diktatúra
Ahol Marxot dicsőítik, ott diktatúra épül
Önmagához képest is keményen fogalmazott Orbán Viktor a szlovéniai látogatása során, amikor azt mondta, „szégyen, hogy ma vannak olyan európai vezetők, akik Marx emléke előtt hódolnak”. Ha Jean-Claude Juncker nem lenne már rég túl azon a szakaszon, hogy kényelmetlenül érintse bármilyen szégyen, akár azt is feltételezhetnénk, hogy rosszul esett neki ez a kijelentés. Karl Marx öt és fél méteres szobra és az előtte hajbókoló Európai bizottsági elnök viszont nem baleset, hanem tünet. A kultúrmarxizmus sosem látott akarnoksággal nyomul a nyugati világban, és a szovjet megszállásból fakadó, négy évtizednyi közvetlen, majd további két évtizednyi rejtett kommunista pusztítás után rá akarnak minket dumálni, hogy önként válasszuk újra ugyanazt. Geib Hajnalka: Az „orbáni diktatúra” elől menekülni készülő fiataloknak
Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy több okból nagyon is pártolom, hogy ti (mi), fiatalok, éljetek pár évet külföldön. Egyrészt, a nyelvterületen szerzett nyelvtudásból fakadó magától értetődő előny miatt; másrészt, saját bőrötökön tapasztaljátok meg, hogy Nyugat-Európában, vagy bárhol külföldön sem hullanak az emberek ölébe a javak csak úgy, alanyi jogon, mert az jár; végezetül pedig (a saját példámból kiindulva) talán megtanulhatjátok, mit jelent egy nemzethez, egy kultúrához tartozni, amely a sajátunk. Szóval menjetek, tapasztaljatok, de gyertek haza!