gazdasági válság
Megy a demagógia ezerrel: Svábyék és a baloldal együtt siratják a családi pótlékot és a szegényeket
2002 és 2010 között a szocialista kormányok tovább folytatták az elődeiktől örökölt politikát. Nyakra-főre vették fel a hiteleket az IMF-től, az Európai Uniótól, ami a segélyosztás egy új formája volt. Akkor lényegében a baloldal lélegeztetőgépre tette a magyar társadalmat. Azt üzenték: lesz kaja, pia, csak annyi van, hogy életed végéig törlesztesz cserébe, úgy, hogy félretenni nem tudsz. Ez volt az ajánlatuk! 2010-ben aztán jött a Fidesz és azt mondták, hogy ahhoz, hogy a gépről le tudjunk jönni, ahhoz el kell zavarni az IMF-et, Surányit és a többieket. Miután ez sikerült, és magához tért a magyar gazdaság és a középosztály, a baloldal most akcióba lendült: sajnálják a szegényeket, újra segélyt osztanának, kezdetnek megemelnék a családi pótlékot. Az ATV-ben Sváby András is beleállt a családipótlék-emelésért folytatott harcba. Szem nem marad szárazon. Amíg reggelente úgy kelünk fel, hogy magyarok vagyunk, addig ezt a háborút nem veszíthetjük el – Vajda Miklós és Balogh Zsuzsa a Plebejus Polbeatben
A polgári körök, megemlékezések, békemenetek, fórumok aktív szervezői, a civil oldal megalkuvást nem ismerő megmondóemberei, Balogh Zsuzsa és Vajda Miklós voltak a Plebejus Polbeat vendégei az R56 Sörözőben. A beszélgetés során elemeztük az elmúlt háromszáz év háborúit. Vendégeink azt a következtetést vonták le, hogy a jelenleg zajló háború csak névlegesen egy ukrán−orosz konfliktus; szerintük ez már szinte a harmadik világháború, ami éppen Ukrajna területén zajlik. Vajda Miklós kifejtette, hogy az egész emberiség lett megtámadva a pénzügyi világelit felől és Oroszországon keresztül. Szerinte az oroszok az emberiség nevében vívják ezt a háborút. Szerencsésnek tartja, hogy a magyar helyzet sokkal kedvezőbb az európai helyzetnél; a gazdaságunk erősebb, de a végcél a teljes EU elszegényítése. Képzeletben az ellenzék is válságkezel, álmában adót és gázárat emel
Még Karácsony Gergely agyműködése is elégséges annak felismeréséhez – alig hat hét kellett hozzá –, hogy mindenkinek örülnie kell annak, hogy nem az ellenzék nyerte meg az országgyűlési választásokat. Ha ma ellenzéki kormánya lenne az országnak, akkor vagy azzal lenne elfoglalva az ellenzéki véleményformáló elit, hogy miért nem Márki-Zay Pétert választották meg miniszterelnöknek, pedig ő vezette győzelemre az ellenzéki hadakat, vagy azzal, hogy miért választották meg ezt az idiótát, aki csak a csalódott, de hülye fideszesek szavazatainak köszönhetően nyert. A gazdasági problémákat csak akkor vették volna észre, ha szólnak Brüsszelből.