magyar-szlovák viszony
Ha nincs feszültség, akkor csinálnak
Türelem, elfogadás, sokszínűség, társadalmi béke – ezeket hirdeti saját adományaiként a progresszió, és a nyilvánosság el is hiszi neki, hogy az etnikai torzsalkodás a nacionalisták, sőt a jobboldaliak alapbeállítottsága. Csakhogy a jobboldal nem mindig kellően oktalan az ilyen játszmákhoz, a liberalizmusnak viszont lételeme a feszültség, hogy legyen min jóemberkednie, és főleg, nehogy valaki más elhalássza az ő orra elől a béketeremtést. Ezért ha nincs meg a létezését értelmezhetővé tevő feszültség, akkor gondoskodik róla, hogy legyen. Leginkább olyan csoportok összeugrasztásával, amelyek önmaguktól éppen nem tennék. „Budapest... Budapest...!” – Szlovákok éltették a magyarokat a rendszerváltáskor Pozsonyban
30 évvel ezelőtt Közép-Európa népei megélhették a kommunista diktatúra kimúlását. Nagy dolog volt ez, hiszen pár évvel azt megelőzően még a többség számára lehetetlennek tűnt, hogy eljön a szabadság. Csehek, szlovákok, magyarok, lengyelek, románok együtt sírtak, együtt nevettek, kegyelmi pillanat volt ez. Szomszédos, de mégis különböző népek fiai egymás szemébe néztek és szavak nélkül is tudták, hogy valami nagy dolog történik velük.