Két év szisztematikus rombolás után Karácsony beleunt a főpolgármesteri díszpinty szerepébe?
Több mint két éve már, hogy Budapest igen sanyarú sorsra jutott Karácsony Gergely és a baloldali összeborulás önkormányzati választásokon elért győzelmével. Hatalmas szavak és ígéretek hangzottak el: zöld és szociális forradalom, egyenlőség, társadalmi igazságosság, a kizsákmányoló burzsoázia letörése és hasonló kommunista mézesmadzag-bokréták. A szép szavakat követő „harcos” munkanapok azonban gyorsan kiábrándító és pusztuló valóságot hoztak az utóbbi tíz évben emelkedőben levő Budapest számára. Karácsony Gergelyről minden gondolkodó ember tudta, hogy nem a tettek embere; a Facebook-királyság zuglói évei után a fővárost is hatalmas bakugrásokkal húzta maga után a mélybe 2019 októbere után, kipárnázva az utat Gyurcsány embereivel, akik ott folytathatták 2010 előtti ténykedésüket, ahol abbahagyták: végre újra nagyokat meríthettek a kondérból, ahol mások főztjét falták fel, nem ügyelve arra, hogy a fővárosi polgároknak is hagyjanak valamit. A főpolgármester kínos ügyei, nemtörődömsége tehát bő két esztendő alatt meghozta keserű gyümölcsét, az előválasztási hercehurca után viszont még mélyebbre került az áldozatpóz koronázatlan királya, a méhlegelők és rovarhotelek büszke ura, aki már meg sem próbálja eljátszani a szerepet, hogy érdekli a káoszba fulladó Budapest. Karácsony újabb bravúrt elkönyvelve, 2021 őszén megmutatta, hogyan lehet a nullából mínuszt csinálni. Az eredményt sajnos közel kétmillió ember érzi a saját bőrén nemzetünk fővárosában, a baloldali propaganda és cselédsajtó azonban az egészet képes még most is Orbán Viktor nyakába varrni. Van-e ennél lejjebb? 2024-ig még sok az idő, a válasz tehát...
Sokszor szóba került már, hogy Tarlós István kilenc év kemény munkát követően csaknem kétszáz milliárd forint plusszal adta át Budapestet a baloldali városvezetésnek, ahogyan az is, hogy 2010-ben hetven milliárdos mínusszal vette át a kormányrudat Demszkyéktől. Ezeket a tényeket csak az igazán szektás baloldaliak tagadják maguk előtt, ahogyan azt is, hogy jelenleg a főváros a csőd szélén áll. A sorminta folytatódott: jelenleg a kétszáz milliárd forintos pluszból két év alatt nyolcvan milliárdos mínusz keletkezett. Aki nem tud egyebet Budapestről, csak ezeket a számokat látja, józan paraszti ésszel sem mondhat mást, mint hogy a baloldal nem képes vezetni a magyar fővárost, tarisznyájuk teljesen üres, csupán a jokerként előhalászott „szakértő” és „Orbán hibája” kifejezéseket túrják elő időnként, amikor egyre nagyobb a baj.
Ígéretcunami és semmittevés
Karácsony Gergely a már említett elképesztő ígéretekkel ült 2019 októberében Budapest városvezetői székébe, testvéri szeretetről, egyetértésről, közös munkáról papolva, ám már a Fővárosi Közgyűlés alakuló ülésén megdöbbenve láthattuk, hogy Gyurcsány régi – nem túl feddhetetlen – régi elvtársai tolongtak a jobb sorsra érdemes Városháza dísztermében. Ez az antré előrevetítette, hogy a főétel sem lesz sokkal gusztusosabb, amit pedig mindenki megtapasztalhatott az ígéreteket követő osztozkodás, teszetosza kapkodás, pénzszórás és hozzá nem értés első heteiben és hónapjaiban. Karácsony Gergely a spórolás jegyében öt főpolgármester-helyettest nevezett ki, valamint negyvenegy zsíros állású tanácsadóval vágott neki a nagy feladatnak. Szépen felosztották a „munkát”, Karácsony érzékenyített a Facebookon, a többiek nem csináltak semmit, vagy átadták az előző városvezetés által megkezdett projekteket, azt a sajátjuknak állítva be, ahogy történt ez az M3-as bevezetőjén megépült zajvédő fal esetében is, ahova minden elvtársat meghívtak, kivéve a projekt megtervezőjét és végrehajtóját, Tarlós Istvánt.
