hazaszeretet
„Mi az alkotó hazaszeretetben hiszünk” – egy államférfi szavait hallhattuk a Fidesz kongresszusán
Orbán Viktort 1.061 küldött támogató szavazatával, újraválasztották a nagyobbik kormánypárt elnökének a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség vasárnapi, 29. tisztújító kongresszusán, Budapesten. A miniszterelnök a háromnegyed órás beszéde során egyszerre mutatta egy tapasztalt politikus és egy ereje teljében lévő vezető képét: „Háromféle hazaszeretet van a magyaroknál: a szónokló, a búsuló és az alkotó. [...] mi leginkább Klebelsberg unokái vagyunk, akik az alkotó hazaszeretetben, a produktív életben hiszünk. Ez a mi életerőnk, ebből táplálkozik a politikai közösségünk, és miután a sikerek mellett a kudarcok sem kerültek el bennünket, ez emelt fel bennünket újra és újra. 16 év ellenzékben, 16 év kormányon, ezt csak rendíthetetlen derűlátással, bizalommal és mély hittel lehet végigcsinálni” - mondta a kormányfő. Ha mindenről (is) Orbán tehet, akkor bizony a magyar foci szárnyalásáról (is)
Hosszú évek óta szidja Orbán Viktort a magyarországi ellenzék a foci miatt. Egyszemélyi felelőssé tették mindazért, ami a magyar fociban történik. Minden „azorbán” miatt van – huhogták. Lázítottak, hazudoztak, hergeltek szakmányban. Most, mikor a befektetett energia, pénz, idő, jószándék és szakértelem kezdi meghozni első gyümölcseit, mikor fiaink világbajnok focistákból csinálnak bohócot a pályán, s örömkönnyeket csalnak a szemünkbe játékukkal – az ellenzék bekúszott a szőnyeg alá, s onnan üvöltözik kifelé: „Orbánnak semmi köze a focisikerekhez meg a remek helytálláshoz!” A hivatalos Magyarország
A jóérzésű magyar ember nem minden korban érezhette a sajátjának a magyar államot, partnerének a mindennapokban annak intézményrendszerét, megbecsült vezetőinek annak vezetőit – a XX. század jelentős részében jórészt az ezzel ellentétes érzület dominált, tovább élve még a XXI. században is, amikor Kádár nyugdíjasai még kétszer visszatapsolták a színpadra azt a társulatot, amelynél többet senki nem tett az államtól, annak intézményrendszerétől és vezetőitől való elidegenedésünkért. Volt az a 19 ezer forint, amiért cserébe sutba lehetett dobni a jövőt (pedig „a jövő elkezdődött”, ahogy az akkori kormánypárti kampányszlogen állította) – kenőpénz, a hallgatásért cserébe: ne tessék itt, kérem, feszegetni, hogy mi folyik odafent, a Kádár-rendszerben is milyen jól megvolt mindenki politizálás nélkül, akik pedig mégis ezt a roppant unalmas tevékenységet űzik, előbb-utóbb megunják, hazamennek. Ha meg mégsem mennek haza, hát elviszi őket a szirénás IFA valahova, ahol jól meg lesznek statuálva példázatilag, hogy aki csendben maradt, annak biztosan igaza is legyen. Na, ezt a világot hagytuk magunk mögött 2010-ben. Ahogyan Árpád vezérünk mesterei, Mónus József, a Farkas is továbbadja a tudását – PS-interjú egy többszörös világrekorder hazafival
Bár csupán negyvenéves kora után fogott először íjat a kezébe, ma már mégis világrekordok egész sorát tartja, miközben egy nagyszerű csapat veszi körül, amelynek tagjai maguk is világcsúcsokat lőnek. Csapatának és neki nemcsak sportsikereik, hanem emberi tartásuk is példaértékű. Céljuk, hogy növeljék a magyar zászló iránti tiszteletet és megbecsülést, amit teljesítményükkel versenyről versenyre el is érnek. A többszörös világcsúcstartó harci cél- és távlövő íjásszal, a Farkassal, azaz Mónus Józseffel nemcsak eredményeikről beszéltünk, hanem arról is, ami e mögött van: a fizikai és a lelki felkészülésről, valamint – augusztus 20-a apropóján – a nemzettudat fontosságáról.