pedofília
A pedofília nincs egyedül
Nincs egy egyetemes igazság, hanem sok kicsi igazságocska van – ezt akarja elhitetni veled a posztmodern. A sok kicsi igazságocskával akarja eltakarni az egy nagyot, hogy eltérítsen tőle; mert ha az egy igazságot követed az utadon, akkor az életed is rendben lesz. Máskülönben viszont olyan sérült és szétesett lesz, amilyen életek tömkelegét látjuk magunk körül. Miért fontos ez, amikor a pedofíliáról beszélünk? Azért, mert a pedofília kérdésköre minden összetettsége mellett sem önálló ügy, hanem egy tágabb képnek a része. Ez a nagy kép maga a szexualitás, amelyet a nyugati kultúra gyökeresen átértelmezett az elmúlt nagyjából hatvan évben, de nem biztos, hogy jól tette. Ami az LMBTQ-meséből kimaradt – Kegyetlen gyilkosok, pedofilok, csonkítók a szexuális kisebbségek világában
Bár a progresszívek előszeretettel mutatják be úgy az LMBTQ-közösséget, mintha ott mindenki kedves, becsületes jóember lenne, elfelejtik rendszerint megemlíteni, hogy a szexuális orientáció nincs befolyással arra, hogy ezekkel a jó tulajdonságokkal rendelkezik-e valaki, avagy sem. A Vitathatatlan című blog szerzője azonban lerántja a leplet róluk, és olyan hátborzongató történeteken keresztül mutatja be, hogy ehhez a közösséghez milyen emberek tartoznak, amelyeket tényleg csak erős idegzetűeknek ajánlunk. Persze nem kell általánosítani, de a tisztánlátás kedvéért nem ártana, ha néha megpendítenének egy-egy olyan történetet is a balliberálisok, amely azt mutatja be, hogy az LMBTQ-közösség éppoly színes, mint minden más közösség, és bizony közöttük is szép számban megtalálhatóak az alkohol- és drogfogyasztók, a pedofilok, a gyilkosok vagy éppen a házasságtörők. Azt azonban hiába várjuk, hogy ezeknek az embereknek a képével vonuljanak fel a Pride-on. Pedig a következő emberek is egyek közülük.