oktatásügy
Megmutatjuk, kik állnak a tanártüntetések mögött (2. rész)
Tény: az oktatásügyben lévő válságot a kormányzati szándék ellenére sem sikerült még kellőképpen menedzselni, azonban, ha megfigyelték, ciklikusan kezdenek bele az elégedetlenségbe a társadalomból önmagukat különválasztó tanárok, akikre az a nyomasztó feladat hárul, hogy a jövő generációját képezzék. Igen, tudjuk, hogy ez óriási feladat, és azt is, hogy nem könnyű. De véleményem szerint azoktól, akik ezt a hivatást választják, elvárható, hogy ne vigyék a katedrára a politikát és ne vonják bele a rájuk bízott gyermekeket sem abba, ami egyébként nem rájuk tartozik. Hangsúlyozzuk: cikksorozatunknak nem az a célja, hogy a pedagógusok ellen hergelje önöket, sokkal inkább arra szeretnénk felhívni a figyelmet, nem minden az, aminek látszik. Nézzük, miről is van szó. Az OECD cáfolja az ellenzéki rémképeket: nincs rossz állapotban a magyar oktatásügy
Nagy várakozásokkal tekinthettek az ellenzéki politikusok, a haladó újságírók és a nyílt társadalom ügynökei az OECD oktatásügyi felmérésére, hiszen a legfőbb kampánytémájuk, az oktatásegészségügy felében remélhettek „mi megmondtuk” jellegű ütőlapokat. Csalatkozniuk kell azonban, hiszen az évek óta harsogott bírálatok és összeomlás-jóslatok ezúttal sem kaptak megerősítést. A vizsgálat összegzését Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős helyettes államtitkár és Gloviczki Zoltán, az Oktatási Hivatal elnöke mutatta be, és ez csupa olyan eredményt mutatott ki, amelyeket eddig is nagyjából így tudtunk: a magyar tanárok közt nagy többségben vannak a nők, sok az ötven év feletti, átlagos mennyiséget dolgoznak, a tantermi fegyelemben és a sok gyakorlásban hisznek.