ner
Geib Hajnalka: A Puzsér-Huth vita margójára
Puzsér Róbert tegnap hazai pályán, a hetedik kerületi Mika Tivadar mulatóban vitázott egyet a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről Huth Gergellyel. Elsősorban azért mentem el, mert nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz a közönség és annak reakciói. Puzsért nehéz elhelyezni a politikai palettán, függetlennek vallja magát, ami az ő esetében talán úgy értelmezhető, hogy mindenkit – a kormánypártokat és az ellenzékeket – egyformán utál és kritizál. Nem sajnálom senkitől a független jelzőt, ám Puzsért a tegnapi performansza alapján mégis inkább Orbánfóbnak, mint függetlennek nevezném. Persze tudjuk, hogy liberális értelmezésben a kettő ugyanaz. Az ok, ami miatt tollat ragadtam az esemény kapcsán azonban nem az, hogy Puzsér Róbert politikai hovatartozásáról értekezzek, hanem hogy megosszam a kedves olvasókkal a közönséggel kapcsolatos tapasztalataimat. "Orbán Viktor megnyerte a polgárháborút. Ez az igazság." - PS-interjú Puzsér Róberttel (teljes)
Puzsér Róberttel nehéz nem ezoterikus beszélgetést folytatni. Ezoterikus abban az eredeti értelemben, hogy csak a beavatottak, a kiválasztottak érthetik. Kicsiny hazánkban viszont mindenki beavatottnak és kiválasztottnak számít a saját szektája akolmelegében, ezért mindenki megérthet belőle valamit, vagy amit akar. A szélsőközép, a senkitől sem függés főpapjával, a morál berzerkerével a kampányhajrában készítettünk rendhagyó és szókimondó interjút Orbán Viktorról, a simicskizmusról, az elátkozott huszadik századról, az ellenzék utolsó reményéről, a függetlenség őstoposzáról. Szinte semmiben nem értettünk egyet, de beszéltünk egymással és ez már valami. Karácsony: „A Jobbik Simicska Lajos lopott pénzén azzal kampányol, hogy ő egy antirasszista párt"
Karácsony Gergely a Magyar Narancsnak adott interjújában arról beszélt, hogy a Jobbikban továbbra is jelen vannak a párt gerincét jelentő neonácik, hungaristák, csak most, adott helyzetben, a jelenlegi politikai utóvédharcokban nem villanthatják fel a nyilaskeresztes karszalagokat, mert a kampány végjátékának idejére Vona a sarokba állította őket. Az utódpárt miniszterelnök-jelöltje még mindig bízik a pesti utcában (bár a párt ünnepi produkciója, az ott megjelenő teljes DK-szavazóbázis jelentősen alulmúlta a mentálhigiénés szolgálatot teljesítő Kétfarkú Kutya Párt „Békemenetét” is), abban, hogy a tömeges népharag, az elégedetlenek, az elnyomottak százezreinek üvöltése végül bedönti Babilon falait. Majd egy hosszú és fáradságos elszámoltatás, tisztogatást követően Orbán Viktor rendszere, a NER totálisan megsemmisül, kiszakad a néplélekből és talán, valahogy mégis visszatalálhatunk az ígéret földjére, a Kádár-rendszer szociális demagógiájának éterien súlytalan apaölébe. Ők újra megpróbálnák. Az átlagszavazó számára tanulság rövid: „ezek ugyanazok”. Farkas Attila Márton: A NER a harmadik magyar köztársaság egyenes következménye (PS-interjú!)
Találkozó a Déli pályaudvar egyik eldugott, összecsikkezett, széthugyozott sarkában. Késésben vagyok most is, mint általában. A tömegből kiválva pillantom meg az emberek között rejtőzködő, első ránézésre jelentéktelen prolialakot (olyat, aki épphogy kiemelkedik a kőbányai kocsmarezervátumok szürke arctalanságából). Közelebb érve – ahogyan a tömeg elszublimál – egy kistérségi Lenin, a viharsarok anarchistáinak bájával sandán mosolygó, de virulens férfit, a Ho Si Minh-ösvényről ábrándozó poszthatvannyolcas alakot látok, a félművelt alvilág démonjainak bálványát. Arcközelbe érve inkább tűnik egy örökké varjúhangon károgó csurkista népi értelmiséginek, valami szívhatatlan rózsaszín női cigit indiánmódra pöfékelő népi mozgalmárnak. Olyan arc ez ugyanakkor, aki bármelyik rendszerváltás előtti magyar film jobb sorsra érdemes mellékszereplője is lehetne akár, ha nem Farkas Attila Mártonnak hívnák, aki tulajdonképpen ezek közül egyik sem. Ő a rejtőzködés nagymestere, Puzsér Róbert Buddha-pedellusa, ha tetszik: sith-mestere; az FKGP, az LMP alapító tagja, az egykori Indymedia szerzője, a szélsőközép-mozgalom így-is-úgy-is igazmondója, nyughatatlan kritikus, a 24.hu és a mai Magyar Nemzet állandó szerzője. Gyanakodva néz rám. Talán több okból is. Vagy csak azért, mert késtem. Amiért nem kérek bocsánatot még most sem. Kezet fogunk. Zavartan rágyújtunk. Beszélgetni kezdünk. 