A vörös tücsök és a konzervatív hangya esete
Miközben a főváros pénze szépen csordogált a haverok zsebébe, leálltak a fejlesztések, ment a terelés Lánchíd-ügyben, a Facebook teljhatalmú ura gyűjtögette a szívecskéket, Gál J. Zoltán tolla pedig simulékony modorban ontotta magából a cukros bácsikat megszégyenítő meggyőzéssel teli posztokat a közösségi oldalon. Szép volt az élet ebben a bő egy évben, jöttek a rovarhotelek, a progresszív baloldal kibontakozott a hatalom csúcsán, hiszen darázsgarázsok és mobilerdő zöldítette a fővárosiak életét, de érkeztek a súlyos és sötét fellegek, amelyek belerondítottak az idilli semmittevés mézesheteibe és hónapjaiba. Elkezdett fogyni a pénz, mert a hangyák után a vörös tücskök már nem gyűjtögettek, csak széthordtak mindent, az ígéretek papíron maradtak; nem lett fűtéstámogatás, nem zöldült ki a betonfal, nem épült semmi, és hiába lett volna rá pénz bőven, nem kezdődött el a Lánchíd felújítása sem. Ráadásul Karácsony Sancho Panzája, a remek kiállású Dorosz Dávid főpolgármester-helyettes annyira alkalmatlan volt, hogy még a nem létező fővárosi operatív törzsnél is kevesebb dolgozott, így ki kellett rúgni. Karácsonyék elbaltázták az 1,47 milliárd forintos metrós reklámpénzt is, megszűnt a Főkert, csökkentették a kukák számát, visszajöttek a drogosok és hajléktalanok, egyszóval: győzedelmeskedett a progresszió.
Az összeomlás előtt
A haladás erői viszont még nem adták fel: jött a méhlegelő, ami arra volt hivatott, hogy a fővárosnak ne kelljen fizetni a füves és gazos területek lekaszálásáért, emellett a belvárost vélhetően fő életterüknek tekintő, és ott teljesen otthonosan mozgó méhcsaládokra fogva újabb munkát ússzon meg a zöld forradalom büszke csapata. A korszakalkotó ötlet nem jött be, hiszen a néhol derékig érő gaz, a kutyákra igen veszélyes toklász jelenléte jobban zavarta a fővárosiakat, mint hogy elhiggyék Karácsony újabb agymenését. A hozzáértés azonban a közlekedés megreformálásában csúcsosodott ki, hiszen idén nyár végén az egyszerre és előkészítetlenül elkezdett felújítások miatt tulajdonképpen összeomlott Budapest közlekedése. A tetteiért mindig felelősséget vállaló Karácsony nagyúr természetesen ezt is a kormányra fogta, de intő jel lehetett számára, hogy a DK is keményen odaszúrt a világbékéért harcoló főpolgármesternek. Ezek az apróságok viszont akár 2024-ig borsot törhettek volna a budapestiek orrára, úgyhogy Karácsony tovább mosolyog, mintha mi sem történt volna és egy-egy jól időzített Facebook-poszttal mindent el is lett volna intézve, ha nem jött volna az az átkozott előválasztás, a demokrácia csodája, ahol Karácsony már-már univerzumokat átívelő egység kizárólagos vezetőjének érezte magát, azonban Dobrev Klára és végül Márki-Zay Péter két oldalról vágták pofon egyszerre, ahogy Bud Spencer és Terence Hill tette a Göröggel. Ez pedig végleg betett Karácsonynak, aki elvesztette a csatát, életkedvét és Gál J. Zoltánt. Ez együtt már nagyon sok volt.
Se tudás, se akarat és már kedv sincs
Mindez hihetetlenül látszott a Fővárosi Közgyűlés október 27-i ülésén, ahol Karácsony kezdésként óriási bátorságról tett tanúbizonyságot: hosszú idő után, nagy bátran ismét nem hátulról csempészték be az ülésterembe, cserében egy árva szót sem válaszolt a sajtó képviselőinek. Az ülésen ugyan kinyitotta a száját, de abban sem volt nagy köszönet, valódi válaszokat nem adott, a legkényesebb kérdésekben helyettesei próbálták tartani a hátukat helyette, kevés sikerrel. Adódik tehát a kérdés, amelyet a közgyűlésen készített riportunkban Láng Zsolt, a Fidesz budapesti elnöke és a közgyűlés Fidesz-frakciójának vezetője tett föl: akar egyáltalán Budapest ügyeivel foglalkozni és főpolgármesterként folytatni Karácsony, hiszen elvileg erre tett esküt. Amennyiben kihátrál, csupán annyi változik, hogy az emberarcú helytartó helyett Gyurcsány egyik vicsorgó alvezére kerül pozícióba. Budapest ezzel nem kerülne ki a slamasztikából, ezt a város polgárainak is akarni kell, és újból kisöpörni a fővárost ismételten csődbe juttató baloldali vezetést.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
