osztrák-magyar monarchia
"Senki nem akar magyar lenni" – Ezúttal az osztrákbarát Techet Péter böfögte fel magyargyűlöletét
Sokadjára buktatja le magát a krumplistészta-szagú belvárosi értelmiség, amikor romantikázik. Bizony létezik olyan vidéke a világnak, ahol megszűnik a tanulatlan pökhendiségből szőtt varázsbűbáj, így ott állnak csupasz proliságukban, összesárgázott remegő térdekkel a Nyugat kapujában: Bécsben. Techet kolléga, az Azonnali.hu-n publikáló publicista is ott járhatott nemrégiben, de lehet, hogy csak álmodott, mindenesetre az úgy volt, hogy előbb egy kávézó ajtajában várakozott, míg egy ráérő pincér végre nagyot ásítva megszánta csórikát, karonfogva átráncigálta a századfordulós bútorok között egészen a konyháig, ahol lenyomták egy sámlira, hogy elmajszolhassa egy varázslatos, osztrák nevű sütemény odaégett végeit. Kapott valami otthagyott, kihűlt kávékból összeöntött barnás-fehéres löttyöt – nemhiába, az osztrák takarékos nép –, hogy "igyad Péter, de aztán írjál rólunk szépeket, ahogy kell". És Péter, ahogy csak lehetett, maga alá görnyedve a széken, ültében meghajolt. Annyira, hogy majdnem felcsúszott a saját végbelébe. Aztán megírta "Lesz-e magyar Közép-Európa?" című fogalmazását...
Ajánljuk még