hazaszeretet
A hivatalos Magyarország
A jóérzésű magyar ember nem minden korban érezhette a sajátjának a magyar államot, partnerének a mindennapokban annak intézményrendszerét, megbecsült vezetőinek annak vezetőit – a XX. század jelentős részében jórészt az ezzel ellentétes érzület dominált, tovább élve még a XXI. században is, amikor Kádár nyugdíjasai még kétszer visszatapsolták a színpadra azt a társulatot, amelynél többet senki nem tett az államtól, annak intézményrendszerétől és vezetőitől való elidegenedésünkért. Volt az a 19 ezer forint, amiért cserébe sutba lehetett dobni a jövőt (pedig „a jövő elkezdődött”, ahogy az akkori kormánypárti kampányszlogen állította) – kenőpénz, a hallgatásért cserébe: ne tessék itt, kérem, feszegetni, hogy mi folyik odafent, a Kádár-rendszerben is milyen jól megvolt mindenki politizálás nélkül, akik pedig mégis ezt a roppant unalmas tevékenységet űzik, előbb-utóbb megunják, hazamennek. Ha meg mégsem mennek haza, hát elviszi őket a szirénás IFA valahova, ahol jól meg lesznek statuálva példázatilag, hogy aki csendben maradt, annak biztosan igaza is legyen. Na, ezt a világot hagytuk magunk mögött 2010-ben. Ahogyan Árpád vezérünk mesterei, Mónus József, a Farkas is továbbadja a tudását – PS-interjú egy többszörös világrekorder hazafival
Bár csupán negyvenéves kora után fogott először íjat a kezébe, ma már mégis világrekordok egész sorát tartja, miközben egy nagyszerű csapat veszi körül, amelynek tagjai maguk is világcsúcsokat lőnek. Csapatának és neki nemcsak sportsikereik, hanem emberi tartásuk is példaértékű. Céljuk, hogy növeljék a magyar zászló iránti tiszteletet és megbecsülést, amit teljesítményükkel versenyről versenyre el is érnek. A többszörös világcsúcstartó harci cél- és távlövő íjásszal, a Farkassal, azaz Mónus Józseffel nemcsak eredményeikről beszéltünk, hanem arról is, ami e mögött van: a fizikai és a lelki felkészülésről, valamint – augusztus 20-a apropóján – a nemzettudat fontosságáról. Prevenció
Augusztus 20-a környékén általában minden évben újraolvasom Szent István intelmeit. A liberális berendezkedéssel vívott, néha kilátástalannak tűnő csaták közben jó, ha emlékeztetjük magunkat: az államalapítónk vezette magyar nép az egyetlen, amely nomádállami rendszerét nyugat-európai mintájú, letelepült államisággal váltotta fel. Ha valahonnan, akkor innen érdemes erőt gyűjtenünk az előttünk álló hónapokra, évekre. A szívünk belső falán kell lennie annak, ami a hazánk: egy keresztény, hagyománytisztelő, túlélő nemzet. Már csak azért is, mert a harcok ezer év alatt sem lettek kisebbek és mert a baloldal a nemzeti hőseinket is megpróbálja elvenni tőlünk. Tusványos '30 - A haladók mindenhol otthon érzik magukat, ahol van Starbucks
Hazánkban és Európában is sokszor felmerült mostanában a nacionalizmus kérdése. Ezt a témát próbálták körbejárni Tusnádfürdőn a "Hazaszeretet: szabad-e nacionalistának lenni?" című rendezvény résztvevői: Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Megadja Gábor, a Századvég Alapítvány vezető kutatója, Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettese, illetve Weisz Péter, a Barankovics Izraelita Műhely Egyesület elnöke. A feladat persze nem könnyű, ugyanis a XX. században sokat csűrték-csavarták a nacionalizmus jelentését; a résztvevők azonban egyetértettek abban, hogy a diktatúrák előbb hullanak el, mint a hazaszeretet, és nem elég néhány brüsszeli bürokrata ahhoz, hogy lerombolják, amit ezer év alatt a magyarság felépített a Kárpát-medencében. 
