szabadkőművesség
„Ne hagyjátok a templomot. A templomot, s az iskolát!" – Reményik Sándor szavai örökké érvényesek az életellenes erők elleni harcban
Reményik Sándor, az erdélyi magyar költészet egyik kimagasló alakja az egyik legismertebb versében már 1925-ban arra figyelmeztetett: „Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!” A kiváló poéta maximálisan tisztában volt azzal, hogy egy nemzet – különösen annak kisebbségi létbe szoruló része – megmaradásáért, identitásának megőrzéséért a hit és az oktatás tehet a legtöbbet. Nem véletlen, hogy az egyházak mellett az oktatás kapta a legtöbb támadást a kommunizmus idején, a rendszerváltozás óta pedig minden erővel igyekeznek meggátolni egy nemzeti szellemű oktatási rendszer kialakulását és működését. Az életpárti-életellenes erők több mint száz éve tartó harcát bemutató sorozatomban az egyházellenesség után ezúttal az oktatást igyekszem górcső alá venni.
Az életellenes erőknek több mint száz éve útban van a kereszténység – ez indokolja az egyház iránti gyűlöletüket
Az életpárti és az életellenes erők harcát bemutató tanulmány-sorozatomban már számos területen igyekeztem bizonyítani, hogy a két tábor ádáz harca nem új keletű, és hogy a szakadék, amely a két világnézet között tátong, áthidalhatatlannak tűnik. A sorozat mai részében az életellenesek kereszténységhez fűződő viszonyát, egyházgyűlöletét veszem górcső alá, amelynek révén igazolni igyekszem, hogy immáron több, mint száz éve zajlik a történelmi felekezetek – és különösen a nálunk legelterjedtebb római katolikus egyház – üldözése. Maga az üldözés folyamatos, csak a módszerek változtak az idők folyamán. Évezredes értékei és értékálló tanításai miatt állt és áll ma is az életellenesek célkeresztjében a kereszténység, nekünk pedig éppen ezért kell minden korábbinál nagyobb erővel kiállnunk a keresztény értékek védelmében.
A nemzeti lét a tétje a XIX. század végétől zajló kultúrharcnak: a Galilei Körtől az SZFE-ügyig (PS-elemzés)
Az életpárti és az életellenes erők küzdelmét bemutató sorozatom mai fejezetében a kultúra szerepéről ejtek szót. A kultúráéról, amelynek jelentősége felbecsülhetetlenül nagy, hiszen a társadalom nézetrendszerének kialakítására és formálására elsősorban ez a terület jelenti a kulcsot. Ezért van hatalmas szerepe annak, hogy ki szab irányt a kultúrának, ki tud annak a zászlaja alatt eszmeiséget, gondolatvilágot terjeszteni, népszerűsíteni, elfogadottá tenni, illetve mely alkotók, művészek alkotását, teljesítményét teszik kiemeltté és helyezik előtérbe. A kultúra mindezek okán a nemzettudat és az évezredes értékek egyik legfontosabb őrzője is, ezért számít az életpárti-életellenes harc kulcsfontosságú területének.
Szombaton folytatódik a Szakács–Ungváry-vita a szabadkőművességről és egymás emberi minőségéről
A hétvégén újabb körrel lehetünk gazdagabbak a Szakács Árpád és Ungváry Krisztián között zajló, személyeskedésekkel és a másik morális, szakmai megsemmisítésének szándékával zajló, elméletileg a szabadkőművesség szerepét taglaló vitában.
Nem a múltunkról, hanem a múltunkért zajlik a vita Trianonról és a szabadkőművességről
Pozitív hozadéka is lehetne a szabadkőművesség és Trianon összefüggéseiről kitört történészi és csatlósi vitának, ha tényleg arról szólna, ami elvileg a tárgya. Csakhogy az már Romsics Ignác vitaindításánál elkanyarodott a hiedelmek és egymás becsmérlésének irányába, és úgy tűnik, akárhány történész csatlakozik még be, már nem is fog visszatérni a szakmai mederbe. Pedig tényleg érdekes és tanulságos lehetne, ha két ellentétes véleményen levő történészcsapat a tények mentén kitárgyalná, mennyiben terheli felelősség Trianonért a hazai, illetve a nemzetközi szabadkőművességet.Ajánljuk még