hálózat
„Rákositól tanult meg magyarul” – jelentések a "szuperkém" Robert Maxwell médiamágnásról
Öreg őrét leütve kiugrott a Horthy-rendőrség (katonaság?) autójából, majd egy híd alatt egy jótékony cigánylány szabadította meg a bilincsétől - ez egyike azoknak a történetnek, legendáknak, amelyek Robert Maxwellről születtek. Ezt mondjuk éppen ő mesélhette el házi életrajzírójának. A szuperkém-sajtómágnás a huszadik század egyik legérdekesebb alakja, akiről csak titokzatos halála után derült ki, hogy több tízezer munkavállalója életét tönkretette. A hajdan a Magyar Királysághoz tartozó Aknaszlatinán született Maxwell (eredeti nevén: Hoch) az iratok, könyvek és tanulmányok szerint egyszerre talán több titkosszolgálatnak is dolgozhatott (az angoloknak és később az izraeli MOSZAD-nak biztosan), összekötő ember volt Kelet és Nyugat között. Hazánkban is többször megfordult, előbb a Kádár-rendszerben, majd a rendszerváltás idején, tudták, hogy hírszerző, de nem mertek ujjat húzni vele. Maxwell és a magyar állambiztonság 1. rész. Moszkvában végzett újságírók féltik a menekülteket, a sajtószabadságot és a magyar demokráciát - Dési András, Simon Ernő és társaik
Aranyélete volt és van az MGIMO-n végzett újságíróknak, legalábbis azoknak, akiknek utána lehetett nézni. Simon Ernő Figyelő-főszerkesztőből lett az ENSZ menekültügyi szóvivője, migránsbántalmazásokról, embertelen bánásmódról nyilatkozik. Dési András Népszabadság főmunkatársból lett a Riporterek Határok Nélkül "független" tudósítója. Állítása szerint akkor fedezték fel, amikor a szélsőbalos francia Libérationban megjelent a magyar napilap "kivégzéséről" kiadott melléklet. Dajka Béla megszűnése előtt régi emigrációnk egyik kultikus csoportját, a BBC magyar osztályát vezette, most Brüsszelben dolgozik az Európai Bizottság kommunikációs osztályán. Gyévai Zoltán annyira előrelátó volt, hogy már a csatlakozás előtt megalapította a brüsszeli BruxInFot, azóta is tudósítanak. Ennyire ügyes emberek lennének vagy ennyire erős a kapcsolati háló? Válasz helyett még egy kérdés: tényleg az egykori moszkovita újságírók tudósítják, tájékoztatják a legjobban hazánkat és a Nyugatot? MGIMO-s újságírók (Második rész.) Nyilas ügyvédből lett a nácik összekötője, az ÁVH ügynöke, majd az ötvenhatos ellenállás egyik kulcsfigurája - Koszmovszky Tibor története
Koszmovszky Tibor élete kész regény. Jómódú családba született, ügyvédként a nyilasok egyik háttéremberévé vált és a jelek szerint összekötő lehetett Adolf Hitlerék és Szálasi Ferencék között. A háború után hosszú évekre internálták, Kistarcsán beszervezték, de sohasem adott értékes jelentést. Kiszabadulva az indiai követségen vállalt munkát és így az ötvenhatos ellenállás egyik kulcsfigurája lett. Részben ő csempészte ki azokat az iratokat, amelyek révén a világ megismerhette, mi volt '56 valódi célja és hogyan néz ki a kádári megtorlás Magyarországon. Később újra letartóztatták, de a belügyeseket átverve elérte, hogy kiengedjék és egy autó csomagtartójában elmenekült az országból. Nyilas ügyvédből ötvenhatos, 1. rész. Dühöngött a vérbíró, hogy nem végzik ki Bibóékat - lefagyott a vigyor a "mosolygó halál" arcáról
A levert 1956-os forradalom és szabadságharc után elkezdte begyűjteni az újjáalakuló állambiztonság és a karhatalom a diktatúra ellenségeit. Az indiai követséget és az ötvenhatos szellemi vezetést összekötő Göncz Árpádot, Bibó Istvánt és az indiai követség magyar mindenesét, Koszmovszky Tibort is letartóztatták. Rahman ügyvivő a rettegett Fő utcai börtönhöz ment, hogy indiai népdalok éneklésével üzenje Gönczéknek: nem felejtették el őket, mellettük állnak. Kormánya segítségével Moszkván keresztül el is érték, hogy Gönczöt, Bibót és Regéczy-Nagy Lászlót ne végezzék ki. Igaz, az illegális börtönlátogatás majdnem az életébe került, a kántálásra begorombuló őr ráfogta fegyverét az ügyvivőre, aki bement a Katonai Bíróság épületébe, ahol géppisztolyokkal fogadták. Rahman és a kádári állambiztonság játszmája (4. rész). Kiprovokált dulakodás, felkínálkozó ügynöknő - találékony volt a kádári állambiztonság az indiai diplomatával szemben
Minden eszközzel megpróbálta lejáratni, botrányba keverni az állambiztonság a Kádár-diktatúra igazi arcát leleplező Rahman indiai ügyvivőt. A terv szerint előbb leitatták volna, aztán egy ügynöknőt küldtek volna rá, hogy botrányt rendezzen. Nem véletlen, hogy a bátor diplomatát el akarták távolítani: Rahman a megtorlásról, Kádár János árulásairól, a letartóztatott Rácz Sándor, Bibó István, Göncz Árpád ügyéről is beszámolt hazájának. Ügyességüknek köszönhetően a kádári árulások és hazugságok híre végül az ENSZ-hez is eljutott. „Napról napra növekszik a gyűlölet iránta a köznép körében” - írta Rahman Kádárról, érthető, miért akartak minden eszközzel megszabadulni tőle. Rahman és az állambiztonság (3. rész). Beszervezett csempész, elgázolt orgazda, az alvilágot is bevetette a kádári állambiztonság
