mÁv
Túlélte a koronavírus-járványt a vidéki vasút - Mire számíthatnak az üldözött, lepusztult vidéki szárnyvonalak az új közlekedéspolitikától?
2007-ben megrendítő csapást mért a szocialista-liberális kormányzat a vidéki vasúti szárnyvonalakra. Az akkor bezárt 28 szárnyvonal intő példáján okulva egyes vidéki térségek azóta is attól tartanak, egyszer végérvényesen felszámolják évtizedek alatt lepusztított, elhanyagolt vasútvonalaikat, amelyeknek újabb lökést adhatott (szerencsére csak) volna a koronavírus-járvány. Ennek ürügyén ugyanis a több viszonylaton is csökkentették a járatszámokat, ugyanakkor, mint megtudtuk, az említett korlátozásokat július 1-jével mindenhol feloldották. Az alábbiakban arra próbálunk megyarázatot találni, mi is vezetett ahhoz, hogy a vidéki szárnyvonalak fölött folyamatosan ott lebeg a felszámolás demoklész-kardja, és hogy milyen jövője lehet a kistérségi vasutaknak egy új szemléletű közlekedéspolitikában... Nem kapálják a munkások a vasúti töltést! – A balliberálisok abban reménykednek, hogy nem lesz vasútfejlesztés a Budapest–Kelebia viszonylaton
Jó a vidéknek, jó a fővárosnak, jó a határon túli magyaroknak, jó a nemzetközi közlekedésnek, jó a teherforgalomnak és jó a környezetnek – ennek ellenére a balliberális portálok szokás szerint annak drukkolnak, hogy ne valósuljon meg semmilyen fejlesztés a Kelebiát Budapesttel összekötő vasútvonalon. Mivel a jótollú balos propagandisták most épp azon rugóznak, hogy egy kapavágás sem történt a február elején lezárt, úgynevezett 150-es vonalon – és arra utalgatnak, hogy a választások után így lenne lehetőség a vasútfejlesztés megakadályozására –, portálunk rákérdezett, a valóságban hogyan állnak a munkálatok, és miért is lesz jó, amikor elkészülnek vele.