család
A „patriarchátus” elleni küzdelem kulcsfogalma: a „családon belüli erőszak”
A libernyák-újbeszél által tönkretett vagy kreált szavakat bemutató sorozatunk első részében a család szót elemeztük, mostani írásunk tárgya pedig a családon belüli erőszak. Ez az újbeszél kifejezés a hatvanas-hetvenes években az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában terjedt el, és a nyolcvanas-kilencvenes években kezdett meghonosodni Magyarországon. Elsősorban természetesen a Soros által pénzelt álcivil és femináci szervezetek (NANE, SZETA, Patent Egyesület), valamint a totális bolsevik-liberális befolyás alatt álló társadalomtudományi képzés és szociális ellátórendszer egyes intézményeinek (családsegítők, gyermekvédelmi intézmények, hajléktalan-ellátó intézmények, ELTE, CEU) közvetítésével. A családon belüli erőszak kapcsán az újbeszélek elsősorban azt próbálják elhitetni, hogy az általuk kreált szóösszetétellel körülírt jelenség növekvő és súlyos társadalmi probléma nemcsak Magyarországon, de az egész világon. Gyurcsány újra megmondta a tutit: nem számít, mennyi apja és anyja van egy gyermeknek
Gyurcsány Ferenc, az egykori szocialista miniszterelnök nagyszerű parlamenti performansza (na jó, beégése) után valamiért ellenállhatatlan vágyat érzett arra is, hogy mondjon valami fenomenálisat a Facebookon. A némiképpen aggodalomra okot adó bejegyzésében a Demokrata egyik írására reagált, és azt is elejtette, hogy szerinte nem befolyásolja egy gyerek életét az, hogy „két anyával vagy két apával nő fel, legalábbis egy normális európai országban biztosan nem” – fogalmazza meg magvas gondolatait Gyurcsány. A DK elnöke egyébként megvédi Szabó Tímeát is, akiről úgy véli, hogy kivételesen okos és tisztességes ember. Tönkretett szavaink: család
A család szó helye és szerepe a libernyák-újbeszélben meglehetősen összetett, hiszen az újbeszélek félnek a szótól, mint ördög a tömjénfüsttől, csakúgy, mint azoktól a szavaktól, amelyek az emberiség történetében alapvető értékeket hordozó, a szakrális, egzisztenciális, szellemi talapzathoz tartozó atavisztikus alapszavak közé tartoznak (haza, becsület, szeretet, hit, barátság, hazaszeretet, anya, apa, közösség, falu, tisztelet, férfi, nő stb). Ezen szavak egy részét még nem sikerült eredeti jelentésüktől megfosztani, többé-kevésbé mindenki a valódi értelmében használja őket, és ez némi nehézséget okoz az újbeszél nyelv eddigi töretlen fejlődésében. A liberális világkép és a kiépülőben lévő liberális diktatúra útjában ugyanis éppen ezek a szavak állnak leginkább, és ezek közül az egyik kiemelt jelentőségű, amelynek jelentéstartalmát 15-20 éve igyekeznek megváltoztatni, az éppen a család. Néhány csendes napot szeretnénk, egy ünnepet!
Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a korok és kultúrák jelentősen különböznek egymástól. Persze ez sok dologban nagyon igaz, de az ember, az általános ember társadalomtól és korszaktól függetlenül ugyanaz. A belső hajtóerőink változatlanok sok évezrede már, ugyanolyan nehéz volt elviselni egymást és magunkat Mátyás idején, mint manapság. A XX. század harmadik harmada egy nagy általános újítást hozott a nyugati ember számára, azt, hogy olyan társadalomban él, amely nem áll meg egy percre sem, amelyben nincsenek ünnepek, nyugalom, amely állandóan pörgeti a saját őrületeit és nem hagyja békén soha saját magát. A "Z-generáció", amely inkább már a része és nem a használója a "világhálónak"
Napjainkban a fiataloknak olyan problémákkal és kihívásokkal kell megküzdeniük, amilyenekkel az előző generációk még csak nem is találkozhattak. Az utóbbi két évtizedben tapasztalható hatalmas technológiai változások nem csupán megváltoztatták és állítólag megkönnyítették az életet, hanem szokás szerint új problémák tömegével is "megajándékoztak" minket. Az úgynevezett "Z-generáció" tagjai – akik 1995 és 2009 között születtek –, nem csupán más világban nőttek fel, mint a szüleik vagy a nagyszüleik, hanem másként is akarnak élni. Más célokat tűznek ki maguk elé és teljesen új az élethez való hozzáállásuk, valamint teljesen más társadalmi szerepeket is tulajdonítanak maguknak, mint elődeik. Azonban hiába a "fejlődés", a magasabb életszínvonal, a technológiai burok, nem feltétlenül boldogabbak a szüleiknél, nagyszüleiknél.