június 16.
Miért nem a pesti srácok és mártírtársaik?
Ez a kérdés mostanában egyre inkább felvetődik a harminchárom évvel ezelőtti Nagy Imre és mártírtársai temetése kapcsán. Több újságíró, történész kollégám különféle megközelítésekkel írt 1989. június 16-ról, én megpróbálom másként megközelíteni ezt a korszakot. Így visszatekintve világossá válik, hogy az eresztékeiben rothadó Kádár-rendszer politikai és gazdasági elitje készült a kommunista diktatúrából való kiugrásra, de úgy, hogy igazából ne sérüljön sem politikailag, sem anyagilag, és ne veszítse el kulturális, oktatási, valamint a médiára gyakorolt befolyását, fölényét. Voltaképpen ez sikerült is nekik, mert a rendszerváltás után legalább húsz évig ezeket a stratégiai állásokat sikerült megtartania. Nemcsak az öt kommunistát temették el 1989. június 16-án, de a rendszerváltás lehetőségét is – Amikor beköszöntött a békés átmentés kora
1989. június 16-án újratemettek öt kommunistát. A hatodik koporsó üres volt, az szimbolizálta a többi hőst és mártírt. Maga az esemény a megbékélés, a békés átmenet és békés átmentés kulcspillanata lett. És teszt is volt: megnézték, mit szól a magyar társadalom, az értelmiség ahhoz, ha ezt is megpróbálják „lenyúlni” a kommunisták. Ez a nap erősítette meg a békés átmenet üzenetét és sikerét, ami után jöhetett a valódi cél: a békés átmentés és a még békésebb átállás, átállítás. Cikkünkben bemutatjuk, miért látjuk ezt gyásznapnak, azzal együtt, hogy Rácz Sándor és Orbán Viktor bátor beszédével alaposan felrúgta az eredeti forgatókönyvet. És akkor miért gyásznap? Mert működött az elmejáték, az ellentétpárokra épülő világképre felhúzott üzenet: a fejekben a békés átmenet ellentéte csak a véres forradalom lehetett. Pedig voltak, lehettek volna azért árnyalatok. Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése a magyar politikai élet új kezdetét jelentette
Az 1956-os forradalom mártírjait kivégzésük, haláluk után több évtizeddel temették el, "nem újra, hanem először" – jelentette ki Áder János volt köztársasági elnök a Nemzeti Örökség Intézete Nagy Imre egykori miniszterelnök újratemetésének évfordulója, valamint a kommunista diktatúra áldozatainak kopjafái felújítása alkalmából tartott megemlékezésen az Új Köztemető 301-es parcellájánál. A volt köztársasági elnök hozzátette azt is, hogy 1989-ben a magyarok megtapasztalták, hogy az összetartozás erősebb a széthúzásnál,a halott hősök erősebbek az élő bűnösöknél, a szabadság erősebb a diktatúránál. A megemlékezésen Vitályos Eszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium parlamenti államtitkára pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az ország előtt álló kihívásokra ugyanazzal a bátorsággal, türelemmel és bölcsességgel kell reagálni, ahogy tették azt a magyarok 1956-ban és 1989-ben is. A politikus szerint ma az a bátor, aki az alapvető igazságokat ki meri mondani. Soha nem ajnározunk komcsit, se Nagyot, se Hornt, se Pozsgayt
Nagy Imre nevét nálam többször az elmúlt években maximum történészek vagy sokkal elszántabb újságírók írhatták le. Mert anélkül, hogy magamnak valami érdemleges hatást kiváltó tevékenységet vindikálnék, azt öndicséret nélkül is leírhatom, hogy a Mandineren még 2018-ban – te jó ég, tehát már 4 éve – megjelent cikkeim az egykori miniszterelnökről viszonylag nagyot szóltak. Az írások fő témája az volt, hogy ennyi idővel a rendszerváltoztatás után igencsak ideje lenne szakítani a romanticizált Nagy Imre-képpel és tudomásul venni, hogy 1989-ben teljesen mást jelentett a neve és az újratemetés aktusa, mint akár 2018-ban. „Ki számolta meg az öngyilkosokat, az elmebeteggé gyűrötteket...” – Krassó György nem véletlenül nem beszélhetett Nagy Imréék újratemetésén
