhatatlan [de Rákosiéknak nyilván nagyon is tetsző] riporttal jelentkezett a Csillagban, majd egy novellát is írt. Utóbbi ma is olvasható – mindenféle lábjegyzet, értelmezés nélkül. „Sötétséget árasztanak magukból, mint a tintahal, sötétségbe gubóznak, mint a hernyó. Nem a nézeteikkel antidemokratikusak, hanem az exisztenciájukkal” – írta Déry a falu vallásos lakóiról, majd az igazi bűnöst is megnevezte: természetesen a plébánost. De nem ő, hanem a vallás, a hit volt az eszme legnagyobb ellensége, és Déry elvégezte a feladatát: „S véletlen-e az, hogy minden, ami aznap – s jóval előbb is – a faluban történik, minden a templomból indul el egyenesen a bűn felé?” – tette fel az álkérdését. Az elvtárs, aki ott sem volt: Faludy György Pócspetri kapcsán Déry Tiborra húzta a vizes lepedőt, de saját szerepéről „elfeledkezett”
Kevesen tudják ma már, de a hírhedt Pócspetri koncepciós ügy idején Déry Tibor is a „gyilkos faluban” járt. Előbb riportot írt a Csillagba, majd novellát a legújabb novelláskötetébe. Faludy György mind önéletrajzi művében, mint interjújában kritizálta Déryt, aki szerinte tényleg elhitte a nyilvánvalóan kitalált vádat. Faludy azt is leírta, hogy ő is ott volt a tárgyaláson, de arra nem tért ki, mit csinált. Pedig a Népszavában Mindszenty Józseffel kapcsolatban több lejárató, uszító cikket írt, és nyilván a Pócspetri ügyről is ő tudósított. Ezt erősíti, hogy „f. gy.” monogrammal megjelent a Népszavában egy sötét cikk, amit nyilvánvalóan ő írt. De miért nem beszélt róla később? És miért nem említette 1993-ban a hozzá hasonlóan szintén SZDSZ-es Vásárhelyi Miklós szerepét? Talán mert a rég halott Déry tökéletes volt bűnbaknak. 
