mobilerdő
Két év szisztematikus rombolás után Karácsony beleunt a főpolgármesteri díszpinty szerepébe?
Több mint két éve már, hogy Budapest igen sanyarú sorsra jutott Karácsony Gergely és a baloldali összeborulás önkormányzati választásokon elért győzelmével. Hatalmas szavak és ígéretek hangzottak el: zöld és szociális forradalom, egyenlőség, társadalmi igazságosság, a kizsákmányoló burzsoázia letörése és hasonló kommunista mézesmadzag-bokréták. A szép szavakat követő „harcos” munkanapok azonban gyorsan kiábrándító és pusztuló valóságot hoztak az utóbbi tíz évben emelkedőben levő Budapest számára. Karácsony Gergelyről minden gondolkodó ember tudta, hogy nem a tettek embere; a Facebook-királyság zuglói évei után a fővárost is hatalmas bakugrásokkal húzta maga után a mélybe 2019 októbere után, kipárnázva az utat Gyurcsány embereivel, akik ott folytathatták 2010 előtti ténykedésüket, ahol abbahagyták: végre újra nagyokat meríthettek a kondérból, ahol mások főztjét falták fel, nem ügyelve arra, hogy a fővárosi polgároknak is hagyjanak valamit. A főpolgármester kínos ügyei, nemtörődömsége tehát bő két esztendő alatt meghozta keserű gyümölcsét, az előválasztási hercehurca után viszont még mélyebbre került az áldozatpóz koronázatlan királya, a méhlegelők és rovarhotelek büszke ura, aki már meg sem próbálja eljátszani a szerepet, hogy érdekli a káoszba fulladó Budapest. Karácsony újabb bravúrt elkönyvelve, 2021 őszén megmutatta, hogyan lehet a nullából mínuszt csinálni. Az eredményt sajnos közel kétmillió ember érzi a saját bőrén nemzetünk fővárosában, a baloldali propaganda és cselédsajtó azonban az egészet képes még most is Orbán Viktor nyakába varrni. Van-e ennél lejjebb? 2024-ig még sok az idő, a válasz tehát... Portré a legbátrabb és legdolgosabb magyarról, a méhlegelők koronázatlan királyáról, Karácsony Gergelyről (Karantén-vlog)
Karácsony Gergely sosem maradhatott ki a hírekből és tudósításokból, hiszen a nyírtassi és zuglói vátesz már nemcsak kerületeket tesz tönkre, hanem a fővárost is legyalulta szűk két esztendő alatt. A zombitempóban pusztító főpolgármester azonban immár lelakta Budapestet, így a közlekedési káoszt, a kiürített kasszát és a koncon marakodó gyurcsányistákat maga mögött hagyva nagyobb falatra fáj a foga, ez pedig nem más, mint Magyarország. Ne legyenek kétségeink, mindenki mosolygós Karigerije hazánk tönkretételében is legalább ilyen tempósan venne ki a részét, ez pedig a Karantént egy rövid összegzésre ösztökélte. Karácsony pályafutását nem lehet másképp kezelni, mint összeomlások sorozataként, amelyekből mégis zseniális áldozatpózban igyekszik kiderülni. Az, hogy naponta derül ki, hogy nagy rá a kabát, hogy a nyelvvizsgájáról és a Gyurcsány-korszak alatti tanácsadói munkájáról is folyamatosan hazudik, és nincs egyetlen épkézláb gondolata sem, az már nem meglepetés, az azonban igen, hogy vajon hogyan tudja ezt éveken keresztül elhitetni a mögötte állókkal. Karácsony már 2018 tavaszán, az országgyűlési választások napjának délutánján kijelentette, hogy őt kell kinevezni miniszterelnöknek, és az sem szegte kedvét, hogy veretes szövetségével együtt összesen 11 százalékig jutott, azt is felfele kerekítve. A mobilerdők büszke bajnoka csak hadovál a zöldről, miközben uralma alatt csupán a benzingőz mértéke növekedett, de így van ez mindennel, amibe belefog. Természetesen az ígéretek végtelenek és tulajdonképpen az örök életről szólnak, a félelmetes valóság azonban mutyit, korrupciót, működésképtelen fővárost, egymással marakodó baloldali potentátokat és milliókkal fölöslegesen kitömött, több focicsapatnyi tanácsadógárdát tár elénk. A Karantén ebben a rövid portréban szembesíti Karácsonyt a szép szavakkal és a valósággal. 