Harmincegy éve, 1989. június 16-án temették újra Nagy Imrééket. A propagandista, Mindszentyt féregnek nevező Vásárhelyi Miklós beszélhetett a Hősök terén. A Katonapolitikai Osztálynak pénzért dolgozó egykori ügynök, Király Béla szintén. Ötvenhatban megtették a magukét, de előtte vállalhatatlan, megbocsáthatatlan dolgokat műveltek. Június tizenhatodikán pontosan végrehajtották a tervet, a „békés átmenet”, a gondosan kimunkált „kegyeletteljes megemlékezés” rájuk eső szerepét. Vásárhelyi a békés átmenetről, a bizalomról, a megbocsátásról szónokolt, hiszen neki is erre volt szüksége az elszámoltatás helyett. Volt, aki nem beszélhetett, még ott sem lehetett. Krassó György, a következetes, antikommunista ötvenhatos. Három évvel korábban, 1986-ban ezt mondta: „Vérrel jár a forradalom, és kevesen vagyunk? Igen, vérrel jár. Igen, kevesen vagyunk De mivel jár ez a mai, békének csúfolt állapot? Ki számolta meg az öngyilkosokat, az alkoholistákat, az elmebeteggé gyűrötteket, a lepusztult munkahelyek baleseteinek áldozatait... Mindazokat, akik köztünk élhetnének, de céltalanul, nyomorultul pusztulnak el? És akik élnek akik küszködnek még, fáradtan, reménytelenül egyre mélyebbre süllyedve a mocsárba?” Visszatekintünk 1989. június 16-ára, amikor a spiclik a buszokon parádéztak, amíg a radikális rendszerváltókat oda sem engedték a 301-es parcellához. Vesztesek dühe
A nagyszüleim és a szüleim akaratukon kívül ugyan, de meghozták azt az áldozatot 1945 után, hogy ők voltak azok, akiket, mint az egykori elnyomó osztály tagjait kirabolták, megkínozták, bebörtönözték, akiknek elvettek évtizedeket az életükből, a gyermekkorukból. Nekem már „könnyű” ezzel a családi múlttal szembenállni a kommunizmusból kinövő liberalizmussal. Az ember gyenge: én személy szerint is hajlandó lettem volna megbocsájtani mindenkinek, aki részt vett ebben, mintha az ellenem elkövetett bűneik összemérhetőek lettek volna a nagyszüleim, a szüleim ellen elkövetett gonoszságaikkal. 1989-ben elhittem, hogy a bűnösök tudják, hogy azok, és a megbocsájtásért és a büntetlenségükért cserébe visszavonulnak majd a magánéletbe és boldogan élnek majd abból a vagyonból, amit addig elraboltak tőlünk. Ajánljuk még
A walesi labdarúgó-szövetség felszólította a FIFA-t, hogy engedje az LMBTQ-propagandát
A FIFA-világbajnokság első napjaiban – mint várni is lehetett – több szurkolót megszólítottak a biztonsági őrök, akik szivárványszínű vagy szivárvány mintájú ruhákat vagy kiegészítőket viseltek. De ez már nem marad így sokáig: a walesi labdarúgó-szövetség felszólította a FIFA-t, hogy lépjen közbe, és állítsa le az ilyen beavatkozásokat. Szentkirályi András kollégánkat január 2-án helyezik örök nyugalomra
Nemrégiben elhunyt kollégánk, Szentkirályi András „Golyó” temetésére 2023. január 2-án délelőtt, 11 órától kerül sor, az Új Köztemető 53. parcellájánál. Dollárbaloldal – A CIA-ig érnek a szálak
A baloldal választási kampányát a tengerentúlról milliárdokkal támogató Action for Democracy kapcsolatrendszere egészen az amerikai titkosszolgálatig, a CIA-ig ér – derül ki abból a jelentésből, amelyet a nemzetbiztonsági bizottság szerdán tett közzé. A jelek szerint az amerikaiak által támogatott kör kulcsszereplője a Bajnai Gordon, illetve a Ficsor Ádám nevével fémjelzett DatAdat-csoport, amely gyakorlatilag az ellenzéki kampányt lebonyolította – írja az Origo. Závecz: csökkent a Fidesz támogatottsága, és nagyot romlott a közhangulat
A ZRI Závecz Research Intézet november közepi felmérése szerint miközben a Fidesz idén májusban minden idők legmagasabb támogatottságát érte el, hiszen a felnőtt népesség 46 százaléka állt mögöttük, azóta viszont jelentős veszteségeket szenvedtek: szeptemberben 37 százalékon, most pedig már csak 33 százalékon állnak.