giorgia meloni
Olasz jobboldal, totális háború és mentális válság – Halkó Petra, Szilvay Gergely és Gav Duncan a Polbeatben (felvétel 19 órától)
Olaszországban hatalmasat nyert a szuverenista jobboldal, akiket Brüsszelből azonnal meg is fenyegettek, hogy ne merjenek eltérni attól az önpusztító narratívától, amelyet az Egyesült Államok az EU-n keresztül a tagállamoknak diktál. Az „ébredezés” akár még optimizmusra is okot adhatna, csakhogy a Nyugat újabb szankciós csomagot akar az oroszok nyakába varrni, ezzel pedig önmagát még ennél is jobban ellehetetleníteni, de a háborús helyzet is hatalmasat fordult, hiszen úgy tűnik, hogy valakik, valamilyen célból felrobbantották az Északi Áramlatot, elvágva ezzel Európát a normális élet lehetőségétől. A magyar kormány máshogy gondolja: a „válságkezelés közös alapját” Orbán Viktor szerint a „nemzeti egység létrehozásával” lehet megteremteni, amihez a nemzeti konzultáció vezet. De van ennek vajon értelme? Számíthatunk bármi jóra a jövőben? Jó szövetségesünk lesz Giorgia Meloni? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a mai Polbeatben, ahol Halkó Petrát, Szilvay Gergelyt, a Mandiner főmunkatársát és Gav Duncant, a fideszes skótot kérdezi Dezse Balázs és Varga Ádám. Várunk mindenkit szeretettel csütörtökön, 19 órakor szokott helyünkre, az R56 sörözőbe. Magyarország az új európai reneszánsz fókuszpontja – Az EP-ben már megvédte a magyarokat a széttöredezett konzervatív oldal – Hoz-e változást az olasz választási eredmény?
Mintha fizettek volna érte, úgy álltak sorba az Európai Parlament baloldali politikusai, hogy szűk néhány percben a legképtelenebb hülyeségekkel vádolják meg Magyarországot a Delbos-Corfield-jelentés általános vitájában, ezért is siklott el a figyelem afölött, hogy a két legnagyobb konzervatív frakció, az euroszkeptikus Identitás és Demokrácia, valamint a jobbközép Európai Konzervatívok és Reformerek teljes mellszélességgel áltak ki hazánk mellett, és ez előrevetíti az európai reneszánsz gondolatában közös nevezőre jutó konzervatív pártok európai összefogásának lehetőségét. A Fidesz eddig kivárt, melyik frakcióhoz is csatlakozzon – ezzel párhuzamosan egy teljesen új frakció alapítása is felmerült –, de ahhoz, hogy az európai reneszánsznak kellő súlya legyen Brüsszelben, szükséges volt a jobboldal előretörése, amely a francia elnökválasztás idején még meghiúsult, de az olasz választásokkal megvalósulni látszik. Kérdés, van-e egyáltalán létjogosultsága a konzervatív összefogásra összpontosítani egy egyre elmélyülő háború konfliktus árnyékában, vagy éppen most van csak értelme igazán.