Beszervezett csempészt küldött az állambiztonság az ötvenhatos ügyet támogató Rahman indiai ügyvivő feleségére, hogy belekeverje egy olyan bűnténybe, amelybe ő és férje is belebukhat. Mindenképpen el akarták érni, hogy a Kádár-rezsim igazi arcát leleplező Rahmant valahogy hazahívja hazája és lebukjanak azok a magyarok, akik az ENSZ tájékoztatásában részt vettek. A csempész-ügynökök bevetése korábban már bevált, egy olasz diplomata annyira megijedt az őt tetten árt ÁVH-soktól, hogy a Szabad Európa Rádiót titokban tájékoztató Atkáry Arisztidot bemártotta, ő és társai mind börtönbe kerültek. A különös történetben bécsi orgazdák, csencselő diplomaták és különböző rejtői figurák tűnnek fel. A szürreális karneválnak csak egy nyertese lehetett: a diktatúra. Megfigyelni, behálózni, lejáratni - minden eszközt bevetettek a forradalom ügyét képviselő indiai diplomata ellen (1. rész)
Volt egy indiai diplomata, aki megérdemelné, hogy szobrot állítsunk az emlékére és a következő generáció is megismerje a nevét. Mohamed Ataur Rahman az '56-os forradalom előtt érkezett hazánkba, három évig maradt, ezalatt végig segítette ötvenhat ügyét. Vezetésével kulcsfontosságú iratokat, leveleket csempésztek ki Nyugatra, az emigráció szerveihez és az ENSZ-hez, mindent megtett, hogy hazája hiteles képet kapjon a magyar forradalomról. Ennek megfelelően végig megfigyelték, feleségét csempészési ügybe, őt kocsmai verekedésbe akarták belerángatni, több ügynököt állítottak rá, bizalmas emberét is beszervezték. Tudta, hogy megfigyelik, de nem érdekelte, volt, hogy Göncz Árpádék börtönénél énekelt indiai népdalokat, máskor éles hangon torkolta le a kommunista középvezetőket. Rahman és a kádári állambiztonság játszmája (1. rész). Három percre az Ítélet Napjától - egy magyar "hazaáruló" buktatta le a Moszkvának dolgozó amerikai kémet
Az amerikai és a hazai (köztük sokáig titkos) forrásokat összehasonlítva egyértelmű, hogy magyar segítséggel kapták el az Egyesült Államok egyik legkártékonyabb árulóját, a Budapesten keresztül Moszkvának dolgozó Clyde Lee Conradot. Az amerikaiak a magyar hírszerzés által beszervezett Conrad kilétére a CIA-nál bejelentkező Belovai István információja alapján jöttek rá. Belovai mondta el a CIA-nak, hogy a hosszú évek óta keresett, de akkor még mindig ismeretlen amerikai áruló a Nyugat-Németországban állomásozó V. hadtestre vonatkozó iratokat is kiadta a Szovjetuniónak. A nyomozást ezután tudták leszűkíteni, és így bukkantak rá Conradra, aki addigra a nyugat-németországi atomaknazár teljes iratanyagát is átadta Moszkvának, ezzel behozhatatlan előnyhöz juttatta a Szovjetuniót, amely így - ha úgy döntött volna - sokkal könnyebben lerohanhatta volna Nyugat-Európát. A Magyar Népköztársaság (hírszerzőstül, ügynököstül, vezetőstül) a szolga, a beosztott szerepét játszotta a történetben, Budapesten a szovjet Krasznyikov ezredes dirigált. És a végkifejlet? Conrad a börtönben, Belovai amerikai emigrációban halt meg, utóbbi rehabilitálását mindig megakadályozták a rendszerváltás előtt Moszkvának dolgozó, Belovai "árulását" soha meg nem bocsátó katonatisztek, politikusok, jogászok, befolyásos diplomaták és újságírók. Aczél Endre főhadnagy Vietnamban – 1971-ben szemelte ki a hírszerzés
Lengyelország, Vietnam, Peking, London - Aczél Endre a Magyar Távirati Iroda tudósítójaként bejárta a fél világot, és ennek a Kádár-rendszerben megvolt az ára. Az állambiztonsági iratok szerint már 1971-ben kikérte a III/I (hírszerzés) a fiatal újságíró anyagát, és bár az ügy folytatásának nincs nyoma a hiányos dossziéban, Aczél karrierje ezután végig felfelé ívelt - minden jel szerint a katonai hírszerzésnek dolgozott. Tulajdonképpen csak 1985-ben lett meleg a helyzet, de erről nagyon kevesen tudtak akkoriban: Aczél neve egy szigorúan titkos ügyben és ítéletben szerepelt. Belovai István kettős ügynök (1984-ben szervezte be a CIA) adta ki az amerikaiaknak Aczélt (is), aki a katonatiszt szerint a londoni HM-rezidentúra „megnyert embereként” „politikai és katonapolitikai információkat” szerzett Angliában. Aczél önéletrajzi műve szerint vietnami kiküldetése előtt lett a néphadsereg hadnagya, és a hírszerzés korábbi vezetője, Szűcs Ferenc mellett dolgozott. Ebben ő semmi különöset nem lát, néhány mozaikot összeillesztve azért másról árulkodik a kirajzolódó kép. Belovai versus Aczél: ki(k) az igazi hazaáruló(k)? (1. rész). 
