izraeli-palesztin konfliktus
Ismerjék meg Ahed Tamimit, a palesztin terrorbiznisz feltörekvő tinisztárját!
Mindenki imádja a gyerekszínészeket, ugye? A gyermek-szépségversenyeket is, nem? Főként degenerált szüleiket, akik emberi pajzsként használják fel világraszült kölykeik testét, mondván: ne bántsanak gyerekkel vagyok! Na, Nariman Tamimi, Ahed édesanyja (ezt a kategóriát jelentősen beerősítve) elindította minden palesztinok legújabb terrorceleb-csemetéjét a közösségi oldalak megosztáscunamijában, egy keskeny szeletet kimarkolva a fészbúkorientált áldozatpiacból. A vörös hülyelány története tökéletesen megfér a karrierszingli önfetisizmus sajnálatpillanataival, továbbá kellemes trashélmény és a korai klimaxot beindító igazságszérum a sztárbákszlatte mellé a jelen és a jövő forradalmárainak. A körülbelül húsz perces videó ismét bizonyítja szerkesztőségünk cionista összeesküvőinek régi igazságát: a palesztin nem egy nép, hanem egy választott foglalkozás. A gyerek pedig bevethető fegyver, azaz „weapon of choice”. A gyűlöletnek magas az árfolyama - Így szeresd pénzzel a palesztinodat!
A világ, ahol anyagilag (is) megéri öngyilkos-merénylőnek lenni. Azaz (a corbynista brit baloldal szerint) mártírnak, illetve végső elkeseredettségből, reménytelenségből, a tehetetlen dühből öngyilkos mártírnak, a közösségi médiában, a gázai sikátorok plakátjain szereplő "nemzeti" hősnek, szabadságharcosnak, vagyis (bizonyos egyre kevésbé PC összevetésben) terroristának, illetve öngyilkos terroristának, aki önnön halálával, és mások, a gyűlölt nép fiainak halálából gondoskodik a "szeretett" családjáról, a "hányatatott" népéről, akikért gyilkol, akiknek nevében gyilkol, akit legyilkolnak, így adva értelmet többnyire rövid, és feltehetően haszontalan életének.